Mi történik?

1. A megnyilatkozásom céljáról

Két hónap telt el a VMSZ magyarcsernyei tisztújító közgyűlése óta. Rövid időszak. De ahhoz elegendő, hogy az ember eldönthesse magában, hogy tud-e továbbra is azonosulni azzal, ami a közéletünkben zajlik.

A jegyzetem nem nevekről, inkább jelenségekről szól. A jéghegy csúcsáról.

Túl hosszú időn keresztül vonakodott szinte mindenki nyilvánosan megszólalni. Annak ellenére, hogy sokan érezték/éreztük, hogy a vajdasági magyar közélet mély válságban van. Hónapokra, évekre visszamenőleg tudták/tudtuk sokan, hogy milyen destruktív folyamatok zajlanak a színfalak mögött.

Százak és százak ismerik és részei vagy voltak részei a rendszernek. Annak a rendszernek, amely az emberek egzisztenciális bizonytalanságára és a közösségi elismertség iránti igényére épül. Aki ellentmond, ellehetetlenül. Egzisztenciálisan vagy a közösségi mellőzés útján. De esetenként van rehabilitáció. Aki egyszer átesett az egzisztenciális vagy közösségi ellehetetlenítésen, a rehabilitáció után soha többé nem mer még véleményt se megfogalmazni. Nemhogy ellentmondani.

Írásomat bátorításnak szánom mindazoknak, akik eddig nem vállalták a nyilvános megszólalást.

2. A megszólalásom legitimitásról

A megszólalásomat követően, elsősorban a párton belül, sokan kérdőjelezik majd meg annak legitimitását. Illemszabályokat fognak emlegetni.

Őket szeretném emlékeztetni, hogy arra a bizonyos asztalra, amelyről beszélnek majd, 2007. óta nagyon sok mindent feltettem: az elmúlt négy parlamenti választás valamennyi választási programját, koalíciós tárgyalási platformját, koalíciós szerződését, autonómiakoncepciót, a vagyon-visszaszármaztatás és a rehabilitáció ügyét, 200 törvénymódosítási indítványt, törvényjavaslatokat, az EU-csatlakozási érdekérvényesítési mechanizmust, a VMSZ előző és hatályos alapszabályát, a zentai és az óbecsei szervezet talpra állítását, számtalan levelet, közleményt, szakértői háttéranyagot.

Ez nyújt legitimációs alapot arra, hogy a nyilvánossággal is megosszam meglátásaimat.

3. A választói akarat félreértéséről

A 2014. március 16-ai választásokon elnyert 75 294 szavazattal a VMSZ történetének egyik legnagyobb sikerét érte le. A hat parlamenti mandátumot a választásokat megelőző hét év országos politizálásának eredményessége, a bejutási küszöböt el nem érő pártokra leadott és így elveszett szavazatok nagy száma, valamit a hagyományos politikai ellenfeleink meggyengülése eredményezte.

Az emberek a következetes politizálást, a magas szintű szakmai munkát, a megvalósítható ígéretekre alapuló, számos elemében újszerű választási programot, a megfontolt és mérsékelt stílust jutalmazták.

Ma már megállapítható, hogy egy évvel ezelőtt a VMSZ félreértette a választók üzenetét. Félreértette, mert az elmúlt 12 hónapban a szakmaiság háttérbe szorult, a konfliktuskeresés és a közösségi ügyek erőből való intézése került előtérbe.

4. A retorikáról és a pártról kialakult képről

A VMSZ retorikája is szemmel látható változásokon ment keresztül. A közösséggel való kommunikációból kikopott a bírálatok meghallgatására való nyitottság. Helyébe a sokszor sértődött, esetenként agresszív kommunikáció lépett.

Többször beszéltem arról, hogy a VMSZ-nek szerethetőbb párttá kellene válnia az emberek szemében. Olyan irányban kellett volna elindulnia, hogy minél több vajdasági magyar ember, intézmény, szervezet érezze a sajátjának.

Helyi és községi szinten is. Ahol a községi és helyi vezetők nem integrálnak, hanem kirekesztenek, ott előbb-utóbb felbomlik a közösségi élet.

5. A vajdasági magyar közösség állapotáról

A vajdasági magyar közösség súlyos helyzetben van. Demográfiailag, gazdaságilag, az elvándorlás és a közösségi összetartozás meggyengülésének szempontjából.

Hosszú ideje beszélgetünk egymás között arról, hogy mekkora a baj. Minden beszélgetés azzal zárult, hogy első lépésben a vajdasági magyar közéleten belüli konfliktusokat kell feloldani. Amíg ez nem történik meg, nem tudunk a valós problémákkal foglalkozni.

Ahol tudtuk/tudtam, párton belül is, minden alkalommal elmondtuk/elmondtam: amennyiben nem változik meg a közösségi ügyek kezelésének a módja a vajdasági magyar politikai érdekképviselet erőteljes visszaszorulást fog elszenvedni, a következő népszámlálásig pedig az életvitelszerűen itt élő magyarok száma kétszázezer alá fog csökkenni.

