A vadászat ma már nem az, ami a múlt században volt. Ma már nem pusztán úri hóbort, de a szocializmus hozta tömegmozgalom sem. A mai vadászatot legpontosabban mint aktív környezetvédelmet lehetne jellemezni. Ugyanis a vadászoké jelenleg az egyetlen olyan szervezet ebben az országban, amely tervszerűen és rendszeresen törődik a vaddal és annak védelmével.
Ma már nem csak lőjük a vadat, hanem vadgazdálkodunk. Szaporítjuk, gondozzuk, neveljük a vadon élő állatokat azért, hogy élhessünk szenvedélyünknek. Ha a vadászok nem volnának, ma már vadon élő állatok sem lennének, elvitte volna őket a haladás és a fejlődés. Lehetséges, hogy első hallásra ez úgy hangzik, mintha bort innánk és vizet prédikálnánk. De nem ez a célunk.
Mindig is voltak és lesznek olyan emberek, akik saját kis hasznuk reményében készek áthágni a szabályokat. Vannak olyanok is, akik az emberi gyarlóságot, az egyének kilátástalan anyagi helyzetét kihasználva ráveszik a máskülönben becsületes embereket, hogy megszegjék a törvényt. Ha azonban valakit rajtakapnak a tilosban, viselnie kell tettének következményeit. Emiatt azonban nem szabad az egész társadalmat velük egy zsákba gyömöszölni, akkor sem, ha netalán vadászokról van szó.
Az utóbbi években – a különböző állatvédő szervezetek által gerjesztett, rosszindulatú és szándékosan elferdített kép miatt – a vadászat és a vadászok megítélése teljes egészében negatív. Éppen ezért az emberiség legrégibb hivatásának lejáratása könnyen végrehajtható, és elegendő hozzá a tények hajszálnyi elferdítése. A józan ész által felsorakoztatott érvek ellenére tovább rombolható a vadászat tekintélye, ami újabb vadfajok vadászatának betiltását eredményezi. Még akkor is, ha mind a vadászegyesületek, mind az állam komoly bevételtől esik el, ha a külföldi bérvadászok elmaradnak, és a hazai vadászok is arra kényszerülnek, hogy szögre akasszák a puskájukat.
De továbbra érthetetlen, honnan ered ez a vak és féktelen düh, amellyel a magukat békés embernek valló személyek a vadászokat és a vadászatot támadják. Mivel szolgáltak rá az élőhelyet fejlesztő, az állatokat etető, védő és ápoló vadászok a kívülálló, a témához nem értő emberek esetenként szinte hisztérikus kirohanásaira. Azt is fontos figyelembe venni, hogy a leghevesebb vadászatbírálókként azok lépnek fel, akik életükben még nem voltak vadászaton, és azt sem tudják, miből áll. Nem tudják, mennyi munkát, pénzt igényel egy állat felnevelése, megóvása amíg golyóéretté válik. És teszik ezt olyan emberek, akiknek a tevékenységét a vadászok nem ellenzik. Sőt időnként még örülnének is segítségüknek. Mondjuk télen, amikor hóban, fagyos sárban kell kivinni az élelmet az etetőkbe. Vagy nyáron, amikor tikkasztó melegben kell feltölteni az itatókat, dagonyákat. Csakhogy a vadászatot leghangosabban ellenzők nem tudják, mi fán terem egy etető elkészítése, mennyi munkával jár karbantartása és állandó feltöltése. Mindezt nem is akarják megtudni, mert sokkal kényelmesebb a fűtött szobából kígyót-békát kiabálni és ujjal mutogatni másokra.
Egyébként is az érvényben levő törvények betartatása és ellenőrzése, a törvényszegők elfogása és megbüntetése nem az állatvédőkre tartozik, hanem az arra hivatott állami szervekre. Azok, akik önszorgalomból felkutatják, elveszik a tiltott eszközöket, könnyen önbíráskodással, közveszélyeztetéssel, és ki tudja mi minden mással vádolhatók. De ez már nem a vadászok színvonala.
