2024. május 3., péntek

Hitelesség, küldetéstudat és kitartó munka

Plakett díjban részesült a topolyai Cirkalom táncegyüttes

A Fölszállott a páva győztes, nívódíjas, tízszer kiválóan minősült, 2016-ban 30 éves Cirkalom táncegyüttes lendületének, eredményeinek titka a folyamatos, kitartó munka. Ezt a példamutató munkát a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a magyar kultúra napja Zentán megtartott délvidéki központi ünnepségén Plakettel jutalmazta.

A legújabb elismerés kapcsán a Cirkalom titka után kutatva beszélgettünk a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ alapító, reprezentatív táncegyüttesének művészeti vezetőivel, Kisimre Árpáddal és Savelin Lászlóval, valamint egyik oszlopos tagjával, Sörfőző Kornéllal.

A sok-sok díj után hogyan fogadtátok a legújabb kitüntetést?

Kisimre Árpád: – Az együttes számára fontos az elismerés, hiszen mindig számít, hogy hazai berkekben is elismerjék azt a szakmai munkát, amit végez évtizedek óta a Cirkalom, és ahogyan szoktuk mondani, a szívünknek mindig nagyobb öröm, hogyha itthon díjazzák a munkánkat.

 Harmincéves múltra tekint vissza a táncegyüttes. Mikor kapcsolódtatok a munkába, mióta vagytok ti a vezetői a csoportnak?

Savelin László: – A hatpáros kamaraegyüttes 1986-ban alakult, én 1991-ben csatlakoztam a csoporthoz. Arra emlékszem, hogy a legelső utazásom egy miskolci fellépés volt. Amikor az előző, az első generáció kezdte abbahagyni a táncot, akkor fiatalokat vontak be, és 1991-ben egy nagyobb tagtoborzás folyt az iskolákban. Nyolcadikosként sok más társammal együtt kezdtünk táncolni, és az előkészítő csoport után kerültünk a Cirkalomba. Egyre jöttek a nagyobb rendezvények, versenyek. Akkor Brezovszki Eszter volt a csoport vezetője. 1993-ban jelentkezett a csoport a Magyar Televízió Ki mit tud? versenyére, ahol eljutottunk a tévés elődöntőig. Ez lendületet adott a csoportnak, ekkor kezdtünk külföldi koreográfusokkal dolgozni, ekkor kezdtük megismerni a néptánchoz való komolyabb hozzáállást, a próbák átalakultak, és az eredmények is jöttek. 1999-ben Topolyán volt a Gyöngyösbokréta, és azután vettük mi át a csoport vezetését. Szintén fontos volt a csoport életében 1997-ben a budapesti Martin György Néptáncszövetség és a Vajdasági Magyar Folklórközpont közös rendezvénye, a Néptáncosok Országos Bemutatószínpada, oda is jelentkeztünk, és azóta tízszer kiválóan minősült a táncegyüttesünk ezen a minősítő fesztiválon.

K. Á.: – Az első hatpáros csoportban nem táncoltam, akkor még a gyerekcsoportban táncoltam, és utána 1987–88-ban csatlakoztam a Cirkalom őséhez, mert a nevet 1992 óta viseli, amikor a művelődési egyesületünk felvette Kodály Zoltán nevét. Eszti irányítása alatt is vezettünk már próbákat, és 2000-ben kerültünk az együttes élére.

 Megoszlanak kettőtök között a feladatok?

S. L: – Minden megbeszélés kérdése. Ha van valami konkrét munka, azt megbeszéljük, és együtt tudjuk megoldani.

K. Á.: – Nagyon sok minden tartozik egy együttes vezetéséhez. Viseletek beszerzése, koreográfusok biztosítása, ez mind sok pénzbe kerül, és az önkormányzati támogatás mellett mindig pályáznunk kell. Ez inkább a társam feladata, a szakmai részt, az egyeztetéseket a koreográfusokkal én vállalom. Hogy mi lesz a következő év táncanyaga, milyen tájegységgel fogunk foglalkozni, azt megbeszéljük. A próbák úgy zajlanak, hogy a koreográfiai részt én viszem, a táncos részeket pedig Lacika. Nagyon sok műsor, kemény munka van az együttes mögött. Sokat vállaltunk magunkra, elértük azt a színvonalat, amikor terhelhetővé váltunk. Így van ez a minősítőn elért eredménnyel, a pávás győzelemmel, a rumai fesztivállal, mindezek mellett rengeteg műsorunk, fellépésünk van itthon és külföldön, és ez nehéz munka. Olyan fejlettségi szintre jutottunk szakmailag és fizikailag, hogy ezt a folyamatos terhelést bírjuk.

 Mi vár 2016-ban a Cirkalomra?

S. L.: – Február 20-án lesz a budapesti Operettszínházban a Néptáncantológia 2015 elnevezésű rendezvény, amelyen az elmúlt év legsikeresebb koreográfiái mutatkoznak be a közönségnek. Ez mindössze egyetlen alkalommal látható műsor, melyen az elmúlt év legkiemelkedőbb néptánccsoportjai, legjobb koreográfiái szerepelnek.

Tizenegyedik alkalommal jutottunk a válogatásba, most hajdúsági táncokat adunk elő.

K. Á.: – A legközelebbi fellépés az antológia után a március 15-ei ünnepség, ami szintén hagyományos műsorunk, egy különös kihívás, mindig más-más szegmensét domborítjuk ki a történelmi eseményeknek. A továbbiakban pedig új műsorral készülünk a Gyöngyösbokrétára, utána az évzáró Topolyán, melyben a Kodály-központ minden szakosztálya fellép, nyáron a fesztiválok várnak ránk, no és a Batyu tábor, szeptemberben a Topolyai Napok, és valamikor őszre tervezzük harmincéves fennállásunk ünnepségét megtartani.

Sörfőző Kornéltól, a táncegyüttes egyik oszlopos tagjától arról érdeklődtünk, hogy szerinte miben rejlik a Cirkalom titka:

– Tíz százalék a hitelesség: félig-meddig magunk is falusiak vagyunk, megéljük a néphagyományt, és nem csak mímeljük. Tíz százalék a küldetéstudat: akármennyire is szeretünk táncolni, azért mindig ott van a háttérben, hogy nemcsak magunkért csináljuk, hanem összetartó erőt viszünk a közösségbe. Még tíz százalék a rutin: a csapat közel fele több mint húsz éve táncol. Ez rengeteg idő, rengeteg fellépés, ennyi idő után már egyáltalán nem nehéz természetesen viselkedni a színpadon. A maradék hetven százalék pedig a kemény, kompromisszumot nem ismerő munka! Heti három próba éveken, évtizedeken keresztül, függetlenül attól, hogy épp lesz-e fellépés a következő hétvégén, vagy sem. Ehhez jönnek még a fellépések, táncházak… Ez iszonyatos mennyiségű befektetett energia, és eleve kivitelezhetetlen összehozni, ha az ember nem úgy szervezi az életét, hogy ez beleférjen – és ha nem szereti a néptáncot. Nagyon.

(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)