A pirosi református egyházközösség példa arra, hogyan lehet egy közösség alól kihúzni a talajt, „elaltatni”, végül tönkretenni úgy, hogy az utókor részére még a nyoma se maradjon meg.
Piroson ugyanis több mint két évszázadon keresztül református magyarok éltek, és ma is élnek, igen megfogyatkozva. Az egyház tulajdonában csaknem 100 hold föld volt, saját iskolája, amelyet a gyülekezet tagjai adományaikból építettek fel, és természetesen – temetője... A földet 1946-ban elvette az állam (mindmáig nem adott belőle egy talpalatnyit sem vissza), az egykori iskola a szomszédságban lévő Szent Száva Általános Iskolára van telekkönyvezve... Ebben az írásunkban részletesebben a temetővel foglalkozunk, mégpedig azért, mert 2015. január 1-jétől a pirosi református temetőt állítólg „átvette” az újvidéki Lisje Temetkezési Közvállalat. Hogy ez gyakorlatilag mit is jelent, arról Sípos Sándorral, a pirosi református gyülekezet gondnokával beszélgettünk:
– Az egyház semmilyen értesítést nem kapott az említett átvétellel kapcsolatban. Igaz, hogy még 2013 decemberében a pirosi helyi közösségben, a községházán megbeszélést tartottak, de ott akkor nem esett szó arról, hogy a temetőt mikor veszi birtokába a Lisje.
– Kinek a tulajdonában van a temető?
– Az 1960-as évek legelején, valahol 62-ben vagy 63-ban az állam az összes temetőt államosította, így a pirosit is. Megjegyzem, hogy 1945-46-ban az államosítás során a pirosi református egyházközösség birtokában mindössze 10 hektár termőföldet hagytak meg (főként rossz minőségű, a megművelésre majdnem teljesen alkalmatlan földet), a temetővel együtt. Maga a temető körülbelül 4 katasztrális holdnyi területen terül el. Egyébként a második világháború előtt a pirosi református egyháznak csaknem 100 hold földje volt. Benyújtottuk a vagyon-visszaigénylési kérelmet, és erről megvan a bizonyítékunk is. Mindmáig azonban az egyház nem kapott vissza egy hold földet sem, viszont újabbnál-újabb dokumentumokat követelnek tőlünk, mint pl. olyant, hogy kinek a kezében vannak azok a parcellák, amelyeket elkoboztak, azaz kiknek a tulajdonában van az a 100 hold föld, amelyet egykor elvettek.
Három Lada a temetőért
– Egyházunk 1976-ban pert indított az állam ellen a temetővel kapcsolatos kártérítés miatt, amit 1983-ban meg is nyertünk. Ekkor 900 000 dinárt kaptunk a 4 katasztrális holdnyi temetőnkért. Ebből a pénzből tataroztuk, festettük be később templomunkat. Jól emlékszem még, hogy az a 900 000 dinár akkor nagyjából 3 Lada típusú személygépkocsi árának felelt meg. Tudni kell azt is, hogy mindaddig, tehát 1983-ig, a temetkezési helypénz a városé volt, a város folyószámlájára kellett a pénzt befizetni. 2000 után azonban változott a helyzet, mert a temetőt az egyházunk a várostól használatra kapta, ami annyit jelent, hogy a temetkezési helypénzt akkor is, és a mai napig is, az egyházunk fizetteti meg. Ennek fejében vállaltuk a temető karbantartását, már amennyire tudtuk és bírtuk, pl. a fűnyírást, a bozótirtást. Hivatalosan tehát a temető az államé, hiszen a telekkönyvben tulajdonosként az állam van feltüntetve.
– Egyébként ez a tény volt az akadálya annak, hogy néhány évvel ezelőtt a Nagyberuházási Alaptól ígért 4,5 millió dinárt nem kaphattuk meg, mert az egyháznak nem volt tulajdonában a temető azon része sem, amely egy kápolna építésére lett volna elegendő. Annak idején szó volt arról is, hogy esetleg néhány száz négyzetmétert visszaadnak, de ez nem történt meg, így hát a pénzt soha nem kaptuk meg.
– A pirosiak leginkább attól tartanak, hogy a pirosi református temető elveszíti autentikus jellegét, azaz, hogy miután a Lisje átveszi, megkezdődik a korlátlan „betemetkezés”...
– A Lisje ígéretet tett arra, hogy törekedni fog a temető református jellegének megőrzésére. Csak pirosi, helyi lakosokat temetnek a temetőbe, azaz a Pirosról elszármazott reformátusokat. Tény viszont, hogy már eddig is temettünk ide katolikusokat, görög katolikusokat, akikkel életük folyamán sem volt gondunk... Ami a sírhelypénzt illeti, eddig 8000 dinárt fizettettünk meg egy sírhelyért. Aki viszont Újvidékről szándékozza ide eltemettetni hozzátartozóját, attól 18 000 dinárt fizettettünk meg. A Lisje olyan ígéretet is tett, hogy attól a naptól kezdve, amikor vállalatuk kezdi a helypénz megfizettetését, a sírhely karbantartásáért még 10 évet nem fizettetnek meg.
Egyébként a pirosi református temető mintegy öt kilométerre van az újvidéki Városi temetőtől, ahol évente mintegy 1000 dinárba kerül egy sírhely karbantartása. Az összeget előre is ki lehet fizetni egy, három vagy tíz évre...
Eltörölhetik múltunkat, még nyomunk sem marad
– A pirosiak a temető körüli bonyodalmak kapcsán fokozott asszimilációtól tartanak. Nagy László pirosi református polgár a következőként vélekedik:
– Ha valakinek például 10 év múlva vagy később nem lesz pénze arra, hogy őseinek síremlékét karbantartassa, a temetkezési közvállalat megteheti azt, hogy egyszerűen eltávolítja a síremléket. Az egyre elszegényedő közösségünkben vannak olyan egyének, akiknek 7-8 sírhelyük is van a temetőben. Tehát, tetemes összeget kellene elkülöníteni az évi karbantartás címén. Így hát egyszerűen megszűnhet temetőnk, de még nagyobb baj az, hogy eltörölhetik a múltunkat úgy, hogy még nyoma sem marad annak, hogy valamikor itt református magyarok éltek.
Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy még mielőtt a Lisje megkezdte volna január 1-jén a terep feltérképezését, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden sírhelyet, azaz sírkövet lefényképeztek, méréseket végeztek, tavaly ősszel telekrendezést hajtottak végre a temető területén. Ebből kifolyólag három temetkezésre alkalmas összefüggő terület alakult ki... Ennek során a már nem gondozott sírkövek közül jó néhány „aggatott”. Halomra dobálva, némelyik összetörve most is ott fekszik a temető egyik bejáratánál.
Végül még csak ennyit: a pirosi szerb pravoszláv egyház állítólag nem adja oda a temetőjét a Lisjének. Vajon miért nem?
