A török parlamenti választások közeledtével egyre kétségesebb, hogy valóra válhat Recep Tayyip Erdoğan álma, az elnöki rendszer bevezetése. Ennek zökkenőmentes, önálló végrehajtásához ugyanis az államfő mögött álló kormánypártnak kétharmados többséget kellene szereznie, a kurdokat támogató tömörülés azonban, úgy tűnik, képes lehet megakadályozni ezt.
A legutóbb közzétett felmérés szerint a hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) az abszolút többségét is el fogja veszíteni a június 7-én esedékes voksoláson. A Gezici közvélemény-kutató intézet adatai szerint a megkérdezettek 38,2 százaléka szavazna a kormánypártra, holott a 2011-es parlamenti voksoláson még 49,8 százalékos támogatottságot könyvelhetett el a 2003 óta kormányzó tömörülés, ez 327 képviselői helyet biztosított számára az 550 fős parlamentben.
A legerősebb ellenzéki formáció, a Köztársaság Néppárt (CHP) a szavazatok 30,1 százalékát, az ultranacionalista Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) pedig 17,1 százalékát kapná meg, ha a választásokat most tartanák. A legnépesebb kisebbség, a 12 millió lelkes kurd közösség által támogatott Népi Demokratikus Párt (HDP) a voksok 10,5 százalékára számíthat, amellyel először lépné át a parlamentbe kerüléshez szükséges 10 százalékos küszöböt. Eszerint a választásokon kulcsszerepe lehet a HDP-nek, ha ugyanis sikerül beköltöznie a törvényhozásba, akkor csökken annak az esélye, hogy az AKP meg tudja szerezni az alkotmánymódosításhoz szükséges többséget.
Ahhoz, hogy a 2001-ben alapított AKP egyedül keresztülvigye az elnöki rendszer bevezetéséhez szükséges alkotmánymódosítást, az 550 fős parlament 367 helyét kell megszereznie. A kormánypártnak egy másik lehetősége is van: ha 60 százalékos többséget (330 mandátumot) szereznek képviselői, akkor már népszavazásra bocsáthatják az elnöki rendszer bevezetésének ügyét.
Erdoğant a tavaly augusztusi első közvetlen elnökválasztáson – 11 évi miniszterelnökség után – választották meg államfőnek. Már közvetlenül hivatalba lépése után bejelentette, elnöki rendszerré óhajtja változtatni a jelenlegi parlamentáris rendszert. A pozícióváltásra azért volt szüksége, mert az AKP belső szabályzata tagjainak nem enged meg egymás után háromnál több kormányfői mandátumot.
A vokscsata a külföldön élő törökök szavazataiért is folyik, akik levélben vagy valamely diplomáciai képviseleten adhatják le voksukat. A határon kívül élő 2,9 millió választásra jogosult török 80 százaléka hat uniós országban él: legtöbben (1,4 millióan) Németországban, továbbá Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Svájcban. Számukra már május 8-án megkezdődött a voksolás, amelyre most vasárnapig lesz lehetőségük, igaz, a tavalyi elnökválasztáson alig minden 10. „külhoni török” élt a szavazás lehetőségével.
Május elején Erdoğan a németországi Karlsruhéban több ezer híve előtt méltatta a külföldi törököket, akiknek többek között az új alkotmány és a végrehajtó elnöki hatalom szükségességéről beszélt. Selahattin Demirtaş, a HDP vezetője 200 ezer szavazatot vár Németországból, és reméli, pártjának így sikerül(het) keresztülhúznia Erdoğan tervét. Demirtaş szerint az elnökségi rendszer egyet jelentene „a diktatúra kiépítésével”.
