A fájdalom nehezen leírható, kellemetlen érzés, melyet minden ember ismer. Azért kellemetlen, mert testi, lelki szenvedéssel, kínokkal jár. Különböző fájdalomérzés létezik, az elviselhetetlentől az enyhéig, a lelkitől a testiig. Vannak emberek, betegek – pl. diabéteszben szenvedők –, akik egyáltalán nem érzik a fájdalmat.
Általában a kínt a test szöveteinek, szerveinek sérülése vagy sérülésének veszélye okozza. Különböző sérülések különböző jellegű és erősségű fájdalmat okoznak, pl. a zárt térben keletkezett gyulladás vagy a szövet duzzanata lüktető panaszt vált ki. Az üreges szervek, pl. a belek vagy a méh megfeszülése váltakozó, néha lankadó, majd újra kiújuló fájdalmat okoz, az izmok, inak rándulása, görcse pedig sajgó kínt. Az anginát és az üszkösödést erős, állandó fájdalom kíséri. Ritkán jelentkezik efféle panasz sérülés nélkül, pl. erős megterheléskor és szüléskor.
A fájdalom érzése arra készteti a szenvedőt, hogy kerülje annak a testrésznek, szervnek a használatát, kímélje azt, ezzel pedig óvja és gyógyíthatja is. De az érzés fő jelentősége a vészjelzés, mert figyelmezteti az embert: baj van valahol.
A fájdalomnak különböző tulajdonságai vannak. Egyik az, hogy az eredeti helyről az érzet kisugározhat, pl. a szívfájdalom a bal karba, a gerincfájdalom a lábakba is. A fogak fájdalma is kisugározhat, mégpedig az alsó fogaké a fül előtti részekbe, a felső fogaké pedig a fejbe, tarkóba, de néha az ellentétes féloldalra is átterjed a panasz.
A másik tulajdonsága, hogy távoli helyekre is áttevődhet. A vállban érzett kín származhat az epehólygból, de megjelenhet a már amputált végtagokon is. Ez az ún. fantomfájdalom.
A harmadik tulajdonság a küszöbérték, ami előidézi a fájdalmat, vagyis a fájdalomküszöb. Ha ez az érték emelkedik, akkor csökken a meglevő ingerre jelentkező fájdalomérzet, vagy meg is szűnik. Ha pedig csökken a küszöb, akkor a fájdalomérzet erősödik ugyanarra az ingerre, néha elviselhetetlenné válik. A fájdalomküszöb változásának nincs sok köze a kín valódi okához.
A fájdalomküszöböt emelik, vagyis a fájdalomérzetét csökkentik egyes fizikai hatások, pl. a fájdalomcsillapítók, akupunktúra, alkohol, érzéstelenítés, hőkezelés és egyes lélektani hatások, mint a magabiztosság, izgalom, figyelem összpontosítása, bizalom, orvosba vetett hit, barátság és a szeretet. Ezzel magyarázható, hogy háborúkban az izgalom miatt a harcosok néha még súlyos sérüléseket sem érzékelnek, ugyanez a helyzet a sportolók esetében a meccseken. A szervezetben termelődő ún. boldogsághormon, endorfin is kihat a fájdalomküszöbre.
A fájdalomküszöböt csökkentik, vagyis a fájdalomérzetet növelik egyes fizikai hatások szintén, pl. a kimerültség, immunitáscsökkenés vagy más okok: a hideg, a meleg hatása. A lélektani hatások közül pedig fokozza a fájdalomérzetet a félelem, aggodalom, szorongás, álmatlanság, kimerültség, unalom, frusztráltság, depresszió.
Az orvostudomány még nem érti a fájdalom érzésének ilyen változását, de jó tisztában lenni ezekkel a dolgokkal. Manapság már orvosok, aneszteziológusok ún. fájdalomklinikákon foglalkoznak a kín csillapításával.
A fájdalom vészjelző rendszere fontos, de nem csalhatatlan. Nem mutatja ki pontosan a baj nagyságát. Általában akkor jelentkezik, amikor valamilyen sérülés, funkciózavar vagy gyulladás, egyéb elváltozás áll fenn, de nem arányos a sérülés nagyságával, fokával. Ezért történik meg, hogy egyes kóros folyamatoknál már későn jelez, pl. bizonyos rosszindulatú elváltozásoknál vagy Alzheimer-kórnál nem is beszélhetünk róla, de pl. a tűszúrást nagyon erős fájdalom kísérheti.
