A szegedi Fogadalmi templom felújítása és a Dóm téren zajló munkálatok várható befejezése májusra tehető, de a kivitelezésben felmerült problémák miatt elképzelhető, hogy csúszik a két milliárd forintos beruházás. A kívül-belül megújuló dómban áthelyezik a baldachinos oltárt, az altemplomban pedig zarándokfogadó központot alakítanak ki. Újabb tereit is megnyitja a székesegyház a felújítás után, így a jelenleginél több hívőt és turistát tud majd fogadni a szegedi dóm.
Gunther Zsolt Ybl-díjas építész még tavaly októberben azt nyilatkozta, minden területen zajlik az átépítés, a felújítás, de a legnagyobb mértékben az altemplom újul meg. Az alapozásnál kisebb, előre nem látott problémák merültek fel, nem tudtak talajmintát venni, és a Dömötör-torony aljzata is sokkal rosszabb állapotban volt, mint azt feltételezték. Az építész szerint ezeket a részeket egy speciális eljárással meg kell erősíteni. A dómban kevésbé lesznek látványosak a felújítások, viszont a mellékkápolnákban, a torony alatti részben, a Szent Dömötör-kápolnában, illetve a segítő Szűz Mária-kápolnában komolyabb beavatkozásokra lesz szükség, s lehet, emiatt csúszhat a kivitelezés, nyilatkozta legutóbb az építész.
Szegeden elterjedt az a hír, miszerint a felsoroltakon kívül egyéb, előre nem látott problémák is adódtak, a bontás következtében megroggyantak a székesegyház falai és tornya, de ezt az információt az illetékesek határozottan cáfolták. Hogy nem zörög a haraszt…, bizonyítja az is, hiába próbáltuk szóra bírni Kozma Gábor projektumvezetőt, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola rektorát, elzárkózott minden információadás elől. A múlt csütörtökön, amikor telefonon megkerestem, cáfolt minden hasonló híresztelést, azt azonban a beszélgetés során elárulta a keletkezett károkról, hogy egyáltalán nem meglepő, ha egy ilyen korú épület esetében megrepedeznek a falak. Bővebb tájékoztatást egy-két napon belül ígért.
Amikor vasárnapig sem válaszolt, délután újra felhívtam. Legalább 10 percig tartó szitoközönt zúdított e sorok írójára: mit képzelek magamról, tudom-e, kicsoda ő, hogyan merészkedem hét végén ilyen ügyekkel zaklatni, hálátlan hazaáruló vagyok, miközben ő mindent megtett a délvidékiekért. Hiábavalónak tűnt minden magyarázkodás. Végezetül abban maradtunk, majd küld valamit. Még aznap meg is tette: „Tájékoztatjuk, hogy a kivitelezési munkák során nem roggyant meg a szegedi Dóm (Fogadalmi templom) egyik tornya sem. Ha bővebben érdeklik a Tornyokkal kapcsolatos további érdekes városi legendák/szóbeszédek, szíves figyelmébe ajánljuk az alábbi érdekes cikket” – és belinkelte a helyi lapban a Merre dőlnek a Fogadalmi templom tornyai? címmel megjelent írást, amelyben a székesegyház építése kapcsán felmerült szakemberi és laikus kérdések, aggályok is megfogalmazódtak.
Ezekből most mi is csemegézünk. „Még épült a templom, és már úgy tűnt, Pisa elbújhat mögöttünk az egyetlen ferde tornyával… A Délmagyarország ugyanis 1925. december 25-ei, karácsonyi számában megírta, hogy nyilvánvaló a tornyok elhajlása és a templomi főhajó vasbeton boltozatán is hosszú repedés jelent meg.”
A találgatások elterjedéséhez az építész is nagyban hozzájárult.
„Foerk Ernő építesz, a Fogadalmi templom végső alakjának tervezője viszonylag békén tűrte a dolgot, közölte, hogy a tornyok súlypontja annyira lent van, hogy elhajlások esetén sem fognak összedőlni.”
