A sajtó- és véleményszabadság nem erkölcsi alapokon kell, hogy szemléljen egyes megnyilvánulásokat, de tisztában kell, hogy legyen bizonyos üzenetek súlyával a társadalom egésze szempontjából, ezért tovább nem kerülhetőek meg az elmúlt hetekben, hónapokban történt jelenségek.
A vajdasági magyar közbeszéd kiemelt témája az elmúlt hónapokban látszólag a beszéd-, a szóhoz jutás lehetőségei és nyilvánossága volt. Az interneten induló, látszólag a vajdasági magyar közösség és társadalom problémáiról szóló, lásd elvándorlás, kilátástalan egzisztenciális helyzet, a valóságban határozott politikai szándékú akciósorozat.
Az elmúlt hónapokban a vajdasági magyar közéletben sem történt más, mint annak a forgatókönyvnek az alkalmazása, ami Magyarországon 2012 októbere, az azóta külföldre távozott ellenzéki vezető, „megmentő” színre lépése, színre léptetése óta folyt és folyik.
A vajdasági hasonszőrű „megmentők” és vízhordóik által vívott csaták természetesen legitim ideológiai és politikai alapokon nyugvó akciók.
Számomra nem jelent tehertételt, hogy a közszereplőktől a politikusok esetében magasabb ingerküszöb a mérce. A VMSZ politikusai ennek megfelelően viselik el az irántuk megnyilvánuló sokszor méltatlan és alpári viszonyulást, mert mindez a politikai csatározás része.
Azonban az, ami a VMSZ közgyűlése után, a május 1-jét követő héten zajlott, túlmegy azon a határon, ami a VMSZ részéről a továbbiakban a velük való bárminemű vitát vagy párbeszédet lehetővé tenné: lenullázták a lehetőséget.
Az akciósorozat részben álnéven, részben saját névvel és álneveken működő aktorai és szellemi mentoraik, irányítóik és támogatóik túlléptek minden határt, amikor azzal, hogy egy videóban a Vajdasági Magyar Szövetséget kiegyenlítették a nácizmussal, majd ahelyett, hogy egyet hátraléptek volna, egymást túllicitálva ünnepelték magukat, azt, hogy a VMSZ elnöke maga Hitler, elnökségi tagjai pedig náci tisztek, jelezve, hogy amennyiben a videó levételére kényszerülnek, akkor ezer más helyen osztják tovább. Ugyanakkor saját magukat a párizsi merénylet óta tragikus felhangú „je sui” határozták meg, utalva a Charlie Hebdo lemészárolt munkatársaira, kiegyenlítve magukat velük.
A közbeszéd olyan tematizálása, amit ez az internetes csapat és támogatóik, biztatóik megtesznek, Vajdaság alapvető, együttélési törekvését gyalázza meg.
A videó, amire olyan büszkék alkotói és támogatóik, azért ment túl minden határon, mert annak ellenére, hogy ebben a videóban a VMSZ elnöke maga Hitler, a dolog nem a VMSZ-ről szól, hanem arról, miként lehet relativizálni a náci bűnt, ezáltal pedig relativizálni a holokausztot és minden meghozott civil áldozatot, a vajdasági magyarok és svábok áldozatiságát is relativizálja, végső soron pedig azáltal, hogy egy, a rendszerváltás óta jelen lévő pártot és annak vezetőjét a nácikkal egyenlíti ki, relativizálja az egykori Jugoszlávia áldozatait, Szarajevó halottjait éppúgy, mint a horvátországi frontokon elesett tartalékosok és kiskatonák halálát.
Miközben önmagát a lemészárolt párizsi sajtósokkal egyenlíti ki.
A vajdasági magyar politikai beszédet és akciókat ez idáig a civilizációs normák, a kegyelet tiszteletben tartása jellemezte. Van hova visszakapaszkodniuk azoknak, akik ennek az új hangnak az ideológusai, politikai irányítói.
