2024. május 2., csütörtök

„A film olyan, mint az élet”

Egyperces kritika a Cinema City filmjeiről: Egy kötelességtudó lány önarcképe

Autoportretul unei fete cuminti, 2015. Írta és rendezte: Ana Lungu. Fényképezte: Silviu Stavila. Vágó: Dana Bunescu. Főszerepben: Elena Popa, Emilian Oprea, Andrei Enache, Iris Spiridon. A Fresh Danube Films szelekció versenyfilmje.

Csodálatos, ha valaki úgy kezd bele a filmkészítésbe, hogy megalapozott és pontos elméleteket követ minden lépése, és alkotása már alapjaiban képvisel valamit. Ez esetben ez a valami egyrészt a posztkommunista román burzsoá társadalom kritikája, másrészt kiforrott feminista kritika. Már a cím is egy Simone de Beauvoir-kötetre utal. Ana Lungu filmje ennek megfelelően pontos és az íróasztalnál hajszálprecizitásig megszerkesztett munka álmatlanságról, unalomról, társadalmi konvenciókról, vágyakról és az élet csődjéről. Számításaiból épp csak egy faktort hagyott ki: az eseményekre és élményekre vágyó nézőt.

Cristiana (Elena Popa) harmincéves, a PhD-jét írja az építészeti karon a földrengések elleni védekezésről, szexuális kapcsolata van egy nős férfival (családi barát), a haverjaival intellektuálisan vitatja meg a tévés műsorvezetőnők szexepiljének objektív mércéit, a családjával pénzügyekről és egy bernáthegyi szükségességéről vitázik. Aztán ezt egyik percről a másikra felrúgja – erős húzás, hogy a film címe csak ekkor, a mű ötvenedik percében jelenik meg –, és igazán ekkor sem változik meg semmi.

Érdekes is lehetne.

A sztori megvalósítása azonban a következőképp néz ki: a film 81 percéből körülbelül tízet tölthetünk el azzal, hogy hosszú állóképen szemléljük, amint Cristiana elszív egy cigit. Legalább öt perc az új lakása szemlélésével megy el. Tíz perc álmatlan forgolódás az ágyban. Újabb tíz perc, míg a tanári konzultáción mindent megtudunk a földrengések okozta elcsúszásról az épületek struktúrájában.

Igen, valóban. Az élet ilyen unalmas és téttelen.

Viszont ha a hetedik művészet hitchcocki definícióját vesszük (hogy ti. „a film olyan, mint az élet, csak az unalmas részek ki vannak vágva”), az Egy kötelességtudó lány önarcképe mintegy három percig tartana. Akkor viszont élveznénk is.