Kínának üzent Phenjan az Észak- és Dél-Korea közötti feszültség keltésével – véli William Johnson, aki az amerikai külügyminisztérium megfigyelőjeként Kínában, az észak-koreai határ közelében teljesített szolgálatot.
A két Korea kedd éjfél után oldotta fel hadseregeinél a harckészültséget, amely a viszonyuk kiéleződése miatt volt érvényben a múlt hét óta. A helyzet igen feszültté vált, hiszen a két hadsereg öt év után először lőtt egymásra tüzérségi fegyverekkel. A két ország képviselői végül maratoni hosszúságú, 43 órás egyeztetésen megállapodtak a feszültség enyhítését célzó lépésekről.
Johnson azt feltételezi, hogy Phenjan déli ellenlábasával való egyeztetéseivel egy időben Kína képviselőivel is tárgyalásokat folytatott a háttérben. A Dél-Korea és közte kialakult feszültségeket arra használta fel az észak-koreai rezsim, hogy fő kereskedelmi partnerét és egyetlen szövetségesét tárgyalóasztalhoz kényszerítse, Észak-Koreának ugyanis szüksége van Kínára, hiszen a vörös óriás elégíti ki a KNDK élelmiszer- és energiaigényének nagy részét – ezen belül energiaszükségleteinek kilencven százalékát –, nem beszélve a fegyverszállítmányokról, így Peking a Koreai-félsziget stabilitásának egyik biztosítója, mert úgymond megvesztegeti apró szomszédját, mint hogy erővel vegye rá az együttműködésre.
A két Korea között 2009 novemberében kirobbant haditengerészeti incidens után Kínából élelmiszersegélyeket szállító vonatok érkeztek Észak-Koreába, és új, kínai teherautók és munkagépek jelentek meg a határ túloldalán. Johnson szerint ismét valami hasonló fog történni, Phenjannak sikerült újabb adományokat kicsikarnia Pekingtől.
Elsősorban gazdasági okok késztették a KNDK vezetését arra, hogy a zsarolás eme módjához folyamodjon. Az országot sújtó aszályt az utóbbi száz év legsúlyosabbjának nevezték, valamint az ebolajárvány miatti határzár következtében a valutabevétel jelentős forrását adó turizmus is jelentős veszteségeket szenvedett el. Politikai okok is motiválhatták az észak-koreaiakat: Hszi Csin-ping kínai elnök több alkalommal visszautasította a Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel való találkozót. Ennek fényében Kína figyelmének felkeltése nem meglepő.
Nem kevésbé fontos Peking reakciója a két Korea közötti feszültségre. Erről azok az állítólag a határtól 30 kilométerre készített felvételek árulkodnak, amelyeken kínai harckocsik vonulnak Jancsi város utcáin az észak-koreai határ irányába. Johnson szerint az, hogy a kínai kormány kivételesen engedélyezte a csapatok mozgásának megörökítését, utalhat arra, hogy ha kell, a kínai fegyveres erők elsőként hatolnak be Észak-Korea területére.
Mivel egy háború esetén feltehetően több millió észak-koreai menekülne Kínába, a béke mindenképpen érdeke Pekingnek. A volt megfigyelő szerint miután a két Koreának sikerült komolyabb presztízsveszteség nélkül rendeznie a néhány napig tartó viszályt, Kína meg fogja adni azt, amit a KNDK a feszültség keltésével valóban akart.
