Horvátországban kétnapos ünnepségsorozattal, Szerbiában pedig a gyász szellemében emlékeznek meg a húsz évvel ezelőtt megkezdődött katonai-rendőrségi akcióról, a Viharról. Az 1995. augusztus 4. és 8. között zajló hadművelet során a Krajinai Szerb Köztársaság államképződmény területéről nagyjából 220 ezer szerbet üldözött el a horvát katonaság és rendőrség.
A halálos áldozatok pontos számával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A Veritas dokumentációs központ adatai szerint, amelyeket a szakértők a leghitelesebbnek minősítettek, a hadműveletnek 1196 civil esett áldozatául. A halálos áldozatok háromnegyede hatvan évnél idősebb volt, és javarészt nő. A dokumentációs központ nyilvántartásában 894 civil eltűntként szerepel. Az 1991 és 1995 közötti időszakban összesen 1871 szerb tűnt el Horvátországban, sorsuk mindmáig felderítetlen maradt.
A szerbiai megemlékezésekért felelős szervezőbizottság, illetve ezt megelőzően a szerb kormány az idén augusztus 4-ét emléknapként, 5-ét pedig gyásznapként jelölte meg. Az elképzelések szerint a közeljövőben kezdeményezik a törvénymódosítást, amely által hivatalossá válna a gyásznap. A művelődési és tájékoztatási minisztérium külön felhívta a médiumok figyelmét, hogy szigorúan kötelesek tiszteletben tartani a gyásznappal kapcsolatos törvényes előírásokat.
Szerbiában a központi ünnepségre tegnap este a Sremska Rača-i Száva híd lábánál került sor. A korábbi évek hagyománya szerint ma a belgrádi Szent Márk-templomban szolgáltatnak szentmisét, délben pedig országszerte megkongatják a templomharangokat.
MEGBOCSÁTANAK, DE NEM FELEDNEK
Tomislav Nikolić szerb köztársasági elnök tegnap a Fruška gorán vett részt az áldozatok tiszteletére megtartott szentmisén, ezután megszentelték a majdan megépülő Szűz Mária-templom keresztjét. A Vihar nyomán puszta maradt, ott, ahol évszázadokon át szerbek éltek, hangsúlyozta alkalmi beszédében az államfő, hozzátéve: a Vihar nyomán űr maradt az elkövetők lelkében.
– Az ember nem szörnyeteg, elméje soha nem képes megbékélni az elkövetett gaztettel. A horvát nép egy része ezzel kénytelen együtt élni. A horvát nemzet azon részéről van szó, amely ma is alakítja Horvátország mindennapjait és meghatározza a horvát és a szerb nemzet kapcsolatát. A horvát nemzet egy része a 250 ezer lelket számláló menekültáradat képével kénytelen együtt élni. Ezt a képet soha nem tudják kitörölni elméjükből. Egy nép erejét nem a meggyilkoltak, az örökre elüldözöttek, a felgyújtott házak, a lemészárolt jószág vagy a megmérgezett kutak száma határozza meg. Megbocsátani nem egy a feledéssel. Szerbia történelmében azonban már volt példa arra, hogy mások érdekei miatt a szerbség megfeledkezett áldozatairól. Soha nem késő, hogy hibáinkat kijavítsuk, és emlékezzük az áldozatokra. Szerbia és a szerb nemzet kész megbocsátani és megbékélni, ez a folyamat azonban nem egyedül tőlünk függ – hangsúlyozta Nikolić.
Aleksandar Vulin munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszter, a kétnapos megemlékezéssorozat szervezőbizottságának elnöke fontosnak tartja, hogy Szerbia és a szerb nép ne feledkezzen meg a nemzetet sújtó egyik legnagyobb tragédiáról.
– Augusztus 5-én délben, amikor megkondulnak a templomok harangjai, egy pillanatra mindenhol, ahol szerbek élnek, egyperces néma csenddel adózunk az áldozatok és elüldözöttek emléke előtt. Azokra gondolunk, akik már nincsenek velünk, és hálásak vagyunk nekik, amiért gyermekeink életben vannak, és mindannyian békében élhetünk. Mindenkit kérek, hogy déli tizenkettőkor legalább egy percig némán emlékezzen azokra, akik nem lehetnek velünk. Bizonyos körökben divatossá vált minimalizálni a szerbeket ért tragédiát és kevesebb áldozatról beszélni, mint amennyien valójában voltak. Ugyanígy azt is megpróbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy a krajinai szerbek húsz évvel ezelőtt rábeszélés nyomán és politikai indíttatásból hagyták el otthonaikat, nem pedig gépfegyverek, vadászgépek és tankok elől menekülve. A hivatalos számokat azonban nem lehet letagadni. Az áldozatok között nők és gyermekek, idősek is voltak – fogalmazott Vulin.
