Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere szerdán bejelentette, a bevándorlás megfékezésére a kormány utasította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy egy héten belül készítse elő a magyar–szerb határ lezárását egy 175 kilométer hosszú szakaszon. A határ lezárásáról szóló hírt a közvélemény vegyesen fogadta, az ötletnek támogatói és ellenzői is voltak egyaránt, sokakban elsősorban azonban az a kérdés merült fel, vajon egy négy méter magas kerítés valóban visszatartja-e azokat, akik hetek, hónapok óta vándorolnak, és egy jobb élet reményében eltűrik az embertelen körülményeket is, illetve egy ilyen jellegű fizikai akadály milyen irányban befolyásolná a menekültáradatot, ha egyáltalán befolyásolná azt.
A szabadkai önkormányzat részéről a polgármester ebben a pillanatban nem is kívánt reagálni sem a kerítés felállításának ötletére, sem arra, milyen intézkedéseket vonhat ez maga után, és hogyan hatna ki mindez a város életére. Azt a választ kaptuk, hogy ennek a kérdésnek a kezelése minisztériumi hatáskör, és a következő napokban az önkormányzat nem tervez lépéseket tenni ebben az ügyben.
A hazánkba érkező és az északi régióban várakozó menekültek kapcsán Ric Gábor, a Caritas Szabadka koordinátora elmondta, nem foglalkoznak a bevándorlókkal, mivel amikor néhány éve megérkeztek az első menekültek, szerettek volna segítséget nyújtani ezeknek az embereknek, a rendőrség azonban nagyon gyorsan le is állította őket azzal, hogy a menekültek szabálysértést követnek el, s őket segítve a Caraitas is szabálysértést követ el. Ebből kifolyólag nem követik, hányan, milyen körülmények között tartózkodnak Szabadkán, és a rászorulók sem kértek segítséget tőlük.
A Kelet-Európa Misszió tagjai azonban a mai napig igyekeznek a lehetőségükhöz mérten emberségesebb körülményeket teremteni számukra, viszont ők is csupán némi helyi segítséget tudnak nyújtani, s mint kijelentették, nem tisztük kommentálni az esetleges határzár hírét.
Varga Tibor, a Kelet-Európa Misszió munkatársa elmondta, folyamatosan érkeznek hozzánk menekültek, gyalogosan, busszal, vonattal, akiknek van pénzük, taxival is. Szabadkán vannak a legtöbben, főleg itt gyülekeznek, és napi szinten mintegy kétszáz ember lecserélődik.
– Látni a városban menekültcsoportokat, legtöbbjük még mindig a Zentai úti temetőben tanyázik, és katasztrofális körülmények között van. Nincs hol aludniuk, nincs vizük, élelmük, nincs hová behúzódniuk az eső elől, és most még a bogarakkal, szúnyogokkal is meg kell küzdeniük. Rengeteg szemetet hagynak maguk után, nincs illemhely, ott végzik a dolgukat, ahol érik, nincs ivóvizük, mert bár van egy ásott kút, amiből merik a vizet, de kétlem, hogy annak a vize ivásra alkalmas lenne. Ebből kifolyólag igyekszünk valamennyire pótolni az ivóvízhiányt, és alapélelmiszert viszünk a rászorulóknak, vagyis akik a legveszélyeztetettebb helyzetben vannak, hiszen vannak köztük állapotos asszonyok, anyukák is kisgyerekekkel. Az egykori téglagyár közelében tartózkodók többségének nincs pénze, mert akinek van pénze, az máshol boldogul, s megpróbál továbbmenni, s bár egy határzár megnehezítheti a dolgukat, megakadályozni nem fogja őket – nyilatkozta Varga Tibor.
