Rendkívül szigorú gazdaságpolitikai és egyéb feltételek teljesítését vállalta Athén az állam túlélését biztosító legújabb külföldi hitelcsomagért cserébe. Bár a januárban kormányra került radikális baloldali Sziriza pártszövetség és Alekszisz Ciprasz miniszterelnök a korábbi megszorítások és fájdalmas reformok ellen kampányolva nyerte meg a parlamenti választást, végül nekik is be kellett adniuk a derekukat. A hitelezők szinte minden feltételét kénytelenek voltak elfogadni, különben bedől az ország, amelyet 2010 óta külső hitelek tartanak életben.
Görögország az elmúlt mintegy fél évtizedben immár a harmadik mentőcsomagra szorul. Korábban – két alkalommal – összesen 240 milliárd eurót biztosított számára az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF). A pénz legnagyobb részét már felhasználták, az utolsó (7,2 milliárd euró értékű) hitelrészlet folyósításáról azonban képtelenek voltak megegyezni. Ez a nyáron hatalmas felforduláshoz vezetett Görögországban és az eurózónában. Nemzetközi nyomás hatására a Ciprasz-kormány végül meghátrált, s elfogadta a hitelezők követeléseit. (Így tett a hét végén a parlament is). Athén ennek eredményeként kaphat egy harmadik mentőcsomagot, amelybe 84 és 86 milliárd euró közötti összeg kerülhet.
Az egyezségre ugyan még hét EU-tagország nemzetgyűlésének is rá kell bólintania, de ez már formaságnak tűnik. Különösen azok után, hogy az összeg nagy részét biztosító euróövezet pénzügyminiszterei is jóváhagyták a három évre szóló hitelt, amelyet oly szigorú feltételekkel folyósítanak, hogy Cipraszék – fontos kérdésekben – önállóan semmiről sem dönthetnek.
Persze az sem biztos, hogy kibírják a megpróbáltatásokat. A kormánypárt ugyanis mélyen megosztott. A Sziriza radikálisai elutasítják a további megszorításokat, szerkezeti reformokat, kormányzati kiadáscsökkentéseket és a folyamatos adósságtörlesztést, amit az új mentőcsomag fejében várnak el Athéntól a régi „támogatói”.
A fellázadt Sziriza-tagok még emlékeznek arra, hogy a januári választás előtt a megszorítások ellen kampányoltak. Ők akár ki is válhatnak a pártból, s ezzel kormányválságot okozhatnak, aminek ismét előrehozott választás lehet a következménye. Főként akkor, ha Ciprasz augusztus 20-án megbukik a maga és a koalíció ellen általa kezdeményezett parlamenti bizalmi szavazáson.
Kormánya formailag ugyan még működik, de mozgását már a hitelezők szabályozzák, akik szeptembertől egészen 2018-ig legalább negyven új (reform)törvény elfogadását követelik meg. Előírásaik kitérnek mindenre, így a nyugdíjrendszer és a munka törvénykönyvének átszabására, az uniós támogatások elosztására, az egészségügyre, a gázpiacra, az igazságszolgáltatásra, sőt még a tévékoncessziókra is.
Pontos útmutatásokkal szabályozzák a korrupció elleni küzdelmet, ahogyan az államigazgatás átszervezését is. Meghatározzák, hogy mekkora többlete legyen a görög költségvetésnek, amit valójában csak új adóemelésekkel és a kiadások további csökkentésével lehet elérni.
Ezenkívül sürgetik egy sor állami cég privatizációját, amit szintén nemzetközi intézmények bábáskodásával kell végrehajtani. A bevételből pedig egy olyan alapot kell létrehozni (jövőre), amelyet EU-intézmények bevonásával ellenőriznek. A magánosításból származó pénz főként hiteltörlesztésre használható.
És ez még nem minden. Athén mindenkor köteles egyeztetni az IMF, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság képviselőivel. Az utóbbi szervezet egy külön szolgálatot is létrehoz, amelynek tagjai a kormány minden intézkedését ellenőrzik (hivatalos szóhasználattal: segítik). Az EU emberei lényegében beülnek a görög minisztériumokba, beleszólnak a munkájukba. Görögország ezzel gyámság alá kerül.
A rendkívül szigorú ellenőrzés egyik oka az, hogy Brüsszel nem bízik a Ciprasz-kabinetben, amelynek politikusai korábban rendszeresen bírálták az EU-t.
A görögök nagyon unják már a felfordulást, mert 2009 óta, amikor beütött náluk a krach, rengeteg baj érte őket. A kormányok azóta több megszorító intézkedést vezettek be, ami nagyarányú lakossági életszínvonal-romlást okozott, elbocsátásokhoz (a munkanélküliség emelkedéséhez), a szociális és egészségügyi rendszer leépüléshez, gyakoribb öngyilkosságokhoz és rengeteg más problémához vezetett.
Az új hitelekért cserébe a kormány már hozzá is kezdett vállalt kötelezettségeinek teljesítéséhez. Megemelte az általános forgalmi adót, ami miatt több termék és szolgáltatás megdrágult. A helybeliek és a turisták – a korábbihoz képest – immár 20-30 százalékkal többet fizetnek az alapvető fogyasztási cikkekért, az élelmiszerekért, az éttermekben, vagy épp a taxisnak. A szállásadók még nem drágítottak, sőt sok helyütt engedményekkel versengenek a külföldi vendégekért – a megnyugvást jelző hitelmegállapodás hírére ismét egyre többen keresik fel az országot. Októbertől azonban a szobaárak emelkedésével kell számolni a szállodákban.
A külföldi utazók mindenesetre jobban teszik, ha visznek magukkal elegendő euróbankót. Az ATM-automatákból ugyan korlátozás nélkül vehetnek ki pénzt, de az óvatosság nem árt. Az üzletekben, benzinkutakon vagy a szolgáltatóknál inkább a készpénzes fizetésnek örülnek. Igen, a sarki boltban is a pénz beszél.
