Norbert irányítja a csónakot, Lajos pedig a gyors kikötésről gondoskodik (Fotó: Pósa Károly)
A Tisza és ártere a szabályozás előtt kiszámíthatatlan áradásaival ugyan rettegésben tartotta a hozzá közel élő embereket, de adott nekik nádat, gyékényt, szénát, halat, madarat, tojást és tűzifát, így biztosítva a népi önellátást, a már nem vándorló élet legnélkülözhetetlenebb föltételeit. Azóta már régen megszoktuk a helyben lakást, a nád, a gyékény manapság szemétnek számít, halat üzletben vásárolunk, a vadmadarakat a törvény védi, így a tojásaikért sem érdekes kockáztatni. No, de kit is érdekel az efféle étek manapság? Csak a tűzifa, a tüzelő iránti szükség örök és nem múló. Mérsékelt lejtésű vidékünkön a Tisza áramlási sebessége ugyan nem nagy, de mivel kanyarulatokat leírva halad, ezért egyik oldali partszakaszát építi, míg az átellenest alámossa a növényzettel együtt. Így néha hatalmas fák dőlnek maguktól a folyóba, és kezdik meg vízi útjukat, mint uszadékfa. A Tisza ilyen formájú eróziója uszadékfára specializálódott fahalászok generációit táplálja, neveli már hosszú idő óta. A ma élők közül a legismertebbek, legvakmerőbbek a magyarkanizsai Muhi fivérek, Lajos és Norbert.
Az ilyen hatalmas rönköket nagyon kockázatos kifogni (Fotó: Pósa Károly)
A munkanélküliség, a megélhetési gondok, mint például a hónapokat késő fizetés rákényszeríti az embereket arra, hogy találjanak valami megélhetést maguknak és családjuknak.
Arról, hogy hogyan válik valaki fahalásszá, hogyan és mikor fogant az ötlet, Muhi Norbertet kérdeztük:
– Huszonhárom éve kezdtük a fahalászatot, akkor én 14 éves voltam, a bátyám pedig 18. Hogy született az ötlet? Hát úgy, hogy a Tiszán egyik áradás alkalmával megindult a fa. Volt egy nagyon roskatag csónakunk, egy szintén megviselt motorunk, valamint egy rozzantságával ezeket is leköröző láncfűrészünk, s nekiálltunk levadászni a folyó közepén sodródó, néha bálna nagyságú fatörzseket lombostul, gyökerestül. Azóta 15 csónakot, 9 különböző márkájú motort és vagy 30 láncfűrészt nyűttünk el. Többnyire a sódertelepnél szoktunk lesben állni, ugyanis a fát lesni kell. Érkezésének két előjele van: elsőként műanyag üvegek, flakonok végeláthatatlan sora úszik néhány napig, amit majd gallykupacokból álló rőzse követ, ekkor már várható a komolyabb fogás – mondja Norbert, láthatóan megjött mesélőkedvvel. – A sodrás a folyó közepén úszó fát a sódertelepnél a bácskai part felé kényszeríti, szinte kezünkre játszva azt. Uszadékfa esetében háromféle kategóriát különböztetek meg: a kis méretű fahulladékot a halász akár fél kézzel beemelheti a csónakjába, csak a sebességét kell egy kicsit csökkenteni. A „kiszaladós fa" már méretes, lomb nélküli példány, de még könnyen parthoz terelhető. A nagy méretű, lombbal, gyökérrel úszó óriások állnak az első helyen. Mi a két utóbbi kategóriát részesítjük előnyben, azzal, hogy éjszaka csak a nagy fát fogjuk, csak azzal érdemes sötétben vesződni.
A Muhi testvérpár még a parton összevágja a kifogott fát (Fotó: Pósa Károly)
Több nagy fa összegabalyodása alkotja a tutajt, több tutaj együttese a szigetet.
