Sokszor fáj a fogunk vagy az egész arcunk, és kibírhatatlanul szenvedünk tőle. Az arc fájdalmát néha valamilyen szájüregi elváltozás, nyálkahártya-sérülés, betegség okozza. Ezek közül fájdalmasak lehetnek az ínygyulladások és a paradontózisnál a tasakok gyulladása. A szájüregi afták (aphta) pedig igen erősen, égetően fájnak ingerre, mégpedig a savanyú, csípős, hideg ételek, italok fogyasztásakor. Ecseteléssel segítünk ezen.
Ha a fognyaknál a zománc lekopik, azt fognyaki zománckopásnak, ék alakú elkopásnak (abráziónak, eróziónak) nevezzük. Ilyenkor hidegre, melegre, édesre, savanyúra érzékennyé válik a fog, mivel a dentincsatornácskák nyitottakká válnak. Az inger megszűntével eláll a fogfájás. Ilyen esetekben a Sensodyne fogkrém segíthet.
A fogszuvasodásnál (caries dentin) először a fogzománc ásványi anyaga oldódik ki. A dentincsatornácsák a zománc eltűnése miatt nyitottakká válnak, és ott is megkezdődik a szuvasodási folyamat, mikor a dentin megpuhul. Már a kezdeti szakaszban feltűnik a fog érzékenysége, enyhe nyilalló fájdalma, különösen édességek, illetve bármilyen étel fogyasztásakor. Kezdetben ez pillanatnyi fájdalom, amely elmúlik, de később már tovább is tart, mivel nagyobb a lyuk, és az ételmaradékok nyomása is tovább tart. A panasz a szuvasodásnál csak hő, vegyi vagy rágó, azaz mechanikus ingerre jelentkezik, és az inger megszűntével elmúlik. Erőssége a szuvasodás előrehaladtával erősödik.
Végül a fogideg közelébe ér a szuvasodás, és a fogideg vérbőségét, hiperémiáját (hyperaemia pulpae) okozza, ami gyulladás előtti állapot. Ilyenkor a fájdalom már hosszabban jelentkezik, mint az inger, és erősebb is.
A fogszuvasodást fúrással, tisztítással és fogtöméssel kezeljük.
Amikor a szuvasodás már eléri a fogbelet, akkor annak a lobját, vagyis a gyulladását okozza (pulpitis). Ilyenkor a fogfájás igen heves, és már nemcsak az ingerre jelentkezik, hanem spontán, inger nélkül is.
A heveny felületes fogbélgyulladásnál (pulitis acuta serosa initialis) rövid ideig jelentkezik a spontán kellemetlen érzés, mely a fájdalomig erősödik. Rövid ideig tart, és a fog sérülése még nem nagy. Ilyen esetben megmenthetjük a fogbelet.
A heveny részleges fogbélgyulladásnál (pulpitis acuta serosa partialis) a fájdalom hosszabb, 10 perctől 1-2 óráig is eltart, szaggató, erős, spontán, és általában este jelentkezik, hullámokban, hosszabb vagy rövidebb szünet után. Ingerre is sajog a fog, különösen a hidegre érzékeny. Jól körülírt, vagyis pontosan meghatározható, melyik fog fáj, és a kellemetlen érzés általában nem sugárzik ki. Általában 8–10 napig eltart. Ilyenkor a fogbelet már nem menthetjük meg. Gyökérkezeléssel gyógyítjuk.
A heveny teljes fogbélgyulladásnál (totalis) éri el tetőpontját a kín, mely igen heves, rohamszerű, hosszan tartó, rövid szünetekkel, és nagymértékben kisugárzik az orcára, fülre, szemre, halántékra, tarkóra, vállra is. A szenvedő beteg már nem tudja meghatározni, melyik foga fáj. Fekvés vagy testi megterhelés is előidézheti a panaszt. Néha egy hétig is eltart. Ha nem kezeljük, akkor gyökérhártya-gyulladásban folytatódik.
A heveny gennyes fogbélgyulladásnál (purulenta) már gennyesedés is kialakul. Ilyenkor kezdetben a fájdalom feszítő, lüktető, később általános tünetekkel is társul, mint a hidegrázás, borzongás. A fájdalom erős, spontán, és kezdetben, mikor még a gyulladás részleges (partialis), fájdalommentes szünetekkel jelentkezik. A melegre erősödik, a hideg azonban csillapítja. A beteg a fogat ekkor még tudja lokalizálni. Ha a gyulladás teljes (totalis), akkor szünetmentes, állandó a fájdalom, csak az erőssége váltakozó, néha erőteljes, szinte kibírhatatlan, néha enyhül, de nem szűnik meg. A meleg és a fekvés is kiváltja a kínt, sok szenvedéssel jár. A páciens a fogat már nem tudja azonosítani, mivel a szomszédos fogak, szövetek is fájnak. Ez az állapot néha pár hétig is eltart.
Az idült, krónikus fogbélgyulladás (pulpitis chronica) kezeletlen, nagy fogszuvasodás alatt jelentkezik. Ennek a gyulladásnak létezik ulcerózus vagy polipózus formája is. Ilyenkor a fogfájás elviselhető, rágáskor jelentkezik, de csak enyhén, utána pedig tompa, kellemetlen érzés tapasztalható. A páciens néha hetekig, hónapokig is elviseli, mert kerüli a beteg fogra való ráharapást.
Az idült, gennyes fogbélgyulladásnál (purulenta) már gennyesedéssel komplikálódik a folyamat. A gennyesedés miatt a fájdalom heves, szúró, lüktető és kisugárzó, általános tünetek (hidegrázás, láz) is kísérhetik. Ha a gyökérhártya is begyullad, akkor fokozódik a panasz, sőt a fog érintésre is fájdalmas, néha a belélegzett levegőre is érzékeny. Ilyenkor már csak a gyulladás gyógyszeres kezelését és utána a fog eltávolítását végezzük.
