2024. május 7., kedd

A legnagyobb álma, hogy egyszer öntisztuló autókat hozzon létre

A világ legnagyobb középiskolásoknak szóló tudományos tehetségkutató versenyén az idén Rozsnyik Szabolcs, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium végzős tanulója képviselte Magyarországot

Az Intel ISEF, azaz az Intel International Science and Engineering Fair a világ legnagyobb középiskolásoknak szóló tudományos tehetségkutató versenye, amelyen az idén Magyarországot Rozsnyik Szabolcs, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium végzős tanulója képviselte a Többfalú szén nanocső kompozitok fotokémiai tulajdonságainak vizsgálata című munkájával. A május közepén Pittsburghben megtartott rendezvényen való részvétel óriási élményt jelentett Szabolcs számára, aki már visszatért a zentai hétköznapokba, és jelenleg az érettségire és a felvételire való felkészülés tölti ki a mindennapjait.

– Hatalmas élmény volt számomra ez a megmérettetés, hiszen az Intel ISAF a legnagyobb egyetem előtti tudományos vetélkedő a világon. Idén több mint ezerötszáz projektum versenyzett, ami azt jelenti, hogy a rendezvénynek összesen mintegy háromezer résztvevője volt, beleértve a diákokat, a kísérőket, az újságírókat is, az önkénteseket viszont, akik segítették a verseny megszervezését, ebbe még bele sem számoltuk, mivel ők is csaknem kétezren voltak. A verseny magyarországi selejtezőjét a Magyar Innovációs Szövetség bonyolítja le, amelynek illetékesei az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny díjnyertes pályamunkái közül választanak ki egyet, amelynek készítője azután lehetőséget kap arra, hogy Magyarországot képviselje ezen a rendezvényen. A nemzetközi megmérettetést mindig az Amerikai Egyesült Államokban tartják meg. Három helyszín jöhet számításba, Pittsburgh, Phoenix és Los Angeles, amelyek közül idén Pittsburghon volt a sor – mesélte lapunknak nyilatkozva Rozsnyik Szabolcs, aki elmondta, mivel minden pályamunkának szigorú szabályoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy egyáltalán benevezhessen a versenyre, már a megérkezéskor igen összetett adminisztrációs folyamaton kellett átesnie. – Az érkezéskor természetesen mindent leellenőriztek, hiszen egy ekkora rendezvény esetében minden apróság óriási kavarodást tudna okozni a lebonyolítás során. Az első nap szinte teljes egészében azzal telt el, hogy lepakoljunk, majd megtaláljuk azokat az illetékes személyeket, akik ellenőrizni tudják, hogy a munkánk minden szükséges előírásnak megfelel-e, és ezt követően aláírhatják azt a nyilatkozatot, amellyel lehetővé teszik, hogy részt vehessünk a versenyen. Maga a verseny mindössze egy napot vett igénybe, ami azt jelentette, hogy a több mint ezerötszáz pályamunkát egyetlen nap alatt zsűrizték le. Amikor megérkeztünk a helyszínre, kaptunk egy kis listát, hogy melyik zsűritag mikor érkezik meg. A megadott időpontban ott kellett állnunk a standunknál, és mindössze tíz percünk volt arra, hogy ismertessük vele azt, hogy mivel foglalkozunk, illetve azt is, hogy ez miért fontos számunkra – mesélte Szabolcs, hozzátéve, mindebben az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy annak tudatában kellett felkészülniük a zsűrizésre, hogy a zsűritagok ugyan szakmabeliek, ám a munkákkal kapcsolatban semmilyen előzetes információval nem rendelkeznek, éppen ezért mindent ott, a helyszínen kellett nekik elmagyarázniuk.

A versenyt megelőző és követő napokban a szervezők különféle szórakozási lehetőségeket is biztosítottak számukra, a helyi sportstadionban, valamint a mellette lévő sportközpontban és tudományos központban például szinte bármit csinálhattak. Mivel ez a verseny volt egyben az amerikai nemzeti döntő is, minden állam külön csapattal érkezett a megmérettetésre, amelyen ennek köszönhetően rengeteg amerikai versenyző volt jelen, akik közül Szabolcsnak többekkel is sikerült összebarátkoznia. Mint mondta, nagyon örült annak, hogy a versenyen mindenki rendkívül kedves és nyitott volt, hiszen bár a világ más-más részeiről érkeztek Pittsburghbe, nagyjából azonos érdeklődési körrel rendelkeztek, ami megkönnyítette számukra az egymás közötti kapcsolatteremtést, amelynek során gyakran igen izgalmas és előremutató eszmecserék alakultak ki.

