A diákok motiválási lehetőségei, az alternatív és innovatív oktatási módszerek, illetve oktatásunk előnyei és hátulütői szerepeltek a Zen klub tegnapelőtt este megrendezett vitafórumán. Oktatási rendszerünk égető kérdéseiről a vendégeket: Barsi Anitát, a Stevan Sremac Általános Iskola igazgatóhelyettesét és Besnyi Szabolcs trénert és animátort, A játék nem játék című könyv szerzőjét Fogarassy Fanny andragógus faggatta.
Az előadás vendégei a beszélgetés során kiemelték, hogy a modern információs társadalomban való boldoguláshoz ma már nem az a lényeg, hogy mindent tudjunk, hanem elsősorban az, hogy a számunkra szükséges információt miképpen tudjuk megszerezni.
Márpedig az életben felhasználható tudás helyett a tantervben továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek az lexikális tudásra. Mindezért a tanárok nagyon nehéz helyzetben vannak, ugyanis egyrészt kénytelenek a hagyományos pedagógiai módszerekkel élni, ezzel pedig bizonyos normákat is tiszteletben kell tartaniuk, másrészt ők is tisztában vannak azzal, hogy ezek a keretek nem jók.
Az előadáson elhangzott, hogy a differenciálás az alapja kellene hogy legyen az oktatásnak. Ez viszont egy hosszú folyamat – jegyezte meg Barsi Anita, s hozzátette, hogy ez azért is hosszadalmas, mivel az induláskor arról szól, hogy a pedagógusok fel tudják mérni a gyermekek képességeit, s hogy minden diákról tudják, mik is a hiányosságai. E tekintetben viszont nagyon sok tanár nem kompetens. Hiány van fejlesztő- vagy gyógypedagógusból, aki fel tudná mérni a gyermekeket. Anita szerint ha ez megtörténik, akkor tudják csak megtervezni az oktatást úgy, hogy az mindenki számára kihívás legyen. Ezenkívül a tanárnak a lemaradt gyermekekre is figyelnie kell.
– Olyan módszerekkel kell órát tartaniuk, hogy az mindenki számára kihívás legyen – hangsúlyozta az igazgatóhelyettes, s ennek a folyamatos ellenőrzés is elengedhetetlen része kell hogy legyen. Ugyanis innen tudják meg, hogy melyik diákot kell pótórára küldeni, a tananyagot elsajátító diákokat pedig nagyobb kihívás elé kell állítani. Egy ilyen órát a tanárnak is nagy kihívás úgy megszervezni, hogy pontosan tisztában legyen azzal, milyen aktivitással mit is ér el.
A vitaesten hangsúlyozták a játékpedagógia fontosságát is. Besnyi Szabolcs szerint ezen keresztül a gyerekek megismerik egymást, s elkezdenek együtt dolgozni, ilyen módon hajlandók egymástól is tanulni, de mindenekelőtt a tanítást és a tanulást egyaránt élményszerűvé teszi, aminek köszönhetően az iskolacsengő megszólalásával nem fejeződik be a tanulási folyamat. Példaként elmesélte, hogy az ilyen módszereknek köszönhetően a diákok hajlandók felhívni egymást, elmenni osztálytársukhoz, hogy odahaza vagy kisebb közösségekben folytassák mindazt, amit az iskolában elkezdtek. Besnyi kiemelte, hogy a diákok számára a kihívást azzal lehet megteremteni, hogy kimozdítjuk őket a komfortzónájukból, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a tanár is kimozdul a saját kényelmi zónájából. Apró, pici lépésekkel, fokozatosan haladva, vállalni kell az új módszereket – jegyezte meg többek között a majd kétórás beszélgetés során.
