Hol tartunk, merre tovább 25 év után? címmel tartott egész napos nemzetközi tanácskozást az 1944–1945-ös magyarellenes atrocitásokról a temerini Impressum Polgárok Egyesülete szombaton. A konferencián történészek, társadalomtudósok, közéleti személyek és a téma kutatói tárgyaltak a délvidéki magyarság ellen elkövetett, évtizedekig tabu témának számító eseményekről. A konferencia keretében Bank Barbara történész, a nemzeti emlékbizottság tagja megnyitotta a Keskenyúton Alapítvány Délvidéki Magyar Golgota c. vándorkiállítását, Pirityiné Szabó Judit, a Magyar Minisztériumelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Kapcsolattartási Főosztályának vezetője pedig felolvasta Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkárnak Magyarország kormánya nevében a konferenciához intézett üdvözlő levelét.
A megjelenteket üdvözölte Gusztony András, a VMDP temerini helyi szervezetének elnöke, aki maga is jelen volt a történelmi VMDK első tanácsának azon az 1990. áprilisi ülésén, amikor meglehetősen kimerítő vita után úgy döntöttek, hogy a Szerbiai és a Vajdasági Tudományos Akadémiához fordulnak azzal a ma már történelminek nevezhető kezdeményezéssel, amely „a nemzetközileg érvényes mércék alapján genocídiumnak tekinthető” esetek tudományos feltárására és a történelmi igazságtételre vonatkozott.
Annak ellenére, hogy a lelkes helyi kutatók foglalkoztak a témával, az események leírásával, máig is sok a fehér folt, az ismeretlen vagy az elhallgatott tény, mondta Csorba Béla író, költő, tanár, néprajzkutató a tanácskozás egyik szervezője Koldusok a temetőkapuban (Tito táborlakói az ötvenes évek vajdasági sajtójában) címmel tartott előadásában, amelyben a magyarság ellen elkövetett atrocitások tényének sajtóbeli és irodalombeli visszatükröződésével foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a táborok megléttét és a tömeggyilkosságok, megtorlások megtörténtét a vajdasági magyar sajtó igyekezett tőle telhetően szordínóval kezelni vagy nem emlegetni. Ha ezekről a dolgokról mégis szólt, akkor azt az agitációs propaganda szellemében tette, mellőzve a teljes objektivitást.
Bozóki Antal jogász, publicista Rehabilitálás és restitúció – négy évvel később címmel jogi szempontból taglalta a kérdést. Elmondta, hogy a bíróságok nagyon lassan, vontatottan dolgoznak, jogukat csak azok tudják érvényesíteni, akik végigjárják a hosszadalmas, akadályokkal terhes és költséges bírósági eljárást.
A szervezők nem szorítkoztak csupán a Délvidékre. Botlik József kisebbségkutató történész a magyarsággal szemben elkövetett kegyetlenségek a Kárpát-medencében című előadásából a hallgatóság megtudhatta, hogy egy összehangolt magyarellenes akció, genocídium volt 1944–1945 fordulóján Kárpát-medence-szerte.
Horváth László zágrábi vegyészmérnök a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti társaság nevében Bognár András akadémikussal közösen írt A horvátországi magyar áldozatok és a horvátországi magyarság migrációja a II. világháború végén és utána című dolgozatukat olvasta fel, vetítéssel egybekötve.
Szakály Sándor történész új szempontokkal világította meg az 1942-es újvidéki razzia történéseit, amelyeket a magyar hadsereg követett el. Matuska Márton publicista, aki évtizedek óta kutatja az 1944–1945 telén lezajlott délvidéki magyarellenes vérengzés körülményeit, a szombati tanácskozáson Az elhallgatott razzia (1944–1945) címmel tartotta előadását.
A közelmúltban jelent meg Pintér József Szennyes diadal című monográfiája a szenttamási magyarság 1944/45-ös tragédiájáról. Ebbe nyújtott betekintést, de szólt a péterrévei események feltárásának állásáról is. Az óbecsei magyarellenes eseményeket Kiss Igor kisebbségkutató szociológus ismertette. Mint mondta, Óbecse sok más településhez hasonlóan mindeddig fehér folt az 1944/45-ös viktimológiai kutatások terén. A Megbékélés sajtója és olvasatai című előadással Ternovácz István újságíró zárta a tanácskozást, aki a sajtó anyagából válogatott, és annak olvasatait interpretálta.
