2024. május 16., csütörtök

Egyre több a menekült Magyarkanizsán

Nem lehet tudni, mit hoz a zöldhatár lezárása

Alig egy hónapja, hogy rendkívüli ülést tartottak a menekültüggyel kapcsolatban Magyarkanizsán, hiszen a városban egyre több helyen, buszállomáson, parkokban bukkantak föl idegenek. Akkor Lackó Róbert, az önkormányzat menekültügyi illetékese az újságíróknak azt nyilatkozta, hogy a rend fenntartása érdekében jobban tisztítják a köztereket, a rendőrségtől pedig erélyesebb fellépést várnak. A sajtóértekezletet követően valóban napokig csak elvétve lehetett látni menekültcsoportokat a köztereken, azóta viszont ismét megjelentek, és egyre nagyobb számban látni őket városszerte.

Az egyre tömegesebb jelenlét oka lehet a Magyarország által beígért határlezárás, amely a menekülteket arra ösztönözte, hogy még az intézkedések előtt átjussanak a szerb–magyar határon. Hogy a zöldhatár lezárása milyen hatással lesz Magyarkanizsa községre, arról Lackó Róbert kétféle lehetőséget vázolt föl.

– Két dolog következhet be. Az egyik, hogy a menekültek, akik igen jól értesültek, máris más útvonalat keresnek az átkeléshez, így hamarosan érezhetően csökken a számuk, vagy pedig egészen a zöldhatár lezárásáig még tömegesebben jönnek – nyilatkozta az önkormányzat illetékese. Elmondta, hogy sok segítséget kapnak a helyi rendőrállomástól és a határrendőrségtől, az egy hónappal ezelőtti találkozó viszont eredménytelennek bizonyult, anyagi segítséget kértek a felsőbb szervektől, kérelmük azonban süket fülekre talált.

– Ez az ügy a minisztérium hatásköre volna, de továbbra is magunkra vagyunk utalva, ugyanakkor ki kell emelnem, hogy a rendőrség a kevés létszámú emberével maximálisan a segítségünkre van, és mindent megtesz a lakosok biztonságáért. Az ő kezük is meg van kötve, nem sokkal tehetünk többet, mint hogy kivárunk, addig pedig mindent megteszünk a rend és a köztisztaság fenntartásáért – mondta Lackó Róbert.

A menekültekről a legtöbb információt nem a hivatalos szervektől lehet kapni, hanem a lakosoktól – főleg azoktól, akik nap mint nap a város központjában dolgoznak, van idejük megfigyelni az idegenek mozgását –, illetve ha az ember a saját tapasztalataira hagyatkozik. Magyarkanizsán a menekültek látványa szinte mindennapos, az utcán sétálnak kisebb csoportokban, a buszállomás környékén, a Népkertben vagy a városháza előtti parkban a földön üldögélnek, vagy a fák tövében alszanak. Általában reggel üresek a parkok, csupán az előző nap otthagyott szemét utal a jelenlétükre, napközben azonban ismét feltűnnek. Vannak, akik a helyi hotelekben szállnak meg, de egyik-másik vendéglős elárulta, hogy nem mindenhol fogadják be őket, azokat egyszerűen úgy tudják kijátszani, ha online foglalnak szobát éjszakára. Nappal gyakran látni őket a helyi üzletekben, ahol leginkább élelmet vagy ruhaneműt vásárolnak, utóbbi magyarázza azt is, hogy a többségük ügyel a kinézetére, ruházatára, ritkán látni elhanyagolt külsejűt közöttük. Azt, hogy mikor és hogyan érkeznek a községbe, eleinte nem lehetett tudni, titokban jöttek, csak a felbukkanásukat lehetett észlelni, de a buszállomáson most már látni lehet egész autóbusszal érkező menekülteket. Szemtanúk állítják, akik naponta busszal utaznak, hogy az egyik vállalatnak szerintük különjárata van, amelyen csak menekülteket látni.

Valódi mozgolódás késő délután és az esti órákban jellemző. Egyik este sötétedés után magam is meggyőződhettem arról, hogy belgrádi rendszámtáblás taxisok érkeznek csoportokban, az autókból hátizsákkal érkező, sötét bőrű fiatal férfiak és nők szállnak ki, másnap ugyanez már délután egy óra körül ismétlődött meg, a taxisokat egy rendőrautó is elkerülte, úgy tűnt, nincs szükség a bujkálásra.

Beesteledve kelnek útra, a Tisza-parti töltés mentén igyekeznek Martonos felé. Azt beszélik, több helyen várják őket olyanok, akik útközben aztán útba igazítják őket. Utánajárva naplementekor tapasztalhattuk, hogy a Tisza-partnál valóban tömegre lehet bukkanni, akik az úttól néhány méterre a fák tövében haladnak egyesével sorban a keskeny ösvényen. Innen a földeken keresztül gyalog vagy autókkal jutnak Martonoson és Horgoson át a zöldhatárra.

Reggel ismét azt lehet látni, hogy a köztereket takarítják szorgalmasan az eldobált zacskóktól és egyéb hulladéktól. Nemrégiben a városháza elé táblát állítottak, amelyen felhívják a figyelmet, hogy a parkban tilos aludni, szemetelni, tüzet gyújtani, és illemhelyként használni azt az éj leple alatt. A lakosok közül a legtöbben a szemét miatt panaszkodnak, más attól fél, hogy betegségeket hoznak be, de olyanok is vannak, akik attól tartanak, fegyver van náluk, bár arra kérdésre, hogy hallottak-e már bármilyen incidensről, nemleges válasz érkezett mindenhonnan.