Március 20-án ünnepi hangversennyel emlékeztek Szabadkán az avilai Szent Teréz-templomban a 330 évvel ezelőtt született nagy barokk zeneszerzőre, Johann Sebastian Bachra. A műsort a halhatatlan komponista következő öt orgonaszerzeménye képezte: g-moll fantázia és fúga, e-moll trioszonáta, Vater unser in Himmelreich, h-moll prelúdium és fúga, C-dúr prelúdium, largo és fúga, valamint egy partita (Ach, was soll ich Sünder machen).
Bach opusában jelentős helyet foglalnak el az orgonaművek, melyek közül több mint kétszáz maradt fenn, és amelyeket ma is szívesen tűznek műsorukra az orgonaművészek. Szerzőjük kiváló mestere és szakértője volt e hangszernek, mely nem ok nélkül kapta „a hangszerek királynője” elnevezést.
Az est szólistái valamennyien Magyarországról érkeztek. Elsőként Pálúr Jánost hallottuk játszani, aki zenei tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte, és számos magyarországi és külföldi díj és elismerés boldog birtokosának mondhatja magát. 1997 óta a budapesti Fasori Református Templom orgonistája, 1998 óta pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szakvezető orgonatanára. Szabadkán nem most járt először, már korábban is gyönyörködhettünk művészetében. Ezúttal Bach g-moll fantázia és fúga (BWV 542) című szerzeményét hallottuk tőle, kifogástalan előadásban. A többi mű előadói Pálúr tanár úr növendékei voltak, akik közül Gedai Ágoston és Schallinger-Foidl Artúr játéka tűnt a legmeggyőzőbbnek, míg – legalábbis e sorok írójának – Tabajdi Ádám játéka kevésbé tetszett, talán mert neki sikerült legkevésbé megbarátkoznia a szabadkai katedrális orgonájával. Tüzes Marcell játékában is zavarólag hatott, hogy a C-dúr prelúdium, largo és fuga (BWV 545) középső tételében nem ügyelt rá jobban, hogy a tizenhatodok egyenletesen szólalhassanak meg. Egy ismerős hangszeren, egy melegebb teremben biztosan jobban elboldogultak volna a kellő tapasztalattal még nem rendelkező előadók. De a zavaró körülmények ellenére is nagy élményt jelentett e mifelénk ritkán felcsendülő műveket hallani, s a templom falait is megremegtető hatalmas akkordok a hidegtől vacogó hallgatóságnak ha a testét nem is, de a lelkét minden bizonnyal felmelegítették. A vén Angster-orgona szinte megifjodott a fiatal előadók ujjai – és lábai – alatt! A szép számú közönség hosszan zúgó tapssal fejezte ki köszönetét az előadóművészeknek. Lélekben talán Bach is ott ült valahol a padsorokban, s meghatottan hallgatta a hangversenyt, ezt a szép születésnapi ajándékot.
A műsor bevezetőjében főtisztelendő Paskó Csaba köszöntötte a vendégeket, és méltatta Bachot, akiről e jelentős évforduló alkalmából valamilyen formában az egész világon megemlékeznek. Ugyancsak megemlítette, hogy április 26-ra is tervben van egy nagyszabású zenei rendezvény, amelyen – jobbára szabadkai énekesek és zenészek előadásában – a Mester monumentális alkotása, a János-passió fog elhangzani. E kapitális művet, ugyanezen a helyszínen, ekkor fogja hallani a város komolyzenét kedvelő közönsége először. Paskó atyától azt is megtudtuk, hogy az elkövetkező fél évben egyéb jelentős hangversenyekre is sor fog kerülni a székesegyházban, mégpedig egy másik jubileum kapcsán: ugyanis az idén ötszáz éve, hogy megszületett a római katolikus egyház egyik nagy szentje, a templom névadója, avilai Szent Teréz.
Érdeklődéssel várjuk ezeket.
