Nem kérnek elnöki rendszert a törökök, sőt az eddigi egypárti kormányt is alaposan megleckéztették a parlamenti választáson. A 2003 óta hatalmon levő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) megnyerte ugyan a vasárnapi voksolást, de várakozásaival és reményeivel ellentétben sem abszolút, sem kétharmados többséget nem szerzett. A referendumként is felfogható választás igazi nyertesei a kurdok.
(Léphaft Pál karikatúrája)
A fölényes győzelem ahhoz kellett volna, hogy az iszlamista gyökerű konzervatív AKP átalakítsa a parlamentáris politikai rendszert és módosítsa az alkotmányt. Arra készült, hogy a képviseleti demokrácia rovására bevezeti a prezidenciális rendszert, amely a mindenkori elnöknek jelentős (túl)hatalmat, vagyis kibővített döntési és beleszólási jogköröket biztosít.
Az ötletgazda Recep Tayyip Erdoğan államfő, aki a párt meghatározó politikusa, de annak irányítását tavaly átadta Ahmet Davutoğlu miniszterelnöknek.
Az államfő terve azonban kútba esett, mert a választók tömegesen elfordultak az AKP-tól, amely ezért a szavazatoknak „csak” 41 százalékával végzett az élen; 2002-es fergeteges sikere óta ez a legrosszabb eredménye. Elemzők szerint mindez arra utal, hogy az országban tapasztalható elégedetlenség miatt protesztszavazás zajlott, a többség megcsömörlött az utóbbi évek (korrupciós) botrányaitól, és az elnöki túlhatalomból sem kér.
Az eredmény annyira meglepte az AKP-vezetést, hogy Davutoğlu előre megírt – diadalittas szólamokkal teletűzdelt – beszédét elfelejtették kijavítani. Így eshetett meg, hogy a kedvezőtlen eredmény ellenére is „történelmi győzelmet” hálált meg Allahnak.
Megfigyelők szerint az eredmény vereséget jelent Erdoğanék számára, mivel több mint tíz év után elvesztették abszolút többségüket. Emiatt az AKP a 2002-es győzelme és folyamatos kormányzása óta először koalícióra kényszerül, ez pedig politikai instabilitáshoz vezethet. Az sem zárható ki, hogy gyenge kormány alakul, és meg kell ismételni a választást.
Az AKP három párt közül választhat koalíciós partnert, mivel ennyi jutott még be az 550 fős nemzetgyűlésbe. A második helyet a fő ellenzéki erő, a szociáldemokrata Köztársasági Néppárt (CHP) szerezte meg, a szavazatok 25,1 százalékát kapta, amivel 130 képviselői helye lesz, kevesebb, mint az előző ciklusban. A mögötte végzett nacionalista Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) 16,4 százalékkal 81-82 mandátumra számíthat, ami jelentős erősödés a négy évvel korábbihoz képest.
A parlamentbe negyedikként bekerült párt lehet a legbüszkébb az eredményére, amelyet máris történelmi bravúrként emleget mindenki. A kurdbarát, balközép Népi Demokratikus Párt (HDP) ugyanis csaknem 13 százalékot kapott, s legalább 80 mandátumra számíthat. Sikere azt jelenti, hogy Törökország történetében először lesz frakcióval rendelkező, önálló képviselete a 12 milliós kurd közösségnek, amelynek létezését Ankara sokáig el sem ismerte.
