A tejgyár még talpon maradt (Kecskés István felvétele)
Nagybecskerek gazdaságának felemelkedéséről és leépüléséről tanulmányokat lehetne írni. Hiszen a XIX. század végén már volt sörgyára, bútorgyára, bőrgyára, spirituszgyára, szőnyeggyára, cukorgyára, malma, vasúti szerelvényeket gyártó és javító üzeme, fűtőtestgyára, harisnyagyára, kalapgyára, piperecikkeket gyártó üzeme, téglagyára, halgazdasága… Nyomdái és újságjai is voltak, fejlett volt a vasúti hálózata, a Béga hajózható volt. Volt postája és telefonhálózata, gimnáziuma, gyógyszertára… Mezőgazdasága, erős kisipara.
Gazdasága a múlt század hatvanas éveiben tovább erősödött. Itt alakult meg az ország kőolajipari vállalata (NIS), majd létrejött a Szervó Mihály Kombinát, amely egyesítette a község feldolgozóiparát. Rövidesen Jugoszlávia legnagyobb élelmiszer-termelőjévé nőtte ki magát. A hetvenes években voltak a csúcson, amikor 240 ezer hektár termőfölddel rendelkeztek, 42 gyár volt a kombinát keretében, 24 ezer dolgozót foglalkoztattak és 25 ezer kooperánsuk volt.
Jugoszlávia első nyugati beruházója a német Höechst volt, amely 1961-ben itt építette fel a Jugoremedija gyógyszergyárat. Az amerikai CPC az IPOK keményítőgyárra bízta a gyógyszeripari szőlőcukor gyártását. A chicagói Helen Curtis első európai engedélyét pedig a nagybecskereki Luxolnak adta. Francia szabadalmakat kapott a Žitoprodukt, a BEK vágóhíd a húskonzervjeit az USA-ba is exportálta.
Aztán jöttek a háborúk, szétesett Jugoszlávia. Vele együtt hullott darabokra az ország egyik legerősebb ipari központja. Csak a horvát kézbe került Dijamant étolajgyár és a francia tulajdonú Mlekoprodukt tejgyár maradt talpon. A közelmúltig viszonylag „jól tartotta magát” a horvát tulajdonba került Fűtőtestgyár is, ahol nemrég csődeljárás indult és a napokban lekapcsolták őket a villanyvezetékről.
Már a kutyának sem kell a sör. Ócskavasba kerül az ipari hagyaték (Kecskés István felvétele)
A gépeket és a felszerelést a sorsukra hagyott gyárakból közben széthúzták – nagyobb részük ócskavasba került. Félő, hogy nem sok marad meg ebből a felbecsülhetetlen értékű hagyatékból. Persze még fájóbb, hogy több ezer dolgozó maradt munka nélkül. A körzetben harmincezer, a városban csaknem húszezer munkanélküli van.
Nyilván részben a gyárak korábbi hírnevében is bízva, voltak kezdeményezések a tönkrement gyárak újjáélesztésére. Többször megpróbálták újraindítani a cukorgyárat, a gyógyszergyárat, a vágóhidat, a harisnyagyárat. Fontolgatták a szőnyeggyár és a sörgyár újraindításának a lehetőségét is. De mindebből nem lett semmi. Senki se találta meg a módját annak, hogy egy százéves gyárba új tartalmat vigyen, hogy újra piacképessé tegye.
Az eddigi tapasztalatokból ítélve most már kimondható, hogy Nagybecskerek régi iparát már nem lehet újjáéleszteni. Bármilyen hírneve is volt. Újat kell(ene) helyette létrehozni. Ez 2006-ban el is kezdődött, a beruházók idecsalogatását célzó új ipari övezetek kiépítésével. Ennek köszönve 2007-ben Nagybecskereket nyilvánították a legdinamikusabban fejlődő szerbiai városnak. De a kényszerigazgatás bevezetése, majd pedig a polgármester letartóztatása visszafordította a szekeret. A gazdag ipari múltú és szép jövő elé néző városból a gazdasági átalakulás nagy vesztese – szociális eset lett.
Az ipari övezetekbe pedig lassan érkeznek a beruházók. Csak néhány olyan üzemet nyitottak meg, amelyekben nagyobb számban nyíltak új munkahelyek. Erre egyetlen jó példa van: a német Dräxlmaier csoportosulás, amelynek az autóvillamossági felszerelést gyártó nagybecskereki üzemében több mint 3300-an dolgoznak, és további bővítési szándékaik vannak. Rajtuk kívül még néhány külföldi beruházó épített gyárcsarnokot Nagybecskereken, de azokban jóval kevesebb számú munkahelyet nyitottak meg.
Komolyabb, nagyobb számú munkahelyet megnyitó beruházó nélkül viszont a nagybecskereki és a környékbeli fiatalok számára marad a mezőgazdaság, mint kereseti lehetőség, vagy pedig az, hogy Újvidéken, Belgrádban esetleg valamelyik külföldi országban próbáljanak munkát találni maguknak. Az elvándorlás folyamatos. A 2011-es népszámlálás szerint a városban 76 511-en éltek, 5,5 ezerrel kevesebben, mint kilenc évvel korábban. A következő népszámlálás után pedig meglehet, hogy már nem Nagybecskerek lesz Bánát legnagyobb városa.
Mit javítsanak a Šinvozban, ha vonatok sincsenek? (Kecskés István felvétele)