A lapban mások is megszólaltak: Tóbiás László szegedi műépítész már 1914-ben megsértődött, és kilépett az építkezést ellenőrző városi bizottságból, mert nem követték alapozással kapcsolatos elgondolásait. Tóbiás a Délmagyarországnak arra a kérdésére, hogy lehet-e komoly következménye az elhajlásnak, úgy válaszolt, hogy azt biztosan állíthatja: „A tornyok elhajlottak. Ebből csak akkor lesz összedőlés, ha az elhajló tornyok a főhajó falait is magukkal viszik. A templom hosszú ideig épült, a tervező szerint a hatalmas súly alatt a talajnak volt ideje leülepedni. Az építkezést különben is úgy ütemezték, hogy a tornyokhoz kapcsolódó főhomlokzatot hagyták legkésőbbre, nehogy a tornyok süllyedése lehúzza az építményt”.
Végül, 1927 márciusában, amikor a templom már felépült, a város Vass Károly műszaki tanácsost bízta meg, hogy 400 pengő ellenében állapítsa meg, mi a helyzet a tornyokkal. A szakember leszögezte, nincs baj, az eset szabványszerű. „Baj nem volt, de elhajlást mégis lehetett mérni: Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs elhajlás. Van, csakhogy ez a kimozdulása a torony csúcsának a 70 méter magassága mellett olyan csekélység, ami majdnem minden toronnyal megesik; de szabad szemmel már csak akkor vesszük észre, ha valaki a figyelmünket rá felhívta. Tehát pontosan, számszerűleg: Ha a templom főhomlokzatával szembeállunk, bal kéz felé esik a nyugati, jobb kéz felé esik a keleti torony. A nyugati torony keresztjének legmagasabb pontja a függőleges irányból 30 centimétert mozdult ki balra, a keleti torony legmagasabb pontja pedig 27,6 centimétert jobbra. Az a szög, amelyet a tornyok tengelye ezen elferdült helyzetben a tényleges függőlegessel képez, nem több, mint egy foknak az ötödrésze”– fogalmazta meg véleményét a tanácsos.
Vass megállapította, a két torony tehát némileg kifelé hajlik, szinte egyformán, szimmetrikusan. Ez azonban nem az az elhajlás, amit a derék szegediek szabad szemmel is láthattak. „Az optikai csalódás azért lehetséges, mert a tornyok keresztmetszete lent nagyobb, mint fentebb. Ha olyan helyzetből nézzük, ahol a két torony éle alulról összeér, akkor a tornyok éle felfelé valóban V alakot mutat”– szögezte le Vass Károly.
Az ügyben megkerestük Gunther Zsolt Ybl-díjas építészt, de két helyen is hagyott üzenetünkre nem reagált.
Gyulay Endre nyugalmazott püspök viszont készségesen válaszolt kérdéseinkre: „Magam semmiféle formában nem veszek részt a felújítási munkákban, így pontos információim sincsenek. Volna azonban értesülésem, ha az ön által említett bajok igazak lennének. Igen, szükséges volt a templom szigetelése, nagyon komolyan emelkedett a felnedvesedés. Optikai szemlélettel a két torony pár centis megdőlését 1-2 hónapja, mint bajt emlegették, de mind szabad szemmel, mind fényképezésnél ekkora magasság összetartása, azaz mintha dőlne, látható, a valóságban nincs elmozdulás. Több hete erről cikkeztek, de a szem „csalását” is bizonyították. Sok minden javítása fontos volt, és hála Istennek a munka folyamatosan halad előre. Köszöntéssel: Gy. E.”.
Végül mégsem sikerült megtudnunk, valóban igazak-e a városban keringő kósza híresztelések, mendemondák, de nyilván nem kell sokáig várnunk, hiszen uniós beruházásról lévén szó, az ilyen „apróságok” úgysem maradhatnak titokban.
