2024. május 3., péntek

Vajdasági stábbal forgat az Eurosport

Bizonyára Katona Ervinről, a Strongman Champions League versenyzőjéről sokan hallottak már. Ő az, aki erejével nem egy versenyzőt utasított már maga mögé a sportesemény történetében. Arról azonban már nyilván kevesen tudnak, hogy a világ különböző pontjain zajló versenyeken a hivatalos forgatóstáb tagjai vajdaságiak, akiket az Eurosport szemelt ki erre a feladatra.

Köztük van egy magyarkanizsai filmes is, kinek a neve nem teljesen ismeretlen a vajdasági filmes alkotók közül, hiszen ifj. Apczi Jenő nevéhez több rövid- és dokumentumfilm is kötődik. Az elmúlt két évben Amerikától Afrikáig a világ tizenhat országában járt, és a csatorna lefedettségének köszönhetően millióan nézték az általa rögzített képsorokat.

Hogyan jött a felkérés erre a munkára?

– A 2012-es Strongman Champions League szerbiai bajnokságán dolgoztam operatőrként, akkor még minden országban egy ottani forgatócsoportot kértek fel a munkára, s 2013-ban, amikor kiértékelték a felvételeket, összevetve a többi országéval, kiderült, hogy a miénk lett a legjobb. Látvány, tartalom és szervezés szempontjából is a mi munkánkkal voltak leginkább elégedettek. 2013-ra pedig felajánlották nekünk a Strongman hivatalos forgatócsoportjának címét. Akkor még kérdéses volt, hogy elvállaljuk-e. Hozzá kell tennem, hogy mindehhez a vajdasági bajnok, Katona Ervin is hozzájárult, aki szintén közbenjárt az érdekünkben, hogy ez az együttműködés létrejöjjön.

Miért volt kérdés, hogy elvállaljátok-e?

– Abban a pillanatban ez óriási falatnak tűnt. Nem voltunk biztosak abban, hogy képesek vagyunk egy nemzetközi forgatásban is részt venni. Az egy dolog, hogy eljön ide a csapat és megcsináljuk hazai terepen, de egy idegen országban, ahol minden idegen, és találd fel magad, nyújtsd a legjobbat, ha gond van, csak egymásra számíthatunk, nincs az, hogy küldjetek még egy embert.

Valamint technikailag is alacsonyabb szinten voltunk akkor, gyakorlatilag nem volt mivel felvételezni. Az a technikai felszerelésünk nem volt, amit az Eurosport megkövetelt. Végül béreltünk felszerelést és hosszas egyeztetések után összeállt a csapat – név szerint Hegedűs Dániel, Mihajlo Popov, Radivoj Paroski– hárman mentünk az első forgatásra. Alig ismertük egymást, hiszen előtte csak néhányszor dolgoztunk együtt. Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk, létre kellett hoznunk egy céget is, ez lett a Playvideo Production.

Tudod-e, számoltad-e, hogy összesen hány országban jártatok?

– Szinte minden hónapban más helyszínen forgattunk. Az első forgatás Portugáliában volt, Tavirában, valamint jártunk Németországban, Horvátországban, Magyarországon, Romániában, a Balti államokban, Lettországban, Litvániában és Észtországban, sőt Európán kívül is jártunk: Afrikában Zambiában, Ázsiában Malajziában, Amerikában Brazíliában és a Karib-tengeren Martinique-on. Az idén eddig Norvégiában és Németországban voltunk már. Tervben van idén egy forgatás az Egyesült Államokban is, de az még egyelőre kérdés, hogy megvalósul-e.

Operatőrként milyen volt számodra ez a munka? Korábban filmeket forgattál.

– Most már egy kicsit csúfolják is a nevem, ott is mindig azt mondták rám, hogy te vagy a cinemás, ami a cinematography kifejezésből ered. Minden munkámban próbálok a filmkészítésre törekedni. S ennek most meg is látszik az eredménye, mert a bajnokság legutolsó összefoglalóját például ilyen filmesen, történetmesélősen mutattuk be.

