Az Olvass be! kritikai beszélgetéssorozat újult erővel folytatódott április 14-én az újvidéki Művészklubban, ahol ezúttal Benedek Miklós Mintha emberekből állna című verseskötete került a kritikusok, Antalovics Péter, Dancsó Andrea és Rizsányi Attila terítékére.
Berényi Emőke kérdésére az ítészek elmondták, ezeket a verseket nehéz egyetlen átfogó kifejezéssel jellemezni, mégis többségük beilleszthető az újkomolyság lírapoétika áramlatába. A beszélgetők egyetértettek abban, hogy szerző prózaverseiben gyakran érhető tetten a játékos intertextualitás, viszont megoszlottak a vélemények, hogy vajon tényleg a posztháborús nemzedék felnőtté válásának verses regényét tartja-e kezében az olvasó, vagy inkább általánosabb jellegű háborúértelmezésről van szó. Benedek Miklós líravilágát bölcs sztoicizmus jellemzi, a szövegek térképzeteinek fontos szervezőelemei a határok, melyek innenre és túlra osztják fel a tereket, de a pogány mitológia, a szellemvilág és a táltosok is szerves részét képezik a Mintha emberekből állna verseinek. A kritikusok a címben az elbeszélői hangok variálhatóságának lehetőségét vélték felfedezni, a hallgatóság a beszélgetés végén pedig azt is megtudta, hiába hajlik a versek narrációja a próza irányába, mégis ízig-vérig költészet az, ami kibontakozik a kötet lapjain.
