2024. április 28., vasárnap
KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁRUNK

Amíg itt ez a két „gajba”, addig nem vagyunk bajba

Hol majálisozik?

Baráti körben, háznál: 32%

Valamelyik kirándulóhelyen: 8%

Idén is nagy buli lesz az erdőben: 6%

Nem majálisozok: 52%

 Szavazatok száma: 348

A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján

Május elseje közeledtével sokakban felvetődik a kérdés: hol majálisozunk az idén? Egyesek szerint május elseje olyan nap, mint a többi, nem pihennek különösebben a munka ünnepén, vagy ha igen, akkor otthon, a családdal. Főznek egy jó ebédet, vagy ha van udvar, akkor egy kis rostélyozást is megengednek maguknak, családi vagy baráti körben, nyugisan.

Mások úgy gondolják, ha május 1., akkor irány a határ, az erdő vagy a Duna, bekészítik a sütni való húst, pár rekesz sört, bort, pálinkát stb., és pirkadatkor megindulnak a települések körüli kirándulóhelyekre, aztán beindul a vedelés meg a sütés. Délre nagyjából mindannyian betépnek, utána könnyítenek magukon, aztán alszanak egyet, majd folytatják a dorbézolást estig, ilyentájt már főleg a mentőautók közlekednek a települések és a „vadon” között. Okosabb lenne május elsején tábori kórházakat állítani, egy-két csapat gyomormosó csökkentené az üzemanyag-pocsékolást.

Az igazi „természetrajongók” számára a majális nagy ünnep. Legalább egy nappal előbb kiruccannak a természet lágy ölére, ők nagyjából a hegyeket részesítik előnyben, elfoglalják a „legjobb” helyet, felverik a sátrat, elkészítik a tűzhelyet, elhelyezik a tábori asztalt és a székeket, a kiglancolt autójukból kedvenc rádióállomásukat bömböltetik. Másnap délelőtt megérkezik az ünneplők áradata, egyre szűkebbnek bizonyul az előző nap elfoglalt hely. Közben elkezdődik az ivászat meg a sütés, ebből következően pedig a civakodás a „szomszéd” ünneplővel, egyiknek a hangos zene van útban, másokat viszont a gyerekricsaj zavar, a veszekedéshez minden adva van, és a kellékek is kéznél vannak: húsklopfoló, nagykés, üvegek.

Érdemes megfigyelni május 1-jén a települések, városok központját, olyanok, mintha valami halálos járvány elpusztította volna a lakosság nagy részét, ilyenkor nagyjából csak kóbor kutyákat látni az utcákon. Ezt a szélcsendet késő délutánig érdemes kiélvezni, mert ekkor visszatér a civilizáció kényelmébe a felfüstölt, vigadó népség. Ekkor már érdemes biztonságos helyre vonulni, mert a „természetbarátok” idegei pattanásig feszültek, egyrészt az egész napos vedelés miatt, másrészt a hazafelé kialakult forgalmi dugók miatt is. Sokan nem tervezik ki a majálisozás utáni hazatérést, pedig legalább olyan fontos, mint az egész napi buli.

Amikor lassan a fényes korong letűnik az égről, a majálisozók észbe kapnak, hogy haza is kéne érni valamikor. Amikor a vidám tömeg megindul az utakon, ott minden van. Előzés, ollózás, forgalmi dugó, majd az útszéli ösvényen kialakul az „okosak” sávja. Ők azok, akik nem hajlandók várakozni, ezért még egy sávot alakítanak az út menti ösvényeken, ezeken megkerülik a dugóban várakozókat, majd egy szakasz után erőszakkal csatlakoznak az úttestre, ahol emiatt újabb dugó alakul ki. A bekajált, bepiált népségnek más sem kell ilyenkor, mint a zsúfolt autókban való várakozás, a részegek okádnak, a gyerekek sírnak, az allergiások tüsszögnek, a klausztrofóbiások szűkölnek. Robbanásig feszül a helyzet, az emberek alig várják az otthonuk melegét, ilyenkor már nyomokban sem tapasztalható a természet iránti vágyódás, mindenki haza akar menni, és egy ideig nem mozdulni ki sehova.

Másnap a városokat, településeket környező kirándulóhelyek siralmas állapotban vannak, a majálisozók szeméthegyeket, leszaggatott faágakat, összepiszkított erdőszéleket, félig elégett farönköket hagynak maguk után. Persze, lehetne ezt másképp is, mondjuk civilizáltabban, ha ennek a szónak egyáltalán van még pozitív jelentése. Mindenesetre úgy is majálisozhatunk, hogy a természetben és másokban sem tegyünk kárt, nem fontos erre az egy-két napra elfelejteni, kik vagyunk. Vagy igen?