– Ahhoz, hogy egy ilyen nagyobb tutajból kitépjük a legnagyobb törzset, már acélsodronyra van szükség – veszi át a szót Lajos. Ezért tartunk otthon több, 30 méter hosszú, 8 milliméter átmérőjű acélsodronyt, spanifert, más néven rakományrögzítő kötelet, nagy méretű szögeket, kikötővasakat erős karikával, méteres kampókat, valamint sok műanyag bálázózsinórt. Ha együtt dolgozunk, akkor az öcsém irányítja a csónakot, én pedig a megkötést, majd partot érve a kikötést végzem. Nagyon fontos óvintézkedés, hogy a csónak nem kerülhet a vontatmány és a part közé, valamint hozzá sem sodronyt, sem láncot nem köthetünk, csak ráfogva akaszthatunk, ugyanis baj esetén nem tudjuk azt elvágni. A sodronyra fűzött nagyobb törzset, a sodrást kihasználva, oldalazva hátramenetbe toljuk a part felé. A parthoz érve következik a gyors kikötés, majd az eltávolodás, mivel egy durranásszerűen elszakadt sodrony komoly balesetet okozhat. Éjszakai halászatkor nagyon kell figyelni, hogy merre tekeredik a kötél, gurtni vagy sodrony, hiszen bármelyikbe belekeveredni végzetes lenne.
A víz főleg nyárfát, fűzfát, ritkábban kőrist hoz, az uszadék egy fél év száradás után tüzelővé minősül.
– Kellemetlen ellenfél lehet még a lombjával előre úszó nagyméretű nyárfa is, mivel a lelógó hosszú ágak a parthoz közel könnyen megakadhatnak a mederfenéken. Ilyen esetben a fa egy szempillantás alatt fejre áll, mint egy horgászúszó, majd eltűnik a mélyben, magával rántva a hozzája hurkolt csónakot. Ha van időnk, akkor a placcunkig kísérjük a fát, csörgedezünk mellette, majd a vámmóló mögötti mozdulatlan vízen erősen partféle irányítjuk.
A fahalászok között becsületbeli kérdés, hogy a partra vonszolt fát nem lopják el egymástól (Fotó: Pósa Károly)
A nagy fákon kívül még az alattomos hullámokat korbácsoló déli szél jelent veszélyt egy megrakott csónakra – jegyzi meg Norbert. – Néhány évvel ezelőtt egy hideg februári délután sorozatos hullámverés süllyesztette el a megrakott csónakunkat a folyó közepén. A fa, melyet előzőleg egy szigetről hámoztunk le, egyszerűen kiúszott a ladikból, ami a víz felszíne alatt lebegett néhány centiméterre, mi pedig továbbra is ültünk benne, fenntartott kezeinkben a két fűrésszel. Úgy 20–25 perc sodródás után már nem bírtuk tovább tartani a gépeket, kénytelenek voltunk a vízbe engedni őket. Szerencsénkre egy arra járó ismerős fahalász észrevette, hogy a folyó közepén üldögélünk és a segítségünkre sietett.
Rendkívül veszélyes és fáradságos munka a fahalászat (Fotó: Pósa Károly)
Arra a kérdésre, hogy a téli szezonban mennyi fát tudtak kihalászni a testvérek, szerény mosoly volt a válasz, de pontos adatot nem tudtunk meg, azt viszont igen, hogy 150 liter üzemanyag és 50 liter lánckenőolaj fogyott a munkájuk során, tehát tévhit az, hogy ingyen jutnak tüzelőhöz, vagy eladó fához. Derűsen meséltek még az egyéb halászati eseteikről. Fogtak már vízben úszó tévékészüléket is, mely miután kiszáradt, némi noszogatás után működni kezdett és működik a mai napig, pontonhíd-elemeket, stéget, kisebb víkendházat, sőt került már a csónakba kartonszám ukrán sör, háromszáz doboz cigaretta, használt hűtőszekrény, mélyhűtő és új vákuumüveges bejárati ajtó is.
Szeretni kell ezt a veszélyekkel, de nagy szabadsággal is járó munkát, szeretni és tisztelni kell a Tiszával együtt. Arra a kérdésünkre, hogy mitévők lesznek, ha egyszer az állam törvényileg megtiltja a fahalászatot, némi töprengés után Norbert válaszolt:
– Ha ez megtörténik, akkor végleg a külföldet fogom választani. Igaz, fél lábbal már ott is vagyok, sőt a bátyám is jön majd utánam, de miért tiltaná meg, miért venné el az állam tőlünk azt, amit a tenyerén tart mindenki elé a Teremtő? Csak a vízbe kell nyúlni érte egy kicsit.
