Évtizedes hagyománya van a Kosztolányi-napoknak. Születésnapi megemlékezés (március 29.) szokott lenni. Több éven keresztül csak tudományos tanácskozást tartottak, de az utóbbi években már változatosabb, a szervezők a középiskolások aktív részvételére is számítanak.
A részletes programra nem térek ki, a médiából mindenki értesült róla.
Az eseménysorozat egyik legmeghittebb része a Kosztolányi előtti főhajtás, azaz a koszorúzás. Szabadka, Kosztolányi városa már három helyre is helyezhet el virágot, hiszen az emléktábla és a mellszobor mellé egy egész alakos szobrot is kapott. Ezt tavaly maga Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke hatalmas tömeg előtt leplezte le.
Ha elfoglaltságom engedi, a koszorúzásra el-eljárok. Ma (pénteken) is találtam magamnak annyi időt, hogy 12-re a szobroknál legyek. Mire odaértem, a magyarországi vendégek, koszorúk és a média emberei is ott voltak.
Szégyenemben majd elsüllyedtem!
Tudom, a galambok biológiai órája is tavaszt jelez, ott viháncoltak a fák kopasz lombjai közt. De ez nem mentség arra, hogy a szobor talapzatát valaki ne takarítsa le! Ostorfatermés (galagonya), annak a szára, a madarak lehullott szemete, cigarettacsikkek, eldobott papír zsebkendők várták az ünneplőket. A talapzathoz felvezető három lépcső megtévesztésig hasonlít a vasútállomás feljáratához!
A másik, még nagyobb szégyen pedig a szabadkaiak szellemi nemtörődömsége. A magyarországi és vidéki vendégekkel együtt mindössze húszan vettünk részt a koszorúzáson! Igaz, volt négy fotóriporter meg egy riporter is. A húsz személy közül kettő lehetett középiskolás, kezükbe is nyomták a koszorút, mert ugye, Kosztolányi a fiataloké is! Meg a fotózás miatt is. Szegények zavartan, beavatatlanul, de megkoszorúzták a mellszobrot…
Az igazsághoz tartozik, hogy 500 méteres körzetben két középiskola és két általános iskola működik. Péntek 12 óra, munkanap, munkaidő. A tanulók örömmel jöttek volna a koszorúzásra, bár addig sem lettek volna az iskolában. Meg van egy Kosztolányi Diáksegélyező Egyesületünk is. Akik abban érdekeltek (segélyezettek) nem éreznek névadójuk iránt semmit? De lehet, hogy van más Kosztolányival fémjelzett társaságunk is, meg sok magyarnak mondott egyesületünk, szervezetünk…
Ez lenne Kosztolányi tisztelete? Ez az az esemény, amelyre Szabadka büszke? Én lehajtott fővel távoztam. Dum spiro spero! Talán jövőre tiszta téren és lelkes tömeg előtt kerül sor a koszorúzásra.
