A zürichi székhelyű Swiss Federal Institute of Technology intézet kutatói 43 ezer multinacionális vállalat kapcsolatait vizsgálva megállapították, hogy egy viszonylag kevés cégből álló csoport ellenőrzi a világgazdaság aránytalanul hatalmas részét. A valóság értelmezéséhez nyilván meg kellene próbálni ideológiai előítéletektől mentes nézőpontból górcső alá venni a kérdést. Az összeesküvés-elméletek hívei magyarázatot látnak ebben eszméik igazolására, de akár a szabad piac mindenhatóságát hirdetőek is elméletük megvalósulását remélik az adatokban.
Számos tanulmányban feltárták már, hogy a multinacionális vállalatok hatalmas szeleteket birtokolnak a világ gazdaságából. Emellett azonban sokatmondóak azok az adatok is, melyek segítségével a közvetett tulajdonosi kapcsolatokra következtethetünk. A zürichi kutatók elképesztő adatmennyiséget dolgoztak fel. Egy 37 millió céget és befektetőt tartalmazó adatbázissal operáltak. A komplex hálózatelemzés módszere segítségével a részvényesi kapcsolatokat is megpróbálták feltérképezni. Olyan hálózati rendszert sikerült felfedniük, melynek középpontjában ezernél alig több, egymással szorosan kapcsolódó cég van. Mindegyik legkevesebb két, de átlagosan 20 másik ilyen céghez kapcsolódik részvénytulajdonosként. Amikor tovább elemezték a már leszűkített hálózati rendszert, eljutottak a mintegy 150 cégből álló, még szorosabban összefonódó szupermaghoz. Csoporton belül a részvények háromnegyedét a csoport tagjai tartják kézben, a cégek több mint a fele pénzügyi közvetítő, ők kontrollálják viszont az egész gazdasági hálózat értékének csaknem a felét.
Ez csak természetes?
Ha maradunk annál, hogy nem tartjuk eleve sem jónak, sem rossznak azt, hogy létezik egy ilyen összefonódás, akkor megpróbálhatjuk azt vizsgálni, hogy az egész rendszer stabilitására milyen veszélyeket (vagy előnyöket) rejt magában az ilyen szoros kapcsolatrendszer. Egy meghibásodás esetén ugyanis egy ilyen hálózat abszolút sebezhetővé válik. Nyilvánez történhetett 2008-ban, amikor a Lehmann Brothers csődje a világ egész pénzügyi rendszerét megingatta. A szoros összefonódás azt a kérdést is felveti, hogy mindez milyen hatással van a valódi piaci versenyre? Fontos megjegyezni, hogy a részvénytulajdonlás nem jelent minden esetben valódi kontrollt egy cég működése felett. Mindenesetre, ha a hálózatelmélet szempontjából közelítjük meg a problémát, talán tudományos magyarázattal szolgálhatunk a rendszer kialakulását és működését illetően. Egyben azt is megállapíthatjuk, hogy mivel ugyanolyan felépítést mutat, mint a természetben spontán kialakult rendszerek, ezért a világ pénzügyi rendszerére sem tekinthetünk eleve úgy, mint egy globális irányításra törő összeesküvés eredményére. Az ehhez hasonló struktúrák ugyanis a természetben is gyakoriak. Magukat ideológiáktól vezérelt előítéletektől mentes kutatóknak nevező személyek szerint a világgazdaság fejlődésének természetes fázisa, hogy a népesség 1 százaléka rendelkezik a világ vagyonának nagyobbik része felett.
Nincs véletlen
Egy magyar fizikus, Barabási Albert László hálózatkutató jutott el addig a felismerésig, hogy a kiegyenlítetlen kapcsolateloszlású hálózatok a természettudomány és szociológia különböző területein megfigyelhetők. Korábban a hálózatelmélet abból indult ki, hogy a hálózatok véletlenszerűen jönnek létre. Ez azonban a komplex hálózatokra nem igaz: sem a szociális háló, sem az élő anyag biokémiai rendszere nem véletlenszerű. A hálózatok számítógépes kutatására, digitális mivoltukból eredően a világháló bizonyult legalkalmasabbnak. Meglepetés volt, amikor kiderült, hogy majdnem mindegyik, a legkülönbözőbb rendszerekben létrejött komplex hálózat ilyen: a sejtekben lejátszódó biokémiai folyamatok, a szociális háló, az emberek szexuális kapcsolatainak hálózata és a számítógép-hálózatok. Ezért ma már nem vitatják, hogy a gazdasági életben a hálózati jelenségek döntő következményekkel járnak. A gazdasági hálózatok megértése mind a vállalat szervezését, mind a gazdasági folyamatok terjedésének megértését forradalmasíthatja a jövőben.
A kutatásokból kiderült tehát, hogy a természeti és társadalmi rendszereken belül univerzális tulajdonság a hálózatok létezése. Fontos arra is kitérni, hogy a hálózaton belül megfigyelhető, hogy nem szimmetrikus az adatokhoz való hozzáférés. Akkor van ugyanis valakivel szemben előnyöm és hatalmam, ha én tudok valamit, amit ő nem. A kormányok, pártok, különböző cégek már régóta gyűjtik az adatainkat, tehát tudnak valamit. Nyilván racionális okai is lehetnek az adatgyűjtésnek. Többek között isszafoghatjuk a bűnözést, elejét vehetjük bizonyos betegségek terjedésének. Megfigyelhető azonban, hogy az erős társadalmakat több csomópont jellemzi, melyek között rengeteg a kapcsolat. A gyenge társadalom viszont egy nagy központtal rendelkezik, melynek a nyúlványai mindenhová elérnek ugyan, de nincs közöttük kapcsolódás. Leegyszerűsítve: előbbi a demokrácia, utóbbi pedig a diktatúra.
