Olyan kivételes építészeti és térbeli adottságokkal, mint az öt toronnyal körbebástyázott óbecsei központi tér, kevés város dicsekedhet. Ez a közterület a XIX. századtól számos átalakuláson esett át, divat és hatalom egyaránt nyomot hagyott rajta.
Sokáig a társas élet helyszíne – piac és korzó – volt, szálloda, étterem, boltok forgalma törte meg a csendjét, a legények itt mustrálták a leányokat, és a családok errefelé tettek kötelező sétát vasárnap délután. Manapság a tér meglehetősen kihalt, az emberek leginkább sietős léptekkel vagy drótszamáron tekerve szelik át: a megcsúfult és rideg tér ritkán marasztal.
Egyetlen – lépcsők és medencék nélküli – szint, könnyű közlekedés, hangulatos környezet, pihenőszigetek a városháza és a két templom előtt, a régi Pogácsára emlékeztető körmotívum, fasorral szegélyezett gyalogos útvonal, padok sokasága, egy nagy szökőkút, zöld oázis és fényszobor – ezek az ötletek képezik a gerincét az óbecsei központ újjáépítési tervének. Szerzői nagy gondot fordítottak a tér kivilágítására is: fényszobor, padlóvilágítás és kandeláberek ontják majd a fényt, az óbecseiek Pogácsa-nosztalgiáját pedig a szökőkút, fényszobor, füves terület és virágágyás alkotta körforma lesz hivatott táplálni. A tervezők azt remélik, ha ez az elképzelés megvalósul, újra élet költözik majd a város szívébe.
VÁLTOZÓ FORMÁK, ÚJ NEVEK
Óbecsén 1763-ban már volt a városnak katolikus temploma – egy egyszerű, nádtetős, vert falú épület a tér északi oldalán. Számos átalakítás és egy teljes újjáépítés után a Szűz Mária mennybevitele tiszteletére épült plébániatemplom 1923-ban nyerte el mai alakját.
Igazi városi térré több mint 130 évvel ezelőtt formálódott a központ: 1858-ban keletről a háromtornyú Szent György pravoszláv templom, 1884-ben nyugatról a tornyos városháza fogja keretbe a város szívét, ekkor lettek a tornyok a város szimbólumai. A tér közepén piac is volt, így lett belőle Piactér, majd a millenniumi ünnepségre (1896) felvette Szent István nevét. Ezzel párhuzamosan bezárult a tér déli része is: 1886-ban megépült a takarékpénztár (a mai nyomda), 1901-ben az Apfel-, később Komáromi-ház (ma banképület), végül 1904-ben Bogdan Dunđerski földbirtokos ma felújítás alatt álló családi háza. A tér végső építészeti formáját 1905-ben nyerte el, ekkor a pravoszláv egyházközösség Eufemija Jović bárónő hagyatékának megfelelően megépíttette a városháza melletti, vele szoros egységet alkotó épületet. A városháza földszintjén ekkoriban üzletek, műhelyek voltak. Neve 1918-tól 1941-ig Karađorđe tér, ekkor ismét felveszi Szent István nevét. 1944 óta Felszabadulás tér.
A körforgalmas kialakítású tér 1912-re nyerte el ezt a formát, ekkor kereszteli el a nép Pogácsának, és bár alakja már nem a régi, sokan a mai napig így hívják. Az utolsó átépítés 35 évvel ezelőtt fejeződött be a lengyel Ciankiewicz házaspár tervei alapján, de a – már régóta nem működő – szökőkúttal, a körmedencés platóval, az amfiteátrumos, csapadékos időben csúszós lépcsőzettel, a rideg, letöredező és letördelt márványburkolattal rendelkező városközpont nem lett az óbecseiek kedvelt helye. Sokan vélik úgy, zöldebbé, barátságosabbá, családiasabbá kellene tenni, szökőkutakkal, kisvendéglőkkel, cukrászdákkal lehetne életet lehelni a ma már jobbára csak „tranzitútként” használt, meglehetősen kihalt közterületbe. Ezekből egyelőre szökőkutakat, üdítő zöldterületeket és nyugalmat árasztó kis oázisokat ígérnek a tervek.
SZOBROK VÁNDORLÁSA
Nemcsak formája és nevei, de a tér szobrai sem ítéltettek hosszú életre: az egykori Szentháromság-szobrot a katolikus templomkert őrzi, I. Petar Karađorđević felújított szobra pedig fél évszázados száműzetés után 1991-ben a tér peremére, a pravoszláv templom mellé került.
A mostani Szabadság szobornak sincs maradása, hamarosan a Zöld korzó végére, a Tisza-parti címer mellé helyezik át, ez lesz a tér újjáépítésének első lépése.
Óbecse központjának teljes átalakulása 135 millió dinárjába kerül majd a polgároknak, a pénzt banki hitelből biztosítja erre az önkormányzat. A közbeszerzési pályázatot a kivitelező kiválasztására nemsokára kiírja az önkormányzat, így valószínűleg még az idén megkezdődnek azok a munkálatok, amelyek a szoborkihelyezés és a térátépítés mellett a föld alatti rendszerek rekonstrukciójára és a hővezeték kiépítésére is kiterjednek. Andrea Govedarica, az Építésügyi Igazgatóság építészének ígérete szerint a munkálatok során a jó minőségű fákat (elsősorban a katolikus templom előtti nyugati ostorfákat és az idegenforgalmi irodánál lévő három piramistölgyet) nem fogják kivágni.
