A jelenlegi hatalom felállása óta azt várjuk, hogy megtörténjen a kormányátalakítás. Nagyon sokszor felmerült annak a lehetősége, hogy a Szerb Haladó Párt teljes mértékben maga szeretné gyakorolni az országvezetést, sőt már-már az is kérdésessé vált, hogy mi szükség miniszterekre, amikor a kormányfő irányít mindent. A szakemberek szerint a rendkívüli választások kiírásának lehetősége, illetve a téma melegen tartása nem más, mint a politikai feszültségek fenntartása, amellyel el lehet vonni a polgárok figyelmét a mindennapi nehézségekről.
A „feszültségkeltés” valójában Lazar Krstić korábbi pénzügyminiszter lemondásával kezdődött, amikor az ő helyére Dušan Vujović, a gazdasági miniszter foteljébe pedig Željko Sertić került. Már akkor azt kezdték rebesgetni, ideiglenes kormány ez, majd decemberben, de legkésőbb januárban Aleksandar Vučić értékelni fogja miniszterei munkáját, és aki nem végezte jól azt, annak helyére más kerül. Időközben azonban nagyon sok minden történt. Számos új törvény született, amelyek különböző szervezetek és érdekcsoportok nemtetszését is kiváltották. Tavaly augusztusban az új munkatörvény ellen a szakszervezetek emelték fel hangjukat. Majd megszorítási intézkedések, a közszférában dolgozók fizetésének csökkentésének bejelentése váltott ki lázadást a rendőröknél, az egészségügyi, illetve a tanügyi dolgozóknál. A tanügyi dolgozók nem is hagytak fel egyhamar követeléseikkel, öt hónapon keresztül sztrájkoltak, hogy érvényesítsék jogaikat. Időközben pedig az ügyvédek állították le az igazságszolgáltatást több hónapra, ők a közjegyzőkről szóló törvény ellen tiltakoztak. Számos törvénymódosítás, illetve új törvény készül még, ami akár tovább fokozhatja a már most is elégedetlen közhangulatot. Erre hivatkozott Bojan Pajtić, a Demokrata Párt elnöke, amikor másfél hónappal ezelőtt a Belgrádban megtartott ellenzéki tüntetésekor a rendkívüli választások szükségességét hangsúlyozta.
A pártok közti és pártokon belül, a hatalomért folyó harc számos kérdést felvet. Mindenekelőtt nem kétséges, hogy a nép teljesen új politikát vár el, amely munkahelyet és megélhetést, jobb életkörülményeket nyújt majd. Ennek a megvalósításához viszont nagyon hosszú út vezet. Az új törvények még nem hozták meg a várt gazdasági eredményeket, persze amit a polgárok is érezhetnének a saját bőrükön. De hogy is lenne bárminek eredménye, amikor megszoktuk már, a gondok megoldását nem a probléma forrásánál keressük, a törvények pedig elveszítik értelmüket, ha azok alkalmazása lehetetlen, persze abban az esetben, ha valaki tartani szeretné magát az előírásokhoz, és nem folyton a kibúvókat keresi.
Az elmúlt két év alatt hirtelen megnőtt a politikusok felelőssége (sajnos nem a nép irányában, hanem a nyugati hatalmak felé), és sok helyen (elsősorban pártokon belül) megváltoztak az erőviszonyok. Szinte naponta tanúi vagyunk a párttagok egymás közti leszámolásának a (bulvár)sajtó hasábjain, a szennyes kiteregetésének. Ez a Balkánon talán természetes, mégis sok mindenről árulkodik, hogy egy-egy országos napilap címlapján mi található. Feszültség van az SZHP és a DP között köztársasági és tartományi szinten. Feszültség van a hatalmon levő SZHP és SZSZP között is. De még az SZHP berkein belül is, és a kormányfő és államfő között is. Hogy a napi csatározgatások valósak vagy megrendezettek, hogy mi áll egy-egy botrány hátterében, és azok kirobbantásával éppen mit akarnak elrejteni egyesek, döntse el mindenki magában. Az biztos, üzenet az egyszerű polgárok felé: nehéz időszak áll még előttünk.
Miközben Ivica Dačić decemberben azt nyilatkozta, rendkívüli választásokra lehet számítani, vagy legalábbis kormányátalakításra, mert Vučić ezt akarja, a napokban, csupán hat hónappal később, viszont már azt emelte ki, nem lesznek az év végéig választások, sőt kormányátalakítás sem várható, mert a koalíció megalakításánál erről állapodtak meg a kormányfővel. Ebből is látszik, hogy mindenki egy ember hangulatváltozásaitól, döntésétől és akaratától függ, és az is csak rajta áll, hogy az év végéig elkölt-e az ország a költségvetésből újabb egymilliárd dinárt (amennyibe a legutóbbi választások kerültek).
Hosszú még az idő az év végéig, soha nem lehet tudni, hogy dönt az államvezetőség. Abban biztos vagyok azonban, a polgárokat egyre kevésbé érdekli a politika, stabil gazdasági állapotokra, rendezett jogi rendszerre, az elvégzett munka megbecsülésére vágynak, amit ha itthon nem kapnak meg, továbbállnak. Hiszen majdnem harminc éve már annak, hogy abban reménykedünk, amit ígérnek a politikusaink évről évre, választástól választásig: jobb lesz.