Az idült, üszkös fogbélgyulladás (necrosis pulpae vagy gangrenae pulpae) tünetmentes, a fogbél elhal, ez a necrosis. Ha baktériumok bomlasztják fel, akkor gangrénáról beszélünk. Ha hevennyé válik a folyamat, a fogfájás nagyon erős, szaggató, és hosszadalmas kellemetlen érzés előzi meg. A fog általában már elszíneződik, és addig fáj, míg más komplikáció nem társul hozzá. Néha, ha hevennyé válik a folyamat, és ún- fogbéllob jelentkezik, vagy szövődményesedik a gyulladás, a kín kétségbeejtően erőssé válhat, kiterjedhet zsábásan, vagyis neuralgikusan a fél oldalra. Általában röviden, pár percre, rohamokban támad, rövid szünetekkel és különösen éjjel.
A foggyökérhártya heveny gyulladásai is okoznak fájdalmat. Ha a foggyökérhártya szegélye (parodontitis) gyullad be, valamilyen visszamaradt idegen test, pl. fogkő vagy ételmaradék okozza, ami szúró, éles, nyilalló fájdalommal jár, melyet fokoznak az édes, savanyú és hőhatások, sőt a környező szövet is érzékennyé válik. Sokszor azt hiszi a páciens, hogy a szomszédos foga fáj.
Ha pedig a foggyökérhártya csúcsa (parodontitis apicalis) heveny gyulladása diagnosztizálható, akkor a fájdalom más, nyilalló, szaggató jellegű, és inkább az állkapocsban, egy bizonyos pontban érzi a beteg, és az fokozódik harapásra, rágásra.
Néha a heveny gyökérhártya-gyulladás szövődményes lesz, gennyesedik. Ez a heveny gennyes gyökérhártya-gyulladás.
A heveny részleges, vagyis körülírt foggyökérhártya-gyulladásnál a fogfájdalom kezdetben enyhe, majd fokozódik lüktető, szúró kínná, melyet láz is kísérhet. Később a fog érzékennyé válhat a hőre, hidegre, sőt érintésre és levegőre is.
A heveny kiterjedt, vagyis teljes gennyes foggyökérhártya-gyulladásnál erős a fájdalom és a fog nagymértékben kilazul. Már a környék érintése is fájdalmas. Mindezt fokozza a hideg, különösen a meleg. Az érzés heves, lüktető, kisugárzó, szüntelen, nagyon kínzó és kimerítő, és magas láz is kísérheti, hidegrázással. Ezek a gennyes folyamatok leggyakrabban a felső fogakban jelentkeznek, és a gennyesedés duzzanattal fejeződhet be. Nemcsak a fog közvetlen szomszédsága, hanem az azt környező részek is bedagadhatnak. Csak antibiotikus kezelést igényel a probléma, a beteg fog trepanálása, vagyis megnyitása mellett. A csillapodás után az érintett fogat eltávolítják.
A foggyökércsúcsi tályog (abscessus paradontalis) egy szövődmény, melynél a gennyesedés a foggyökér csúcsánál, az állkapocscsontban jelentkezik, és heveny lehet. Ilyenkor a láz mellett szúró, lüktető a fájdalom, mely periodikusan jelentkezik, spontánul. Ha a fogat oldalt mozgatjuk, akkor nem okoz szenvedést, de ha függőlegesen, akkor igen hevesen fáj. Ha a genny nyíláson, ún. sipolyon, vagyis fisztulán keresztül vagy a gyökércsatornán át nem tud távozni, akkor a fájdalom állandó, és átterjedhet az állkapocsra is. Ez már súlyos gyulladás, az ún. flegmona, mely fokozottabb antibiotikus kezelést igényel.
Az idült foggyökérgyulladások csak ritkán jelentkeznek fájdalommal, akkor is csak harapáskor. Inkább az alattomos tünetek jellemzőek rájuk, pl. a gennyesedések, az ínytályog vagy a fogtályog, a sipoly, a fog kilazulása. Sokszor nehezen fedezzük fel a problémát. Ha a gyulladásos folyamat a foggyökérhártya után kiterjed az állkapocsra, vagyis az állcsontra, akkor körülírt fogmederi tályogok (granuloma) keletkeznek. Ha ezek megnagyobbodnak, akkor kifejlődnek a fog körüli ciszták, vagyis tömlők. Ha hevennyé válnak, akkor a jelek is erősek, hirtelen jelentkeznek gennyesedéssel. Ilyenkor erős a fájdalom, szúró, feszítő, pulzáló, vagyis lüktető és néha csillapíthatatlan. De ha a folyamat lassan fejlődik ki és idültté válik, akkor a tünetek is jelentéktelenek, alattomosak maradnak, kellemetlen, tompa, nyomó érzéssel, ezért nehezen észrevehetőek, sokszor nem is tudunk róluk, csak egyes röntgenfelvételek árulkodnak róluk.
Ha nem kezeljük idejében a fogeredetű gyulladásokat, végül átterjedhetnek az állkapocsba a fogon keresztül, vagyis transzdentálisan, és a fog mellett, azaz peridentálisan, a porchártyán keresztül az állkapocscsontra. Ilyenkor a fájdalom égető és lüktető, lázzal és duzzanattal is jár. Néha még szájzár (trismus) is kialakul. Nehezen kezelhető, antibiotikus gyógyszerekkel, néha sebészeti beavatkozásokkal.
