A Zacsek zomzéd teljesen más ember lett! Nem lehet ráismerni, annyira megváltozott. Tegnap például még a kötelező féldeci barackot is elutasította, amivel atatával szoktak koccintgatni vérnyomás ellen, ha leülnek politizálni az árnyas szaletliban.
– Akkor igyunk meg egy jégbe hűtött sört – folytatá az udvarias kínálgatást a fater. – Gondolom, az magának is jól fog esni ebben a nagy melegben.
– Apage satanas! Távozz tőlem, sátán! – hárítá el a gonosz kísértést az önérzetes vendég, akiből ha felizgatja magát, rögtön előjön a latinos műveltség, amit még a hittanórákon szedett fel. – Ne is próbálkozzon, Gyula zomzéd, mert szilárdan elhatároztam, hogy mostantól teljesen józan életet fogok élni. Semmi tömény, semmi árpalé, semmi maligán. De ha kapnék egy csésze mentateát, azt nagyon megköszönném.
– Látod, Tegyula, hogy milyen rendes ember a Zacsek zomzéd! – jegyzé meg amama. – Nem vedeli a piát, hanem teázik. Igazán példát vehetnél róla. Hozom is rögtön a finom mentateát! Cukorral vagy cukor nélkül kéri?
– Mi történt magával, Zacsek? – csodálkoza atata. – Csak nem a kedves felesége miatt fogadott absztinenciát? Az asszonyka válóperrel fenyeget, és attól fél, hogy elhagyja, ha többet iszik a kelleténél?
– Egy frászt! Nem az asszonyt féltem, hanem az autómat. Igaz, hogy már nagykorú, mármint a járgányom, sőt jócskán elmúlt húszéves, és úgy köhög a motorja, hogy egyből bevennék a klinikára, de miből veszek én másikat, ha a zsernyákok elkobozzák? Ebben a jóléti államban már az is komoly anyagi megpróbáltatás számomra, ha gumit kell cserélnem rajta.
– Szóval a kilátásba helyezett közlekedési szabálymódosítás miatt változtat életmódot! Nem akarja kockáztatni, hogy a legközelebbi szondázásnál két ezreléknél több alkoholt találjanak a vérében. Nyugodjon meg, Zacsek, marad majd kiskapu az új törvényben is. Hol látott már maga olyan törvényt nálunk, amit nem lehet kijátszani? Úgyhogy nyugodtan bedobhat egy fityókkal, abból még nem lesz baj.
– Te csak ne csábítgasd a Zacsek zomzédot a rosszra, Tegyula! Te akarsz neki új autót venni? – méltatlankoda amama.
Két pasas pálinkázik a kocsmában. Autóik kint állnak a parkolóban. Meglátja őket egy rendőr, és odaszól nekik:
– Hé, maguk mit isznak?
– Pertut!
– Akkor jó! Mert ha valami alkoholt innának, akkor most nemcsak a jogsijukat venném el, hanem az autójukat is.
De ez mind cicafüst ahhoz képest, ami majd az észak-bácskaiakra vár, ha lezárják a magyar határt, és a zösszes afrikai meg közel-keleti menekült itt ragad nálunk.
– Addig kéne átmenni bevásárolni a szegedi szupermarketban, Tegyula, amíg a Viktorék nem eresztik le a vasfüggönyt, ahogy rebesgetik – okoskoda amama. – Majd csinálok egy listát, hogy mit kell venni.
– Ne beszélj szamárságot, Tematild! – inté őt atata. – Nem gondolod talán, hogy betonfalat emelnek, vagy szögesdrótot húznak ki a határon, mint a komcsi időkben, és senki se be, se ki. Nyugodj meg, minket ez nem érint, csupán a zöldhatár őrizetének megszigorítását tervezik, hogy véget vessenek a menekültáradatnak. És aki nem politikai menekült, hanem csak a jobb élet reményében lépi át illegálisan az uniós határt, vagyis ahogy Pesten mondják: megélhetési menekült, azt szépen visszaküldik, ahonnan érkezett. A mi esetünkben Szerbiába. Hallottad, hogy mit mondott a magyar miniszterelnök: Szerbia biztonságos ország, ott nem fenyegeti veszély a migránsokat, tehát nyugodtan vissza lehet őket oda küldeni.
– Nagyon csodálkozom ezeken a szerencsétlen embereken – szóla a Zacsek. – Ok nélkül rohamozzák az uniós határt, és nem ismerik fel, hogy nálunk is biztonságban és jólétben élhetnének. Olyan szépen és jól, mint ahogy mi is élünk. Mert ha nem élnénk jól, akkor mi is menekülnénk. Szinte hihetetlen, amit Csikós László, a belgrádi kormány szociális ügyi államtitkára nyilatkozott, hogy hét év alatt mindössze huszonhárman kértek nálunk menedéket!
– Könnyű magának viccelődni, Zacsek, mert még egy menekült se vert sátrat a kertjében. De mit csináljanak a szabadkaiak, a horgosiak, a magyarkanizsaiak? És mi lesz még náluk, ha a magyarok visszaküldenek tizenötezer menekültet, és ugyanennyit toloncolnak vissza Ausztriából és Németországból is? És mind ott tolong majd a városszéli erdőkben, vagy a Palicsi tóba lógatja a lábát.
– Azt azért nem hiszem, Tegyula, hogy a Palicsban fürdenének. Annál sokkal igényesebbek.
– Mindegy, a lényeg az, hogy Budapest is, meg Belgrád is igyekszik szabadulni tőlük, de az már nem érdekli őket, hogy mi mit csinálunk velük. Lassan oda jutunk, hogy az erre utazó külföldi turista azt hiszi, hogy Afrikába vagy Ázsiába tévedt.
– Elismerem, hogy nem egy vidám történet – bólogata a Zacsek. – De felesleges a jövőbe tekingetni, Gyula zomzéd. Ha Szabadkán járok, nekem néha már most is az az érzésem, hogy eltévedtem, és én vagyok a migráns. Mintha Koszovóba kerültem volna, annyi a déli tartománybeli. Csak azt nem tudom, hogy kit szidjak érte?
– Nem kell senkit szidni, mert lehet, hogy csak Koszovóból érkezett turistákról van szó – világosítá fel őt amama. – Éppen tegnap hallottam a híradóban, hogy a Vucsics mindenkit arra buzdít, hogy itthon nyaraljon, és ne menjen külföldre költeni a drága devizát. Aki itthon nyaral, még adókedvezményt is kap. Mit tudja maga, lehet, hogy a koszovóiak is csak az adókedvezmény miatt árasztották el Észak-Bácskát, mert nagyon megtetszett nekik az itteni táj.
Az európai turista Afrika egy elmaradott vidékére vetődik, és arra lesz figyelmes, hogy a dzsungel egyik tisztásán a varázsló kitartóan veri a tam-tam dobot.
– Mit csinálsz? – kérdi tőle a turista.
– Tudod, már hetek óta szomjazunk, nincs víz a falunkban – feleli a fekete ember.
– Aha, értem. Szóval így könyörögsz az istenekhez esőért?
– Dehogy! A szomszéd faluból hívom a vízvezeték-szerelőt.
PISTIKE, teázó migráns és belföldi turista
