Javában tart a felsorakoztatás. Akárcsak a hidegháború idején, az országokat rá akarják kényszeríteni, hogy válasszanak a Nyugat és Oroszország között. Nagy nyomás nehezedik mindazokra, akik még mindig azt hiszik, lehetséges az „Európa és Oroszország” megoldás. Közben igazi tudathasadásos állapot áll elő, mert Európában minden reálisan gondolkodó ember tudja vagy érzi, a kontinens nem lehet sem erős, sem befolyásos, sem biztonságos és szilárd Oroszország nélkül. Másfelől: gazdasága csak akkor fejlődhet zavartalanul, nemzetközi befolyása csak akkor érvényesülhet, ha a De Gaulle által elképzelt „az Atlanti Óceántól az Urálig” terjedő kontinensként működik. Az, ami a napokban a Győzelem Napjára, május 9-edikéra, vagyis a II. világháború befejezésének 70. évfordulójára szervezett moszkvai ünnepség kapcsán történik, teljességében tükrözi ezt a tudathasadásos állapotot. De nézzük, mi is történik?
A hidegháborúra jellemző propagandaháború már teljes gőzzel folyik. A Nyugaton egyrészt azt hirdetik, hogy Oroszország veszélyes Európára, miként legutóbb a skandináv országok véderő minisztereinek közös közleménye megállapította: „Az orosz vezetők megmutatták, hogy készek katonai eszközöket is bevetni politikai céljaik elérésére, még akkor is, ha ezzel sértik a nemzetközi jogot”. Másrészt megkezdődött az amerikai siránkozás, hogy az orosz propaganda sikereket ér el. Nem csak azt állapítják meg – ahogyan John Kerry külügyminiszter tette –, hogy „Oroszország olyan propagandát folytat, amilyent a hidegháború óta nem láttam, és sokat költ erre”. Ezen túlmenően elismerik ennek a propagandának a sikerességét is. Ahogyan az amerikai kongresszus külpolitikai bizottságának sajtótitkára tette, amikor kijelentette: „Putyin propagandája egymás után méri a csapásokat országunkra”. Főképp abba nem képesek belenyugodni, hogy Putyin lejáratásának minden kísérlete ellenére, az orosz elnök hazai támogatottsága nagyobb, mint valaha. (A Putyin hatalomra kerülésének 15. évfordulója kapcsán ismertetett friss közvélemény-kutatás szerint 2000-ben az orosz államfő a szavazatok 47 százalékával nyert, ma viszont támogatottsága 75 százalékos.) És megrökönyödve látják, hogy a korábbi zuhanás után az utóbbi két hónapban a rubel 34 százalékot erősödött az euróhoz viszonyítva.
Elég belelapoznunk a Komszomolszkaja Pravda egyetlen számába is, hogy képet kapjunk az orosz propaganda kettős taktikájáról. Részben meg akarják győzni az európai országokat, hogy nem kellene felülniük az oroszellenes amerikai politikának. A lap az egész oldalon végig nyúló címmel: „Európa felismerte, hogy Amerika becsapta a szankciókkal” közli, hogy a büntetőintézkedések bevezetése óta az orosz–francia árucsere 17 százalékkal visszaesett, az orosz–amerikai árucsere ellenben 5,6 százalékkal nőtt.
A másik orosz lap, az Argumenti i fakti kétoldalas cikkel győzögeti a kelet-európai országokat, hogy ne emlegessék az orosz megszállást, hisz a a Szovjetunió győzelmének köszönhetően gyarapították területüket. Lengyelország Németország kárára (azt persze elhallgatja, hogy a Szovjetunió sem adta vissza a Hitlerrel kötött paktum alapján megszerzett lengyel területet, ám említi, hogy Ukrajna, Litvánia, sőt még Csehország is Lengyelországtól nyert területtel bővült), ugyancsak Németország kárára Litvánia és Csehország. Románia és Szlovákia visszakapta a Magyarországhoz csatolt területeket. Románia kárára bővült Moldva és Bulgária, Olaszország kárára Szlovénia.
Ennek a propagandának a másik oldala annak hangsúlyozása, hogy az országok egymás után fordulnak segítségért Moszkvához. A Komszomolszkaja Pravda Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök moszkvai látogatása kapcsán két egész oldalas cikket közölt ezzel a címmel: Az USA megtéveszti Görögországot, Németország kifosztja, megmenteni csak Oroszország képes. És hatalmas címmel közli: Jemen segítségül hívja Oroszországot.
A propagandaháborúnak és a hidegháborúra emlékeztető intenzív nemzetközi tevékenységnek a pillanatnyi állását mérték fel annak kapcsán, hogy mely országok képviseltetik magukat köztársasági elnökkel vagy miniszterelnökkel a moszkvai katonai díszszemlén. Aránylag kis belső vitát, annál élénkebb külföldi rosszallást váltott ki, hogy nemcsak Tomislav Nikolić szerbiai elnök, hanem az ország katonái is ott lesznek a díszszemlén. (A Bild című német lap ennek kapcsán még azt is megírta: „Az EU már hónapok óta bírálja Szerbiát az Oroszországgal való különlegesen szoros kapcsolat miatt”.) Annál nagyobb vihar volt Csehországban azzal kapcsolatban, hogy Miloš Zeman elnök bejelentette részvételét. (a Mladá Fronta Dnes című cseh napilap egész első oldalas címmel jelentette: botránynak tartják, hogy Zeman Moszkvába megy.) Az elnököt visszakozásra is kényszerítették: Zemán május 9-én ott lesz ugyan Moszkvában, de nem vesz részt a díszszemlén.
A többiekkel kapcsolatban: rosszallásra talált, hogy Ciprasz ismét Moszkvába látogat. (A belgrádi Politika nagy címmel közölte: Német félelem a Ciprasz–Putyin-paktumtól.) Nikosz Anasztaniadisz ciprusi elnök kénytelen volt odavágni: „Egyetlen külföldi képviselőnek sem engedem meg, hogy beleszóljon külföldi látogatásaimba”. Montenegróban is nagy vita volt annak kapcsán, hogy Filip Vujanović elnök előbb megígérte látogatását, majd visszakozott. Az említetteken kívül az eddigiek szerint magas szinten képviselteti magát Moszkvában a Dél-Afrikai Unió, Észak-Korea, India, Izland, Kína, Kuba, Macedónia, Mongólia, Nicaragua és Vietnam.
