Mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke csütörtökön Belgrádban a többi szerbiai nemzeti tanács elnökével beszámolt az Európai Bizottság szakértői küldöttségének a nemzeti tanácsokról szóló törvény alkalmazásáról, valamint a jogszabály módosításának, illetve kiegészítésének szükségszerűségéről. Az EB küldöttségének vezetője prof. dr. Rainer Hofmann jogtudós, a kisebbségi jogok szakértője volt. Mint azt Hajnal korábban lapunknak elmondta, a beszélgetés során a nemzeti tanácsok elnökeinek a nemzeti tanácsokról szóló törvény számos hiányosságára sikerült rámutatniuk.
Mely problémákat emelte ki az Európai Bizottság szakértői megbízottjának?
– Elsősorban a nemzeti tanácsokról szóló törvény gyakorlati alkalmazásának a fogyatékosságait: mindenekelőtt a hatáskörök pontos meghatározásának, valamint a kulturális, oktatási és tájékoztatási ágazati törvények és a nemzeti tanácsokról szóló törvény közötti megfelelőség és összhang hiányosságait (például az alapítói és társalapítói jogok érvényesítésének a korlátait, minisztériumi, tartományi, önkormányzati vagy intézményi szintű gátolását, lassítását, illetve megtagadását). Számos félreértésre ad okot például az is, hogy hiányoznak azok a kritériumok, amelyek alapján eldönthető, hogy ha több nemzeti tanács egy-egy kulturális intézményt a közössége számára kiemelt jelentőségűnek nyilvánít, hogyan dönthető el a jogmegosztás. Számunkra az lenne a természetes, ha ebben az esetben is ugyanazokat a mércéket alkalmazná a törvény, mint amelyeket a kultúráról szóló törvény szab meg a nemzeti jelentőségű intézmények kijelölésekor. Figyelembe kellene venni, hogy például az érintett könyvtár, múzeum, levéltár vagy képtár a nemzeti kulturális értékek felfedezésében, létrehozásában, megalkotásában, kutatásában, tanulmányozásában, bemutatásában, terjesztésében és megőrzésében milyen fokú nemzeti és reprezentatív szerepet tölt be egy-egy nemzeti közösség életében és kultúrájában.
A hallottakat követően milyen volt a szakértői küldöttség elnökének értékelése, véleménye?
(Fotó: Ótos András)
– A szakértői megbízott értékelése szerint a szerbiai kisebbségi jogérvényesítés legnagyobb hibája az, hogy esetleges, a jogsértések pedig nem járnak semmilyen vagy komolyabb következményekkel, szankciókkal.
A nemzeti tanácsok koordinációs testülete a közelmúltban a Szerbia és az Európai Unió közötti csatlakozási tárgyalások 23-as fejezetének akciótervéhez kapcsolódó kisebbségi akciótervről tárgyalt. Milyen aktualitásokról tud beszámolni ebben a témában?
– A nemzeti tanácsok képviselői egységes álláspontra helyezkedtek abban, hogy kérik a nemzeti tanácsok hatásköreinek megtartását, erősítését és a működésükhöz szükséges finanszírozás szavatolását. Megfogalmaztuk azt az elvárást is, hogy a készülő szerbiai kisebbségi akcióterv kidolgozásával egy olyan kisebbségvédelmi mechanizmus jöjjön létre, amely szavatolja a jogszabályok hatékonyabb végrehajtását, átláthatóságát és számonkérhetőségét is.
Az MNT milyen formában vesz részt az akcióterv kidolgozásában?
– Ebbe a munkába egy külön szakértői csoport kapcsolódik be, de segítségünkre vannak és lesznek tartományi és köztársasági parlamenti képviselőink is.
Az Ön értékelése szerint miért lehet fontos ez az akcióterv, milyen többletet jelenthet mind a magyar, mind az összes többi szerbiai kisebbségi közösség számára?
– Egységes feltételrendszerbe és határidős keretek közé helyezi a számunkra legfontosabb kisebbségi jogokat szavatoló intézkedéseket. A vajdasági magyar nemzeti közösség szempontjából most nyílhat lehetőség arra, hogy a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén nagyon jelentős előretörés történjen, és hogy a közintézményekben a részarányos foglalkoztatás folyamatosan bevezetésre kerüljön. Mint ismeretes, a kisebbségi akcióterv a 23-as tárgyalási fejezethez kapcsolódó akciótervhez igazodik, az pedig azokat az uniós intézkedési ajánlásokat veszi majd sorra, amelyek a legfontosabbak a szerbiai kisebbségi jogérvényesítés terén. A vajdasági magyarság szempontjából a közszférában foglalkoztatottak nemzeti összetételére vonatkozó ajánlásra különösen oda kell figyelnünk, hiszen az számos pontban elemzi ezt a kérdést: a rendőrség, a bíróságok, az ügyészségek, az állami közvállalatok és az állami szintű közigazgatás helyi kirendeltségeinek tekintetében is. De amíg az európai uniós jelentés elsősorban a helyi, önkormányzati szinten tapasztalható hiányosságokat hangsúlyozza, addig az Európa Tanács az ajánlásaiban a központi közigazgatásban elvárható változásokat is szorgalmazza ezen a téren, ugyanakkor pedig sürgeti például a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni megfelelő büntetőjogi fellépést is. De nem kerüli meg az ajánlás a kisebbségek nyelvén tájékoztató média anyagi támogatásának a kérdését sem arra figyelmeztetve, hogy ebben a témában az állami szerveknek mindenekelőtt a nemzeti kisebbségekkel kell egyeztetniük. Egyébként a tavalyi alkotmánybírósági döntést követően újra kell fogalmazni a nemzeti tanácsok hatásköreit, továbbá megerősíteni őket. Épp ezért itt is esedékes egy jelentős előretörés. Az, ami most már egyértelmű, hogy a 23-as tárgyalási fejezettel kapcsolatban kettős folyamat kezdődött el: készül egy általános akcióterv, amely valójában a tárgyalási fejezet megnyitásának a feltétele, ezzel párhuzamosan pedig íródik egy kisebbségi akcióterv is. Ez pedig azt jelenti – számunkra most az a legfontosabb –, hogy a kisebbségi jogérvényesítés problémája a csatlakozási folyamat legelejétől kezdve megkerülhetetlen, és várhatóan, amíg a tárgyalások folynak, négy-öt évig, nyitva is marad, így szavatolva a folyamatosan zajló egyeztetések során a kisebbségi érdekérvényesítés hosszú távú és eredményes megalapozását.
