Heves politikai viharba került az ötpárti északír kormány, mert egyre valószínűbb, hogy a hivatalosan már nem létező Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) – májusban és augusztusban – meggyilkolta egy-egy korábbi tagját. A helyi katolikus nacionalisták érdekeit képviselő (volt) terrorszervezet politikai szárnya, a Sinn Féin a koalíció egyik vezető ereje, amelyet a kormány egy másik (kisebb) tagja, a Londonhoz hű (protestáns) Ulsteri Unionista Párt (UUP) elfogadhatatlannak tart. Ezért a párt vezetője a minap bejelentette: az UUP kilép az északír protestáns-katolikus egységkormányból, egyetlen minisztere (a 13 közül) pedig tegnap hivatalosan is visszaadta a megbízatását.
Bár a gyanú az IRA-ra terelődött, ami elég is volt a belpolitikai zűrzavar kialakulásához, bizonyíték még mindig nincs annak „feltámadására”, titkos működésére, sem az állítólagos gyilkosságaira. Sőt, Gerry Adams, a Sinn Féin elnöke azzal próbálja nyugtatni a kedélyeket, hogy a mozgalom elkötelezte magát a béke mellett, és már semmi sem indokolja az IRA-hoz hasonló fegyveres csoportok működését.
A válság azonban nem csillapodott le az ő nyilatkozataitól. A helyzet rendezése viszont kiemelten fontos Anglia és Írország számára. Szinte mindenki bekapcsolódott már a békéltetésbe, mert senki sem akarja a korábbi, véres esztendők visszatérését.
Még sokan emlékeznek ugyanis azokra az időkre, amikor az IRA – az északír brit fennhatóság felszámolása és az Ír Köztársasággal történő egyesülés reményében – harminc évig folytatott fegyveres küzdelmet, amely mintegy 3500 emberéletet követelt.
A harc eredménytelennek bizonyult, s 1998-ban fegyverszünettel véget ért. Észak-Írország továbbra is brit ellenőrzés alatt maradt. Igaz, a terület 2007-ben félautonóm (brit) tartományi státust kapott Londontól, az IRA pedig végleg letette a fegyvert, és lemondott az erőszakról.
Londonban és Dublinban is komoly erők mozdultak meg a minap keletkezett politikai probléma megoldása érdekében. David Cameron brit miniszterelnök tegnap fogadta Peter Robinson északír kormányfőt, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) vezetőjét. A DUP – a Sinn Féin mellett – az északír koalíció másik fő ereje. Az előbbi Anglia-párti, s a protestánsok érdekeit védelmezi, az utóbbi viszont a katolikusok pártján áll.
(Az 1998-as tűzszünet ellenére az írek és a britek között továbbra is mélyek az ellentétek Észak-Írországban. A helyi katolikusok és pártjuk, mindenekelőtt a Sinn Féin, a terület Írországhoz csatolását szeretnék, a többségi protestánsok ellenzik ezt.)
A feszültség enyhítése volt a célja Theresa Villiersnek is. A brit kormány Észak-Írországért felelős minisztereként ő Dublinban egyeztetett két ír miniszterrel. Előzőleg a legfelsőbb ír politikai vezetők elemezték az észak-írországi helyzetet és az IRA „újjáéledésével” kapcsolatos híreket.