6. A konfliktusokról, a közösségi intézményekkel való szembemenésről

A VMSZ az elmúlt 12 hónapban számos közéleti konfliktusnak vált a főszereplőjévé.

Hónapokra visszamenőleg, folyamatosan azt az álláspontot képviseltem, hogy a vajdasági magyar közösség legerősebb politikai szervezete nem engedheti meg magának, hogy konfliktusban legyen jelentős magyar intézményekkel, azok vezetőivel, munkatársaival.

Hogy szemben álljon a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatával, a Szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanáraival, a Magyar Szó számos munkatársával, a Magyar Tanszék tanáraival, a Népkör Magyar Művelődési Központtal, a Zentai Kertészettudományi Karral, a Szabadkai Rádióval, a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetével…

7. Az értékválság első jeleiről

A tisztújító közgyűlésre való felkészülést elnökségi ülések sorozata előzte meg. A személyi konfliktusok mellett, a tartalmi törésvonalak is felszínre kerültek. Volt olyan elnökségi tag, aki azt mondta, hogy az értelmiség a VMSZ számára nem fontos, mert ők kevesen vannak és kevés szavazót jelentenek. Olyan meggyőződés is elhangzott, hogy nekünk csak azokkal az emberekkel kell foglalkoznunk, akik itthon vannak. Akik elmentek, azok elmentek és nem fontosak.

Ezekben a pillanatokban éreztem először, hogy a VMSZ értékrendje is válságba került.

8. A fecnizős tisztújító közgyűlésről

Az április végén megtartott tisztújító közgyűlést napját többé-kevésbé konszolidált állapotban várta a VMSZ. A közgyűlésen meghirdetésre került a nyitás politikája. Őszinte reményekkel hallgattam.

A tanács- és elnökválasztási szavazás szünetében már voltak arra utaló jelek, hogy valami nagyon nincs rendben. Sok küldött kiscsoportos foglalkozásként, papírfecnikről felolvasott sorszámokat karikázva szavazott a tanácstagokról.

A korábbi közgyűlések előtt is volt szervezkedés. A pártéletnek jellemzője a lobbizás. De a korábbi szervezkedések emberek mellett folytak. Ezúttal a szervezkedés emberek ellen is zajlott.

Az alapdokumentumai alapján alulról építkező, a tagságára épülő szervezet a feje tetejére állt. Aki rajta volt a papírfecnin tanácstag lett, aki nem volt rajta, nem lett az. A két közgyűlés közötti politikai vagy szakmai teljesítmény teljes mértékben háttérbe szorult.

9. Az alelnöki tisztségre való megválasztásról és a látványos gesztusokról

Harminckilenc évesen vajdasági magyar politikusként a legnagyobb magyar párt alelnökévé válni az ember eddigi politikai karrierjének a csúcspontját jelenti. Annak ismeretében fogadtam el a felkérést, hogy tudtam: óriási felelősséget jelent. Tudatában voltam annak, hogy létezik egy erőteljes közvéleménybeli elvárás, hogy újuljon meg a VMSZ.

Hogy alapjaiban változzon meg az a mechanizmusrendszer, amelyen keresztül a VMSZ a teljes vajdasági magyar közéletet irányítását a magáénak akarja. Hogy kerüljenek feloldásra a sorozatban generált konfliktusok. Hogy alakuljon ki egy érdemi párbeszéd mindazokkal, akikkel nyilvános vitáink voltak. Hogy kezdjünk párbeszédet azokkal is, akikkel eddig nem foglalkoztunk.

Nem sikerült. Történtek látványos gesztusok, lépések, döntések. De arra sosem volt valós szándék, hogy megváltozzon a közösségi ügyek igazgatásának a rendszere.

 10.          A leváltásról és a politikai ambíciókról

Mindennek eredményeként 49 nap után leváltottak. Nem vagyok sértődött, a legkevésbé sem. Amennyiben az alelnöki tisztséggel járó dicsőség érdekelt volna, csinálhattam volna mindent másként. De nem tudtam.

És nincsenek pártvezetői ambícióim. Sőt, alelnöki ambícióim se voltak.

A szerbiai politikai életben elértem mindent, amit egy magamfajta szakpolitikus elérhetett. Négy éven keresztül integrációs parlamenti bizottsági elnök lehettem. A VMSZ javaslatára. Országos ügyekkel foglalkozhattam. Nem voltam főszereplője, de szereplője voltam annak, hogy Szerbia 2012-ben EU-tagjelölt ország lett. Sosem vágytam ennél magasabb állami típusú tisztségre.

11.           A sajtószabadságról

A politikusoknak nincs jogunk beleszólni a vajdasági magyar médiumok szerkesztéspolitikájába és napi szerkesztési kérdéseibe. Nem is tettem ilyet soha. Akkor sem, amikor éveken keresztül voltam parlamenti képviselőként a Pannon RTV Kuratóriumának a tagja.

