Az évek alatt sokat változtak a horgosi szüreti napok, különösen azok tudják ezt, akik még emlékeznek a két évtizeddel ezelőtti még háromnapos ünnepségre. Azóta változott a helyszín, a program, cserélődtek a szervezők is. A hétvégén már huszonhetedik alkalommal tartották meg a szüreti ünnepséget, s látva ezt, meg kell hagyni, van, aminek jót tett az idő.
A néptáncosaink, akik már hosszú évek óta fellépők az ünnepségen, egyértelmű, hogy idővel egyre jobb táncosokká váltak, ahogyan a Barka Kézműves Kör tagjai is idővel egyre szebb és szebb munkákat készítettek, szorgalmuknak és kitartásuknak köszönhetően mára tudásuk ritka értékké vált. Különösen az idén kellett összetartónak lenniük a művelődési programot illetően, amikor a testvértelepülésekről érkező fellépők sorra mondták le a rendezvényt a határzár és a menekültek miatt kialakult bizonytalan helyzet miatt.
Ezért, amikor a horgosi szüreti napok programjai közül ki kell emelnem valamit, akkor első helyen a kultúra képviselőit kell említenem, akiknek a tudását nem lehet pénzen megvenni, s akik nem is pénzért, hanem elhivatottságból és önként készülnek az ünnepre. Továbbá ki kell emelni Kiss Iván Anna tanárnőt, aki a helybeli kulturális élet egyik meghatározó alakjaként a szüreti napok rendezvényében mindig részt vett, akár úgyis, hogy több szerepet is magára vállal. Az utóbbi években leginkább az általa szervezett alkalmi kiállításai maradhattak meg legfrissebb emlékként. Hála neki, mindig érdekes, színes és elgondolkodtató tárlat született. Az idén a tanárnő, ahogyan ő fogalmazott, letette a lantot. Az idei kiállítás megszervezését már egykori diákjai vállalták magukra, így született meg az iskola épületének és intézményének, valamint alapítójának, Kárász Karolinának emléket állító A mi iskolánk c. tárlat, melynek ötletgazdája és irányítója Karácsonyi Krisztina magyar szakos tanárnő volt. A korábbi évekhez hasonlóan a falubeliek tárgyainak felajánlásával jött létre egy igen impozáns kiállítás. Kár, hogy mindössze másfél napig láthatta a közönség, hiszen sok vendég akadt, akik a régi osztályképeken önmagukra, egykori diáktársaikra, tanáraikra ismertek. Emellett igen látványosra sikerült a felállított katedra, és az idő múlását szemléltetni szolgáló, régebbi és újabb korok szerint berendezett iskolapadok és a hozzájuk tartozó tárgyak.
A kiállítás ötlete nem véletlen, hiszen az általános iskola az idén szeptembertől Kárász Karolina nevét viseli majd.
A szüreti napok azonban nem csak a szellemi kultúra javairól szólnak. A hagyományos terménykiállítás elmaradhatatlan része a rendezvénynek. A gazdák mellett dicséret illeti a dekoratőröket is, akik az elrendezés esztétikusságával még impozánsabbá teszik a látványt. Ez is fejlődött az évek során.
Ami viszont hiányzik, az az egykori megnyitók hangulata, az egymásra figyelés. A program sokszínű, hiszen akad itt számos verseny, futás, horgászás, főzés, és mindez másfél nap alatt történik, több különböző helyszíneken, így lehetetlen, hogy az ember mindent figyelemmel kísérjen. A hűvös idő ellenére sem volna szabad, hogy a színpadon zajló eseményeknek ne legyen közönsége. Amikor még a művelődési ház parkolójában felállított színpad központi helyet kapott, a többség szeme együtt egy dologra figyelt. Erre érdemes volna ma is odafigyelni, hiszen a lényeg ez. A vidámpark és a bazár csak körítés.
