Amikor nem történik az ország politikai színterén semmilyen jelentősebb esemény, akkor a politikusok elkezdenek a választások témájával foglalkozni. Általános igazság ez, noha a jelen pillanatban egy valódi oka is van annak, hogy a választások képezzék az egyik fő témát: hónapról hónapra közelebb kerülünk a tartományi parlamenti választásokhoz, ezenkívül közelednek a helyi önkormányzati választások is, s ha igazak lesznek az első becslések, már akár az idén decemberben megejthetik mindkettőt, ami viszont annyit jelent, hogy a polgároknak hamarosan fel kell készülniük egy újabb kampányperiódusra.
Aleksandar Vučić kormányfő azt jelentette be a minap, hogy amennyiben ennyire jó lesz az állam pénzügyi mérlege az előttünk álló periódusban is, mint manapság, akkor az év végégig növelhetik a nyugdíjakat és a béreket is. Nos, mire enged következtetni a választások tükrében egy ilyen kijelentés? Valószínűleg arra, hogy azokat igyekeznek majd úgy időzíteni, hogy a tervezett nyugdíjemelés ne a választási kampány után történjék meg, hanem aközben vagy közvetlenül előtte. Régi bevált módszer ez, esetünkben most arra utal, hogy az év végéig jó eséllyel valóban a szavazóurnákhoz járulhatunk.
A választások témaköre nem kizárólag a tartományt érinti ezúttal sem, a helyi önkormányzati képviselők megválasztására az egész országban sor fog kerülni. Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke a héten már javasolta, hogy racionális okokból egyszerre tartsák meg mindkét választást, azt mondta, függetlenül a Szerb Haladó Párt és a tartományban kormánypártként tevékenykedő Demokrata Párt közötti ellentétektől, esélyt lát egy ilyen forgatókönyvre, mivel ehhez hasonló esetekben korábban is győzedelmeskedett a józan ész.
(Fotó: Ótos András)
A köztársasági szintű parlamenti választásokhoz még csak közel se vagyunk, az elmúlt napokban egy régi-új téma mégis a figyelem középpontjába került: a választási rendszernek a módosítása. Már néhány évvel ezelőtt, még a Demokrata Párt kormányzása idején felvetették az ötletet, mely a megvalósulásig azóta sem tudott eljutni, de most talán az eddiginél valamivel komolyabban kezdtek foglalkozni vele a politikusok, még ha nem is mindegyikük. Jelenleg, mint ismeretes, a részarányos (proporcionális vagy pártlistás) rendszer van érvényben a köztársaságban és a tartományi választási rendszer módosítása után már Vajdaságban is, ahol a legutóbbi voksolás még a vegyes rendszerben zajlott le, vagyis a képviselők fele pártlistáról, másik fele az egyéni listákról a többségi elv szerint jutott be a parlamentbe. A tartományi képviselőház a Vajdasági Szociáldemokrata Liga kezdeményezésére, és a jelenlegi tartományi ellenzéknek, így a haladóknak a támogatásával is, módosította e rendszert, s kiegyenlítette azt a köztársaságban érvényes eljárással.
Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy melyik választási rendszer a jobb. Az egyszerű pártlistás mellett az az érv szól, hogy a parlamenti küszöbön felül teljesítő pártok és koalíciók a kapott szavazatok arányának megfelelően jutnak mandátumhoz, a parlament összetétele tehát tükrözi a valós támogatottságot az adott államon vagy régión belül. Ennek a módszernek az egyik következménye azonban az, hogy egyes községeknek, városoknak abszolút nincs képviselőjük a parlamentben, az ezek mindennapjait meghatározó gondokkal tehát senki sem foglalkozik. Egy kerekasztal-megbeszélésen hangzott el a köztársasági parlamentben, hogy 2000 óta mintegy másfél millió polgárnak nem volt képviselője, száz helyi önkormányzat embere maradt ki a döntéshozás folyamatából.
Kori Udovički kormányalelnök egy új választási rendszer három modelljét is felvázolta, köztük a tartományban létező eddigi vegyes módszert, a német választási modellt és egy egyéni listás verziót. Aleksandar Vučić nem vette túl komolyan a felvetést – mosolyogva válaszolt arra az újságírói kérdésre, hogy valóban lesznek-e változások, s kissé gúnyosan még azt is hozzátette, hogy „ha Kori mondja, akkor biztosan úgy lesz, ő már csak tudja” –, megüzenve ezzel, hogy ebbe se lehet senkinek beleszólása, amíg ahhoz maga beleegyezését nem adja. Korábban az SZHP-ből nem ilyen gúnyos megjegyzések érkeztek, amikor valaki a választási rendszerről beszélt, a VSZL azon javaslatát, hogy öt választási egységre osszák Szerbiát, például megfontolandónak nevezték a legnépszerűbb pártban. Politikai elemzők egész sora is állást foglalt a témával kapcsolatban a napokban – valamennyien a vegyes modell egyikét tartják a legjobb megoldásnak.
Mindennek fényében nehezen lehetne ma megjósolni, hogy a soron következő köztársasági szintű választásokat az érvényben lévő játékszabályok szerint vagy valamilyen új, vegyes rendszer szerint tartják majd meg. A már említett értekezleten Vladimir Goati, a Transzparens Szerbia szervezet vezetője hívta fel a figyelmet arra, hogy nem akármilyen témáról van szó, a leghatékonyabb politikai felépítménynek számít egy társadalom választási rendszere, melynek sokan ugyanakkora jelentőséget tulajdonítanak, mint magának az alkotmánynak. Szerbia választási rendszere vitathatatlanul fejlődött az elmúlt periódusban, hiszen 2005-ben megszüntették a parlamenti küszöböt a kisebbségi pártok esetében, 2011-ben a történelem részévé váltak a borítékolt, megelőlegezett képviselői lemondások, nem a párté tehát a mandátum, hanem a képviselőé. Ugyanakkor írták elő azt is, hogy a listán szereplő sorrenden nem lehet változtatni, hogy azonos sorrendben kell a parlamentben helyet kapniuk a választások indulóinak, s hogy minden harmadik jelöltnek nőnek kell lennie.
Nem fér kétség ahhoz, hogy a jelenlegi választási rendszer számos kivetnivalót hagy maga után, hogy megfelelő politikai szándékra lenne szükség ahhoz, hogy módosításokon essen át, s valószínűleg még akkor sem fejeződne be végleg a tökéletesítése, ha ezek az első változások megtörténnének.
