2024. május 3., péntek

Vajdaságiak a szegedi könyvhéten

Az idei szegedi Ünnepi Könyvhét eseményeinek egyik kiemelkedő helyszíne a Deák Ferenc utcai Grand Café, ahol több irodalmi rendezvénynek Vajdasági vonatkozása is van. Június 3-án,18 órakor Hász Róbert Ígéretföld (Újvidék, 2015. Forum Kiadó) című könyvét mutatják be, az íróval Virág Zoltán irodalomtörténész beszélget. „Hász Róbert kisregénye egy posztapokaliptikus (anti)utópia hangulatát idézi meg. Az olvasó nem feledkezhet meg arról, hogy a regény minden sora fikció, ám mégsem mentesül a gondolattól: mi történik akkor, ha az eljövendő fátumszerű és elkerülhetetlen? (-) Ne feledjük: a megvalósuló próféciák világában minden jóslatot, minden apró jelet gyanúperrel kell kezelnünk…” (Patócs László). Pénteken, június 5-én, 18 órai kezdettel Fenyvesi Ottó A szabadság foglyai (Veszprém, 2014. Várucca Műhely Könyvek) című, esszéket, képeket, toldalékokat, törléseket tartalmazó kötetét ismertetik. Az íróval Virág Zoltán irodalomtörténész beszélget. Fenyvesi könyve visszaemlékezések gyűjteménye, amelyek egykori mestereiről, barátairól, az Új Symposion folyóirat nemzedékeiről, valamint egy, a történelem süllyesztőjében eltűnt országról és a rock and roll-ról szólnak. Június 8-án, 18 órakor Sirbik Attila St. Euphemia (Bp., 2015, Magvető Kiadó, Forum Kiadó) c. regénye kerül bemutatásra, a szerzővel Bencsik Orsolya író beszélget. Az est végén a közönség megtekintheti Igor és Ivan Buharov Molytej c. kisjátékfilmjét (8’36’’), amelynek forgatókönyve a St. Euphemia egy részéből készült. A film alá zenél Brestyánszki Bernadett (cselló) és Brestyánszki Dína (hegedű). „Hogyan és mire eszmél egy vajdasági kamasz a kilencvenes években? Arra, hogy se eszme, se történet nem jutott már neki. Zabhegyezés helyett hungarocell a torkodba, avagy Hitchcockba oltott Tarr Béla. De főként háború és háború. Sirbik Attila szövege generációs kulcsregény. Ez a generáció családi nihilből érkezik a vidéki punkba, ugyanakkor Lajkó Félixék ellopott dobszerkója és a drogos őrjöngések csupán futó örömöt jelentenek. Mintha minden kihágás pótcselekvés lenne, hogy ne kelljen szembenézni az értelmét vesztett világgal, amelynek rendjét szétforgácsolta a háborús kataklizma. Mert jobb híján a Jugoszláv Hadsereg nevel fel, ha bevonulsz, ha nem, az eredmény ugyanaz: élőhalottként bolyongsz a hallucináció valóságában.”