De sok mindent elárul a vajdasági magyar médián belüli szabadság fokáról az a tény, hogy az MNT által alapított három médiumnak, VMSZ-alelnöki minőségben, egyetlen egyszer sem sikerült engem megszólaltatni közel két hónap alatt. Az első ilyen megkeresés a Pannon RTV részéről a sajtószabadság melletti kiállásról szóló nyilatkozat megjelenése után érkezett.

Egyszerűen nem mertek vagy akartak kérdezni, mert tudták, hogy kritikus hangon fogok beszélni a közállapotainkról. Ebből pedig nem következhet más, minthogy cenzúra vagy öncenzúra van.

12.           A Magyar Nemzeti Tanácsról

Két évtizedre visszamenőleg a VMSZ egyik legfontosabb célja a kulturális autonómia létrehozása és működtetése volt. A nemzeti tanácsi választásokon 2014. október 26-án, a megszerzett szavazatok számát tekintve, a VMSZ történetének egyik legrosszabb választási eredményét érte el. Soha nem tapasztalt szervezettség mellett zajló kampány után. Az elmúlt 8 hónapban ezzel kapcsolatban sem volt semmilyen szembesülés.

Az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács a megalakulása óta botrányt botrányra halmozott. Megrendült a testületben a magyar közösség bizalma. Szakmailag és intézményirányítási szempontból is.

Az MNT új vezetője nem volt képes arra, hogy konfliktuskezelő módon működjön együtt annak a választási listának a tagjaival, amelynek ő volt a listavezetője. Ezzel párhuzamosan, a Magyar Nemzeti Tanács néhány hónap alatt elveszítette vezető szerepét a szerbiai nemzeti tanácsok rendszerében is. Az MNT a magyar közösségbe bezárkózott testületté vált.

13.           A VMSZ politikai iránytűvesztéséről

Az elmúlt egy évben a VMSZ politikai iránytűje is elveszett. Országos szinten megkopott a politizálásunk karaktere. Folyamatosan azzal ellentétesen viselkedtünk, mint amiről korábban felismerhetőek voltunk.

Az elmúlt 10 hónapban egyetlenegy törvényjavaslatról nem szólalt fel, egyetlen képviselői kérdést nem tett fel sem a VMSZ frakcióvezetője, sem a frakcióvezető-helyettese, azaz jómagam. Pedig voltak olyan pillanatok, amikor lett volna mit mondanunk, kérdeznünk.

A vajdasági autonómiával kapcsolatos korábbi határozott kiállásunk is eltűnt. Belgrádban is, Újvidéken is. Úgy tettünk, mintha nem látnánk, hogy a szemünk előtt erodálódik Vajdaság megmaradt autonómiája is.

A kormányzati szerepvállalásunknak az elmúlt fél évben nemigen volt kézzelfogható eredménye. A 2015-ös évben egyetlen olyan kulcsfontosságú kérdés sem oldódott meg, amely része a koalíciós megállapodásnak. Ezzel is szembesülni kell.

14.           A pártszerű működésről

A VMSZ hosszabb időre visszamenőleg nem működik pártszerűen. Mi másnak lehetne betudni azt a tényt, hogy a Vajdasági Kormány 2014. november 3-ai megbuktatási kísérletét nem előzte meg testületi döntés. A tartományi kormányzatban érintett VMSZ-es tisztségviselőknek minden bizonnyal lett volna annak idején véleményük erről a súlyos politikai kérdésről.

A legaktuálisabb történésekre is utalhat az ember: a határzárral kapcsolatos állásfoglalást sem előzte meg testületi döntéshozatal. Az Elnökség egyetlen tagja sem kérdőjelezte volna meg a Magyar Kormány szuverén döntését, annak indokoltságát. De minden bizonnyal lettek volna olyanok, akik a határmentén élők aggodalmaira való odafigyelést is elemévé tették volna a VMSZ megnyilatkozásának. Vagy azt a tényt, hogy ebben az országban élünk és a velünk együtt elő emberek jelentős részének ellenérzései lesznek a döntéssel kapcsolatban.

15.           A VMSZ gazdaságfejlesztési programjáról

A gazdaságfejlesztési program volt a VMSZ 2014. évi parlamenti választási kampányának egyik olyan újszerű eleme, amely a 6 parlamenti mandátumot eredményezte.

A tisztújító közgyűlés utáni napon kirobbant botrány súlyosan megtépázta a VMSZ tekintélyét. És szervezeten belül is számos kérdést vetett fel. Mindenekelőtt azt, hogy a VMSZ Elnöksége sohasem látta, sem a Terület- és Gazdaságfejlesztési Stratégia végleges verzióját, sem az ominózus táblázatot is tartalmazó Akciótervet.

Számomra hitelességi kérdés az, hogy csak a választási kampányban számítunk a magyar közösség tagjaira vagy a mindennapi életben is. Azok közül a kisvállalkozók közül, akinél én jártam a 2014-es választási kampányban, népszerűsítendő a gazdaságfejlesztési programot, egyetlenegy sem található a táblázatban. Pedig azok kivétel nélkül olyan kis családi vállalkozások voltak, amelyek tulajdonosai itt tervezik saját és családjuk a jövőjét.