Nagy port kavart az Avala Film filmstúdió eladása az elmúlt napokban. Úgy a művészvilág, mint a szakma elégedetlenségének adott hangot. A filmstúdió eladásának napján a Privatizációs Ügynökség előtt az eladás leállítása mellett tüntettek Belgrádban. Az eladásra azonban sor kerül, az egyedüli érdeklődőnek, a Film Way vállalatnak egy perc sem kellett, hogy 980 millió dinárért megvásárolja a vállalatot. Az Avala Film által hátrahagyott szellemi örökséget utólag helyezik védelem alá. Az új tulajdonos kiléte még mindig ismeretlen.
Az Avala Filmet még 1945-ben alapították. Az egyik legnagyobb filmstúdiónak számított a valamikori Jugoszlávia területén. Több mint 400 dokumentumfilm, 200 játékfilm készült ebben a stúdióban és több mint 120 esetben más államokbeli stúdióival közös koprodukcióban dolgoztak. Az utolsó film több mint 10 évvel ezelőtt készült ebben stúdióban. Az utóbbi négy évben pedig csődeljárás alatt állt a vállalat.
Becslések szerint a vállalat legértékesebb része a 37 hektáros területet Belgrád Košutnjak nevű részében, mégis a szakértők szerint a kultúra szempontjából az itt őrzött szellemi örökség értéke felbecsülhetetlen. Ezért a Jugoszláv Filmarchívum kérvénnyel fordult a Belgrádi Gazdasági Bírósághoz, hogy legalább ideiglenesen emeljék ki az eladásra váró csődmasszából azt a több, mint 600 alkotást, ami az Avala Film több évtizedes munkájának eredménye. A Gazdasági Bíróság azonban visszautasította a filmarchívum kérvényét, így az Avala Film április 22-én eladásra került. Bár többen is érdeklődtek a vállalat iránt, csak a Film Way vállalat fizette be a 392 millió dináros letétet, így az árverésre egyedül ez a vállalat volt jogosult. Az Avala Filmet 980 millió dinárért (a kikiáltási árért) vásárolták meg végül.
A közvélemény aggodalma már csak azért is érthető, mert a Film Way vállalat senki számára nem volt ismert, egy újonnan bejegyzett vállalatról van szó, amely tulajdonosának kilétéről a mai napig találgatnak a médiumokban. Miért is fontos, ki vásárolta meg végül a filmstúdiót? Mert a Privatizációs Ügynökség nem szabott feltételt annak, hogy a vásárlónak folytatnia kell a vállalat korábbi tevékenységét, így a szakma aggodalma is érthető, hiszen nem csupán filmtekercsek kerültek magánkézre, hanem több, mint 50 év szellemi öröksége, amiért a művelődési minisztérium a Jugoszláv Filmarchívumot tette felelőssé az eladás után. Mint azt a közleményükben kiemelték, „a Jugoszláv Filmarchívum nem tett eleget a kulturális örökségről szóló törvény által megszabott kötelezettségének, miután a törvény 1994-ben hatályba lépett, a filmarchívum egyetlen határozatot sem hozott, amivel a filmanyagokat kulturális örökségként jelölték volna meg és megfelelő védelem alá kerültek volna.” Mint rámutattak, ha a törvényes kötelezettségeknek eleget tett volna a filmarchívum, a filmanyag nem került volna magánkézbe. Még aznap Ivan Tasovac művelődési miniszter elrendelte, hogy a Jugoszláv Filmarchívum sürgős eljárásban kulturális örökségként jelölje meg az Avala Film filmanyagát és erről értesítse az új tulajdonosokat, illetve arról, milyen törvényes kötelezettségeik vannak ebben az esetben a tulajdonosoknak. Majd arra is utasította, a szakmaiság jegyében ugyanezt tegye meg mindazzal a filmanyaggal, amit a saját adattárában őriz.
Ennek a filmarchívum eleget tett, így még a hétvégén Ivan Tasovac, Željko Sertć gazdasági miniszter, Radoslav Zelenović, a Jugoszláv Filmarchívum megbízott igazgatója tárgyalóasztalhoz ült a Film Way képviselőivel, hogy az Avala Film, illetve a filmanyag sorsáról tárgyaljanak. Sertić kiemelte, az új tulajdonos köteles 30 napon belül befizetni a vállalat árának hátralékát (mintegy 600 millió dinárt), ami után sikerül törleszteni a vállalat adósságát, a pénz egy része ugyanakkor az állami költségvetésbe kerül. Az ülés után a művelődési miniszter kijelentette, aggodalomra nincs ok, a filmörökség biztonságban van. Csupán tulajdonoscserére került sor az Avala Filmnél, a törvényes előírások ugyan lehetőséget adnak arra, hogy a kulturális örökség tulajdonjoga magánkézben legyen, ám ebben az esetben is ugyanazok az előírások kötelezik az új tulajdonost is mint az előzőt. A törvényes előírásoknak megfelelően kell a filmanyagot őrizniük, így a filmörökség biztonságban van.
|
Egyes médiumok szerint az Avala Film új tulajdonosa nagy valószínűséggel Bogoljub Karić. Ezt azzal magyarázzák, hogy Karić évekkel ezelőtt már szemet vetett erre a stúdióra. A médiumok így arra következtetnek, hogy erre a vásárlásra egy pancsovai volt taxisofőrt bérelt fel. Rámutatnak ugyan, hogy a Gazdasági Nyilvántartási Ügynökség adatai szerint a Film Way vállalat tulajdonosa bizonyos Mišel Babić, aki Párizsban él. Ám a vállalat jelzálog alatt van, amelynek a tulajdonosa egy pancsovai taxisofőr, Saša Čorović. És itt teszi fel a sajtó a kérdést, miszerint hogyan lehet egy volt taxisofőrnek 980 millió dinárja, ha nem Karić áll a vásárlás mögött? |
– A törvény előírásai pontosan előírják, hogy a filmanyag tulajdonosai nem használhatják azt, amennyiben az ellentmond a filmanyag természetének, rendeltetésének és jelentőségnek, illetve amennyiben az megsérülhet. A gyűjtemény, válogatások és filmanyagok szétválasztására sem kerülhet sor, amennyiben arra nincsenek meg a megfelelő körülmények és azt a Jugoszláv Filmarchívum nem hagyta jóvá. Külföldi állampolgár kezébe csak a művelődési minisztérium jóváhagyásával kerülhet – áll a közleményben. A szerzői jogokról azonban egy szó sem esik, ami nagy valószínűséggel a filmtekercsekkel szintén az új tulajdonos kezébe került.