– Díjat sajnos ezúttal nem sikerült nyernem, ám emiatt nem vagyok különösebben csalódott, mivel úgy gondolom, hogy reális eredmény született. A kategóriámon belül hatvanan voltunk, és nagyon erős volt a mezőny. A világdöntőn már természetesen számítani lehetett arra, hogy minden munka nagyon magas színvonalú lesz, de még így is voltak olyanok, amelyek kiemelkedtek a többi közül – hangsúlyozta a fiatal kutató, aki a Többfalú szén nanocső kompozitok fotokémiai tulajdonságainak vizsgálata című munkájával versenyzett Pittsburghben. – A szénnek különböző módosulatai léteznek a természetben, tehát például a grafit és a gyémánt is tiszta szénatomokból áll, és abban különböznek egymástól, hogy a szénatomok hogyan rendeződnek el a térben. A szén nanocső is egy ilyen módosulat, amelyben a szénatomok nanocsövet alkotnak, ami azért érdekes, mert ez az anyag nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik, a keménysége nagyobb, mint a gyémánté, a vezetőképessége jobb, mint a rézé, a szakítószilárdsága pedig jobb, mint az acélé, ezért nagyon sok tudományos kutatásban szeretnék felhasználni. A legfőbb problémát azonban az jelenti, hogy a szén nanocső a grafithoz hasonló fekete por, ezért muszáj vagy kompresszálni vagy – ami talán szimpatikusabb – belekeverni más anyagokba, köztük például különféle fémekbe, műanyagokba, betonba vagy éppen kerámiába, ami által ezeknek az anyagoknak is jelentős mértékben javítani tud a különböző fizikai paraméterein. Ezenkívül lehetőség van arra is, hogy mikroszkopikus szinten más anyagokat rávigyünk a szén nanocső felszínére, és ezek az anyagok azáltal, hogy fizikailag rátapadnak a szén nanocső felszínére, egyes tulajdonságait befolyásolni is tudják. A munkám során azt vizsgáltam, hogy lehet-e egyszerre több anyaggal több tulajdonságot is befolyásolni – magyarázta Szabolcs, hozzátéve, sokszor megkérdezték már tőle, hogy mindennek mi lehet majd a gyakorlati haszna, amire mindig azt szokta válaszolni, a legnagyobb álma, hogy egyszer öntisztuló autókat hozzon létre. – A szén nanocsőnek óriási jelentősége van a különböző alkalmazott iparágak számára. Az autóipar számára elsősorban azért, mert könnyű és erős anyag, ugyanakkor a szén nanocső segítségével lehetőség nyílhatna különféle öntisztuló felületek kialakítására is, ami azt jelenthetné, hogy miközben az autó kinn áll a napon, a fényenergiát fel tudná használni arra, hogy megtisztítson bizonyos felületeket. Ha a munkám egyszer befejeződik, és valóban több tulajdonságot is tudok majd befolyásolni, akkor esetleg nemcsak a felületeit tudná megtisztítani az a bizonyos autó, hanem mondjuk, fel tudná tölteni az akkumulátorát, vagy esetleg más dolgokat is tudna csinálni annak köszönhetően, hogy olyan módon tudnánk befolyásolni az anyag tulajdonságait, ahogyan az nekünk a legjobban megfelel – fejtette ki Szabolcs, aki annak köszönhetően került kapcsolatba kutatásának témájával, hogy az iskolája, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium korábbi diákja, Kecsenovity Egon a Szegedi Tudományegyetemen szintén szén nanocső kutatásokkal foglalkozott, és rajta keresztül ismerkedett meg a témával, majd az ő segítségével került be először a Szegedi Tudományegyetem kutatólaboratóriumába is, ahol később a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium segítségével, különböző pályázati lehetőségek révén tudta folytatni a munkát. A fiatal kutató hangsúlyozta, hogy azt, hogy ott lehetett Amerikában, mindenekelőtt a középiskolájának, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumnak köszönheti, hiszen az iskolában került közelebbi kapcsolatba a természettudományokkal, illetve magával a kutatómunkával is.

Szabolcs a versenyről való hazatérése óta már visszazökkent a zentai hétköznapokba, amelyeket jelenleg elsősorban az érettségire és a felvételire való felkészülés tölti ki, ami saját bevallása szerint nagy kihívást jelent számára. Budapesten szeretne továbbtanulni, az orvosi egyetemen.

– Némiképp meglepő módon orvosi egyetemre szeretnék iratkozni, egyebek mellett azért, mert a szén nanocső felhasználásában az orvostudomány terén is óriási potenciálok rejlenek, és a későbbiekben azzal is szeretnék majd foglalkozni, hogy a szén nanocsövet hogyan lehetne a gyógyszerhatóanyag-szállítás terén vagy egyéb területeken hatékonyan alkalmazni. Úgy gondolom, hogy az egyetemi tanulmányaim mellett is lehetőségem nyílik majd arra, hogy folytassam a kutatásaimat, egyelőre azonban az érettségi és a felvételi jelentik a legfontosabb feladatot számomra, ugyanis ha ezeket sikeresen teljesítem, akkor szeptembertől bőven lesz időm arra, hogy utánanézzek, milyen lehetőségeim lesznek a kutatásaim folytatására, amelynek révén esetleg különféle egyetemistáknak szóló konferenciákon, megmérettetéseken és egyéb szakmai rendezvényeken is részt vehetek majd – magyarázta Rozsnyik Szabolcs, aki elmondta, a hosszú távú célja az, hogy tudományos doktori fokozatot szerezzen. A doktori képzést külföldön szeretné elvégezni, ugyanis úgy véli, ezáltal olyan lehetőségek is megnyílhatnának előtte, amelyek Magyarországon egyelőre még nem hozzáférhetőek, illetve amelyeknek köszönhetően esetleg már el tudna kezdeni egy olyan témakörön is dolgozni, amely azután az egész karrierjét meghatározhatná, és ha a doktori tanulmányai során meg tudná alapozni a kutatási területét, akkor később visszatérhetne Magyarországra, ahol akkor akár már európai szintű kutatásokat is végezhetne.