A Tisza már alig fér a medrében, de a községben most mégsem az áradása okoz gondot, hanem az, hogy hatalmas területeket – réteket, szántókat, kaszálókat – árasztott el a belvíz.
Balázs Tibor és Búrány Béla (Puskás Károly felvétele)
„Nem lépsz kétszer ugyanabba a folyóba”– tartja a mondás, de kétévente térdig gázolhatunk a belvízben, akarjuk ezt vagy sem. Azoknak a földművelőknek meg, akik a napokban szántóföldjeiket szerették volna megközelíteni a magyarkanizsai rétben, már az első kísérlettől is végképp elmehetett a kedvük-merszük. Kérdéseket vet fel bennünk, hogy mi változik, és mi marad. Milyen a korábbiakhoz viszonyított helyzetünk? Valóban bölcsnek, és módfelett derűlátónak kell lennie annak a szántóvetőnek, aki a víz- és sártenger látványától továbbra is derűsen néz az egekre, a hantra, és a tavaszi mezőkre. A belvíz rendszeresen gondot okoz a rét egyes területein, erről, valamint arról, hogy milyen károkat okozott a februári esőzés, kérdeztük Balázs Tibor magyarkanizsai termelőt, akinek 10 hold szántóföldje van a rétben.
A víz az úr (Puskás Károly felvétele)
– 2014 óta húzódik a belvízzel való újkori hadakozásom, amikor is ősszel 3 holdról nem tudtam betakarítani a cukorrépát. Szerencsémre, az önkormányzat segítségemre sietett, és fölkarolt nagy bajomban. Az akkori belvízgondjaim egészen 2015 tavaszáig hátráltatták a munkámat olyannyira, hogy akkor, a kukoricát és a napraforgót szántás nélkül, közvetlen módon kellett a földbe ültetnem. Ez egy meglehetősen új módszer, amely lazább állagú, parti földeken már jó eredményeket hozott, de a rét kötött talaján hiábavalónak bizonyult. Mondanom se kell, hogy abban az évben semmit sem sikerült betakarítani azokról a parcelláimról, amelyek előzőleg víz alatt voltak. Örök érvényű igazságnak tartom, hogy szántás nélkül nincs termés, valamint, aki a réti földjét ősszel nem szántja meg, csak tavasszal, az abba ne is ültessen semmit, kár a vesződésért. A rét talajának víztartó képessége nagy, vízvezetése pedig kedvezőtlen, emiatt a hantok csak idővel hullnak szét, válnak porhanyóssá szántás után, s a felmelegedésük is lassabb – mondta Balázs Tibor.
– Becslésem szerint az őszi vetés már 30 százalékban károsodott, ami, ha nem szűnnek meg az esőzések, akár 40 százalékra is növekedhet. A zentai DTD Vízgazdálkodási Vállalat hiába végzi lelkiismeretesen a munkáját, tartja üresen a csatornarendszert, a talaj víztartó tulajdonsága miatt továbbra is megművelhetetlen marad.
Még szerencse, hogy a tanya dombra épült (Puskás Károly felvétele)
– Más vízi látványossággal is tudok szolgálni – tette hozzá Tibor keserűen. Az ilonafalui tanyám, ahol a tejelő szarvasmarháimat és hízó bikáimat tartom, száz-egynéhány juhval együtt, lassan tóparti szállássá válik az Alsó-Járásszélen, mivel a rét mellett már a járáson is ring a víz. A birkák még mindig az akolban kérődznek, pedig már ki lehetne hajtani őket, a hőmérséklet és a gyep engedné, csak a tanya bejáratánál fodrozódó víz nem. Idén már előre kell számolnom a víz okozta, várhatóan nagyszámú sántasággal, valamint a savassá váló legelő miatti étvágytalansággal, amelynek szintén a nedvesség az oka. A birka furfangos jószág, azt szereti, ha évente csak egyszer esik az eső, amikor ő éppen az akolban van.
Megélhetésünk jó részét abból fedezzük, fedeznénk, hogy a feleségem tejet és saját készítésű csepegtetett, valamint dézsás túrót árul a piacon heti három alkalommal. A tavalyelőtti belvíz óta nem tudok se elegendő abrak-, se pedig elegendő tömegtakarmányt előállítani szarvasmarha-állományomnak, ami jelentős hozamcsökkenést okoz, így kénytelen vagyok meglopni saját jószágaimat. Amennyiben ez így megy tovább, éhezni fognak, az pedig egy gazdának mindentől nagyobb fájdalom. Az időjárás javulásától, vagy romlásától függ a boldogulásunk. Még szerencse, hogy dombra épült a tanyám, így kevésbé vagyunk kitéve a veszélynek.
Vízben állnak a facsemeték (Puskás Károly felvétele)
Becslések szerint 10 millió éve alakulhatott ki a Kárpát-medence, s a terület, melyen élünk, a vizek birodalma volt, és csak részben változott azóta. A mai napig is csak egy helyen tud a felgyülemlett víz távozni, ez pedig a Vaskapu. A Duna és a Tisza, valamint e folyók vízgyűjtő- területei bőséges csapadék esetén hozzák, és egyben vezetik is el tőlünk a vizet, azt, melyet a talaj már nem képes tárolni. Ezen a területen hajdanán hosszú ideig megmaradt a víz, míg máshol gyorsan elszivárgott. Másfél évszázaddal ezelőtt ez volt a törvény és a rend, amihez az embereknek igazodniuk kellett. Ezt követte a folyók szabályozása, valamint az árterületek feltörése, termőföldként kezelése, történt ez olyan területeken, ahol az ember korábban csak látogatóban járt. Íme, a helyzetünk mostanság: belvizes területeken gazdálkodunk jobb híján, s ezért rajtunk bizonyosodik be, hogy a természetet hidegen hagyja, milyen károkat okoz a megélhetést kereső embernek.