Eddig jobbára dokumentumfilmeket, rövidfilmeket készítettem, amelyek kicsit előre láthatóbbak. Van egy forgatókönyv, amit elolvas az ember és az alapján dolgozik. Itt a helyszín miatt is más volt, és hát a sport, mint téma sem áll hozzám közel. Ez más műfaj, más kategória. Amikor elkezdtem dolgozni, azt hittem, ez egy könnyű dolog, de korántsem, folyton koncentrálsz, állandó készenlétben kell lenned, várod a jó pillanatot, hogy elkaphasd, nemcsak feltesszük a kamerát az állványra és majd utólag összevágunk valamit. Eleinte furcsa volt, próbáltunk játékosan hozzáfogni, többféle kamerát kipróbáltunk, letisztáztuk melyikkel mit lehet a legjobban felvenni, s most már egy év után ezek alapján dolgozunk. Az igazi kihívás ebben az, hogy mindig, minden helyzet más, nincs két egyforma alkalom, sőt ugyanazon a helyen, ugyanazon a versenypályán is másodszor már másképp állítjuk fel a kamerákat, mert van jobb megoldás, s akkor megint új helyzetben vagyunk.

Nem érezted visszalépésnek ezt a munkát?

– Meg kellett vele békélni. A filmkészítés, filmgyártás alkotói, művészi munka, emeltebb szintű dolog, mint ez. A tévé azért jó, mert ott bárki bármit, ha megengedik, közvetíthet. A moziban bárki bármit nem biztos, hogy levetíthet. Én azt mondom, aki filmes volt életében egy napig is, az tévés lehet bármikor, de aki tévés volt, abból nem biztos, hogy lesz filmes. Szakmai szempontból az én karrieremben ez most egy óriási visszalépés. De ha megnézzük a filmgyártás helyzetét öt évre visszamenőleg, akkor most lejtőn van, sőt nem tudom, van-e még hová süllyedni, és most akár beszélhetnék a magyar filmgyártásról is.

Az egy dolog, hogy gyártjuk a filmeket futószalagon, de úgy gondolom, nem helyénvaló, hogy csak ezt csináljuk, de úgy fest, erre van igény. S itt most elnézést kérek azoktól, akik úgy gondolják, nem erre van igény, szerintem sem erre van, de úgy van lenyomva mindenkinek a torkán, hogy most ez a fontos. Minden országban, ahol járok, látom a különbségeket. Van, ahol még van filmművészet, de egyre kevesebb ilyen hely van már. És itt a 35 mm-es filmre gondolok meg arra a szellemiségre, amit az hozott magával. A digitális technika talán még nem is annyira zavar, mint a három- és többdimenziós kategóriák. Ettől kezdve nekem egy kicsit meghalt a film.

Szomorú vagyok ezek miatt a dolgok miatt, mert nekem most van az az időszakom, hogy már van egy kis tapasztalatom, egy kis nevem, voltam már pár helyen, itt vannak a filmfesztiválok. De már az ezeken való részvétel is gondot okoz az anyagiak miatt. Az is pénzbe kerül, hogy az ember benevezze a filmjét, majd aztán azért izgul, hogy bekerüljön a versenyprogramba, díjat nyerjen, de amikor beválogatják a versenyprogramba, már vakarózik, hogy miből is fizeti ki az utat. 2008-ban az egyik filmem a Magyar Filmszemlén szerepelt, majd meghívást kaptam Cannes-ba, de az az összeg, amit ki kell fizetni három nap ott-tartózkodásért, az nekünk horribilis összeg.

Sokat gondolkodtam ezen, hogy visszalépés-e, de úgy érzem egy lépést hátra kellett lépnem ahhoz, hogy hármat meg előre tudjak megtenni. Le kellett mondanom az igazi filmkészítésről, de egy év alatt rengeteg helyen jártam, sokat tanultam, sok tapasztalatot szereztem. S ha már ezt a lehetőséget kaptam, megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle. Azon túl, hogy ez egy sportrendezvény, van ott más is, lehet időnként művészkedni ott is. Most egyelőre annak is örültünk, hogy elfogadták az egész éves forgatásunkat és továbbra is számítanak ránk, mert lehet ezt ugródeszkának is felfogni, tapasztalat és pénz, ami majd a művészi alkotómunkámban is előrébb visz.