Milorad Pupovac, a horvátországi Szerb Nemzeti Tanács elnöke arról ejtett szót, hogy az elüldözöttek nagy része később sem tért vissza valamikori otthonába. A horvát állam semmit nem tett azért, hogy ezek az emberek egykori hazájukban és otthonaikban ismét normális életet élhessenek, nyomatékosította Pupovac, aki azt is nehezményezi, hogy Horvátország húsz év után sem érzi szükségét a horvátországi szerb nemzetiségű áldozatokról való megemlékezésnek. Horvátországban erkölcsi késztetés sincsen arra vonatkozólag, hogy az elkövetőket büntetőjogi felelősségre vonják, emelte ki a nemzeti tanács elnöke.
KÖZLEMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE HALADÓ MÓDON
A szerbiai politikai pártok egyetértenek azzal kapcsolatban, hogy az áldozatokról nem szabad megfeledkezni, a szerb és a horvát nemzet közötti megbékélés pedig csak akkor lehet eredményes, ha mindkét fél erőfeszítéseket tesz az eltűntek sorsának felderítésére. Az egyetértés ellenére bizonyos pártoknak „sikerült” politikai csatározásra felhasználniuk az évfordulót.
A Demokrata Párt álláspontja szerint az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonása, az eltűntek sorsának felderítése és az elüldözöttek visszatérésének lehetővé tétele nélkül nincsen megbékélés a két ország és nemzet között. A megbékélést biztosan nem az segíti elő, hogy Horvátország katonai parádéval ünnepli meg a hadműveletet, amely során 220 ezer szerbet üldöztek el otthonából, áll a DP közleményében.
– Az, hogy milyen lesz a két ország jövője, Szerbiától és Horvátországtól egyaránt függ. Mindkét ország kormányának tudatosítania kell önmagában, hogy politikai pontszerzés okán nem befolyásolhatják a társadalom szempontjából kedvezőtlenül a közhangulatot. Ahelyett, hogy folyamatosan visszatérnek a múltba, talán jobb lenne az életszerű kérdésekkel foglalkozniuk – olvasható a közleményben.
A Szerb Haladó Párt sértőként élte meg a DP közleményét. A párt meglátása szerint a demokraták a kormányt kritizálták, és nem viseltettek kellő érzékenységgel az áldozatok irányába. Az SZHP azt is nehezményezi, hogy Bojan Pajtić, a DP elnöke, értesüléseik szerint éppen Horvátországban nyaral.
– Az SZHP tudni szeretné, hogy Bojan Pajtić Horvátország mely részén ünnepli a Vihar hadműveletet. Zágrábban, vagy Kninben, vagy valahol a tengerparton? Az SZHP megrökönyödve olvasta a DP közleményét, amely szerint a szerb kormány felelőssé tehető valamiféle kedvezőtlen hangulat megteremtésért. Vajon mindannyiunknak Horvátországban kellene nyaralnunk és a helyszínről figyelemmel kísérni, hogy miként ünnepli az ország a húsz évvel ezelőtt megkezdődő tragédiát? – fogalmaznak az SZHP közleményében.
A kormánykoalíciós Egységes Szerbia európai viszonylatban a második világháborúban elkövettet etnikai tisztogatások utáni második legnagyobb ilyen jellegű gaztettként nevezte meg a Vihar hadműveletet. Dragan Marković Palma pártelnök értékelése szerint a volt Jugoszlávia területén zajló háborúban ez volt az egyetlen gaztett, amelyben felfedezhető a genocídium összes eleme.
– A horvátok nemcsak gyilkolták a szerbeket és elüldözték őket otthonaikból, hanem bombákat dobtak a menekültoszlopokra. Ahhoz, hogy valamit genocídiumnak nyilvánítsanak, tudtommal a szándékot is bizonyítani kell. Ez pedig bizonyítható. Franjo Tuđman a brioni egyeztetésen parancsot adott arra vonatkozólag, hogy a szerbekre olyan csapást mérjenek a horvát erők, amely miatt örökre eltűnnek az adott területről. A legszörnyűbb az egészben az, hogy Horvátország húsz évvel később is megpróbálja elüldözni a szerbeket: alaptalan vádemelésekkel, a szerb vagyon és a cirill feliratú táblák megsemmisítésével és az erőszakos asszimilációval – fejtette ki Marković.
A Fordulat Mozgalom Horvátországot és Szerbiát is felszólította, hogy katonai felvonulások és populista nyilatkozatok helyett tegyenek valós lépéseket annak érdekében, hogy a horvátországi szerbek helyzete jobbá váljék. Húsz évvel a hadműveletet követően nem újították fel az elüldözöttek házait és a közúti infrastruktúrát, mivel az elüldözötteket megfosztották lakáshasználati joguktól, ezért nincsen hová visszatérniük, a szerbek csak nehezen kaphatnak munkát a közszférában és nem érvényesíthetik nyelvi jogaikat, sorolta a mozgalom a horvátországi szerbek életét megnehezítő körülményeket. A mozgalom szerint sem Szerbia, sem a nemzetközi közösség nem tett érdemben semmit azért, hogy jobbá váljék a horvátországi szerbek helyzete.
