Magyarország Szabadkai Főkonzulátusán került tegnap bemutatásra Matuska Márton Az elhallgatott razzia Újvidéken 1944–45 és Pintér József Szennyes diadal című könyve, valamint a KárpátPress Produkció Halálhörgés és siralom című dokumentumfilmje. A rendezvény résztvevőit dr. Babity János, Magyarország szabadkai főkonzulja köszöntötte, a beszélgetést pedig Ternovácz István vezette.
– Immár hagyományteremtővé vált, hogy ismételten egy új művet mutassunk be abban a témában, amelynek feldolgozása nem is feladat, hanem kedves kötelességünk, hiszen az 1944 őszi, ’45 eleji események, valamint annak a későbbi utózöngéi, a Jugoszláv Néphadsereg, vagyis a partizánok magyarellenes tisztogató akcióiban elhunyt ártatlan áldozatok mind azért kiáltanak, hogy az emlékük ne veszhessen homályba – mondta a főkonzul.
A dokumentumfilmről beszélve Novák Lajos, a dokumentumfilm budapesti társproducere megjegyezte, hogy amikor az Illyés Közalapítványnál dolgozott, szembesült azzal, hogy a Délvidéken az 1944-es események nagyon komoly teherként nehezednek az itteni emberek vállára.
– Már ekkor elhatároztam, hogy ezt valahogy fel kell dolgozni. Az áldozatok nagy száma és az elkövetett brutalitás döbbentett meg és adott ihletet a tragédia filmes feldolgozására – mondta Novák.
Tóth Gábor budapesti rendező megjegyezte, hogy azután figyelt fel a témára és kezdte el az érdekelni, miután megnézte a Keskenyúton Alapítvány Délvidéki magyar Golgota 1944–45 című vándorkiállítását.
– A forgatás után a mai napig is megborzongok, és kiráz a hideg. Megtisztelő és megrázó feladat volt számomra a forgatás – fejtette ki a dokumentumfilm rendezője.
Pintér József 560 oldalas monográfiája, amely a szenttamási áldozatokról szól, 15 éven keresztül készült. A szerző szerint Szenttamás lakossága olyan megfélemlítésnek volt kitéve, hogy nemcsak ötven év után, hanem a mai napig sem mernek az 1944/45-ös történésekről beszélni.
– Nehéz olyan helyen feltárni, ahol nem hegedtek be a sebek – mondta Pintér József.
Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosa, a könyv előszavának szerzője a kötetet mérföldkőnek nevezte.
– Annak ellenére, hogy helytörténeti munkáról van szó, azon egy kicsit túlmutat. Egy olyan kötet készült, amely minden szempontból alkalmas később egy tudományos igényességű kutatás elkészítéséhez vagy egy tudományos igényességű munka megírásához – szögezte le Molnár.
Matuska Márton előadásában megjegyezte, hogy minden helységnek megvan a saját jellegzetessége, mint például Szabadkán a hatalmas tömegsír.
– Jellemző, hogy erről mindenki meg van győződve, hogy az tömegsír, noha soha senki egy darab csontot onnan ki nem vett. Egyébként ez az egész kutatásra jellemző, hogy sehol egyetlen egy tömegsírhoz senki nem nyúlt, miközben a világ arról értesül, hogy az akadémiai bizottság befejezi idén a munkáját – érvelt Matuska. Annak a sérelmének adott hangot, hogy a Forum kiadó hanyagul kezeli a témát, mivel egy kezén meg tudná számolni, hány ilyen témájú könyvet adott ki: „Vajon mi célból tartjuk fent azt a kiadót, amely így kezeli ezt a számunkra nagyon fontos ügyet?” – tette fel a kérdést.
