A hétvégi számunkban Speár Miklós, az egykori többszörös jugoszláv teniszbajnok, Novak Đoković eredményeit és játékát elemezte. Az interjú második részében a korábbi Davis-kupa-győztes Speárt a fiatalokról, Wawrinkáról, Murray-ről és Györéről kérdeztük.
• A mostani top 20-as játékosok közül Nisikori, Čilić, Raonić, Goffin, Dimitrov, Thiem is 21–25 éves kor között jár, a top 100-ban pedig van néhány tizenéves, Ćorić, Kyrgios, Kokkinakis, Zverev. Közülük valaki képes lehet arra, hogy a következő pár idényben átvegye a nagy négyes egyikének helyét?
– Mindegyikük egyformán feljöhet a legjobbak közé, ám egyelőre talán a tudásuk, a képességeik 70-80 százalékát nyújtják, ha tudnak annyit javulni, hogy a maradék 20-30 százalékot kihozzák magukból, bármi megtörténhet. Közülük egyikben sem vagyok biztos, hogy képes lehet megszorongatni a nagy négyest, viszont Wawrinkával kapcsolatosan elképzelhetőnek tartom, hiszen ő is játékban van, nagyon is. Amiről már korábban is beszéltünk, ha valaki valami újat kifejleszt, ha az a dolog jó, akkor azzal akár az első négy közé is bejuthat. Nagyon közel van ehhez Wawrinka, most ötödik a világranglistán, képes fantasztikus teljesítményekre. Đoković ellen a Roland Garros döntőjében kimagaslóan jól játszott, ritkán látni ennyire fantasztikus mérkőzést. Rendkívül jól képes fókuszálni egy-egy meccsre, okos játékos, aki nagyon jó koncepciót tud kidolgozni bármelyik ellenféllel szemben. Đoković ellen is pont azt játszotta, amit ellene kell. Ritka agresszív játékos, amiben végül is Federer a tanítómestere, aki ha bajban van, rendkívül agresszív üzemmódba kapcsol, előremegy, teljes erővel üti meg a labdákat, a második szervákat is. Érdekesség egyébként, amit a legtöbben nem is gondolnának, hogy sokkal könnyebb erősen játszani, mint puhán. A legjobb játékosok akkor játszanak a legerősebben, amikor bajban vannak. Novak is sokat fejlődött a szervák terén, az első és a második adogatást is sokkal erősebben üti meg, mert a játékosok tanulnak egymástól, tisztában vannak azzal, hol vannak hiányosságaik, és ezeken a területeken folyamatosan fejlesztik magukat. Ha megnézzük a montreali döntőt, Murray és Đoković mintegy húsz 25 vagy annál is több labdamenetes pontot játszott. Egyáltalán nem könnyű ilyen labdameneteket játszani, jobbra-balra szaladni, elérhetetlennek tűnő labdákat megmenteni, holt szituációkból pontot szerezni. Pár évvel ezelőtt, ha Đoković végignyomott egy ilyen labdamenetet, szinte elszédült, kapkodta a levegőt, nem volt eléggé felkészült fizikailag az ilyen helyzetekre. Ezen a téren rengeteget dolgozott, láthatjuk, hogy mennyire flexibilis a teste, spárgákat csinál, naponta órákat foglalkozik az erőnlétével. Érdekes dolog ez, hiszen minél jobban játszik valaki, annál inkább fejlődnek a többiek is, húzza maga után az egész mezőnyt.
• Murray-nek lehet annyi ereje, hogy Đokovićot valamikor befogja a ranglista élén?
– Igen, van annyi ereje, tudása. Murray a világ egyik legfurcsább játékosa, aki valaha élt. Egyike azoknak, akik majdnem mindig olyasmit csinálnak, amire nem is gondolnánk. Rendkívül intelligensen játszik, állandóan nehéz, furcsa kombinációkat épít fel, ami miatt sokszor teljességgel kiszámíthatatlan. Érzésem szerint ő sem mutatta még meg magát teljes valójában, az előbb elemzett játékosokhoz hasonlóan benne is lehet még 30 százalék tartalék, akár több is. Ha sikerül kihoznia magából java részét a benne rejlő potenciálnak, megfoghatja Novakot – aki még szintén nagyon sokat fejlődhet egyébként. Fölöttébb érdekes Andy játéka, folyamatosan több lépéssel előre gondolkodik, úgy is fogalmazhatnék, hogy forgatókönyveket készít a fejében szinte minden egyes ponthoz.
• A fiatalabb szerbiai teniszezők közül feltörőben van Györe László. Képes lehet-e bekerülni a közvetlen élmezőnybe?
– Követem őt, amennyire lehet. Györe szépen halad, de neki fontos lenne minél gyorsabban, minél kevesebb fájdalommal átlépni a challengerek világán. Igyekezni kell olyan játékot edzeni, amivel gyorsabban tud előrelépni a ranglistán, hogy a nagyobb tornákon se kelljen selejteznie.
• Viktor Troicki visszatért a top 20-ba. Reális ott a helye?
– Troickinak éppen olyan játéka van, amit Györénél említettem, hogy ha megy neki, akkor eredményes. Gyorsan elérte, hogy visszajusson a legjobb 60-70 játékos közé, így már nagyobb tornákon indulhatott, gyorsabban gyűltek a pontjai, könnyebb volt az előrehaladás. Ha meg tudja tartani a pszichikai és fizikai formáját, akkor mindenképpen a top 20-ban a helye. Kiszámíthatatlan, de remek szervái vannak, az alapvonalról jól játszik, az elütése az egyik legjobb a világon – anno ennek köszönhetően nyerte meg Szerbia a Davis-kupát –, de a szerbiai játékosok közül neki van a legjobb röptéje is, még Đokovićnál is jobban röptézik. Fontos volt az is, hogy Novakkal Monte-Carlóban sokat edzettek együtt, sokat segített neki a visszatérésben, önbizalmat, hitet adott neki, hogy a világelső figyel rá, foglalkozik vele.
• Janko Tipsarević ismét talpsérülésre panaszkodik, ezért nem is játszott a héten. Az ő visszatérésében érdemes reménykedni?
– A hosszú szünet mindig rossz, nehéz újra formába lendülni, nehéz fizikailag a régi nívóra kerülni, ráadásul az is baj, hogy egy sérülés gyakran hoz magával másikat, mert a játékos igyekszik kímélni a sérült területet, ezzel túlterhel más izmokat, inakat, ízületeket. Ez a gondja Tipsarevićnek, de remélhetőleg sikerül kihevernie sérüléseit.
Ötvenhat évvel ezelőtti felvételek
Érdekességként hadd említsük meg, hogy az 1944-es születésű Speár elmondta, hogy egy hagyatékból nemrégiben előkerült egy felvétel az 1959-ben Szabadkán megrendezett junior-Európa-bajnokság döntőjéről, amelyen ő diadalmaskodott. Ez a felvétel jelenleg Belgrádban van digitalizálás céljából, amint az átdolgozás lezárul, lapunknak is eljuttatja, és akkor honlapunkon Önök is rácsodálkozhatnak majd arra, hogyan is nézett ki egy teniszmérkőzés, a felszerelés, a közönség több mint fél évszázaddal ezelőtt.
