Hazatérnek… 1914–1918 címmel nyílt első világháborús kiállítás szombaton a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, a tárlat különleges installációkkal, korabeli dokumentumok és tárgyak segítségével mutatja be a korszakot.
Fotó: MTI
Az első világháborúban a becslések szerint 660 ezer magyar katona esett el – emlékeztetett Medgyesi Konstantin, a közgyűjtemény sajtóreferense, hozzátéve: ez a szám szinte felfoghatatlan, hiszen Csongrád megye mai lakosságának másfélszereséről van szó.
A június közepéig látogatható tárlat anyagának gerincét a kecskeméti Katona József Múzeum vándorkiállítása adta, amelyet a szegedi intézmény saját anyagából, civil szervezetek és magánszemélyek gyűjteményéből egészített ki.
A muzeológus elmondta: a kiállítást igyekeztek úgy összeállítani, hogy a látogatók érzékelhessék, milyen volt a világégés kora, hogyan harcoltak egykor nagyapáik, dédapáik zord körülmények között hosszú éveken át.
A szegedi Kultúrpalota egyik földszinti termében lövészárok épült a Doberdói-fennsík panorámaképével, eredeti géppuskával. A hang- és fényhatásokat is használó installáció mellett elkészült egy korabeli kaverna mása is, ahol a tábori orvoslás mostoha körülményeit, a legfontosabb gyógyító eszközöket és módszereket mutatják be.
A tárlaton fényvetítéssel szemléltetik a háborús vonalak alakulását, a csapatok mozgását, valamint kiállítják azokat a használati tárgyakat – kulacsokat, palackokat, gyógyszeres üvegeket –, amelyek szorosan hozzátartoztak a katonák hétköznapjaihoz. Külön teremben ismerhetik meg az érdeklődők a szegedi vonatkozású világháborús történeteket, relikviákat, a szegedi katonák harcait.
A kiállításon látható a doberdói fa, a múzeum legbecsesebb háborús relikviája. A szederfa a szegedi 46. honvéd gyalogezred állásainál magasodott a fennsíkon. A hosszú elkeseredett harcok során az ellenség lövedékei szétszaggatták ágait. A golyók tépte, elszáradt fa a hősies kitartás és az ott elesett katonák jelképévé vált, ezért a visszavonuló ezred 1916-ban magával vitte Szegedre.
Bemutatják azt a fakatonát is, amelyet az 5. honvéd gyalogezred hadnagya, Szentgyörgyi István faragott 1915-ben a Vöröskereszt megbízásából. Az életnagyságú szobrot a Széchenyi téren állították föl, és a szegediek néhány koronás jótékonysági célra szánt adomány ellenében lemezfejű szögeket verhettek bele.
