Horgos északi kijáratánál, az autóúthoz vezető feljáró közelében egy hangulatos, fákkal, bokrokkal beültetett ligetben találjuk meg a folyamatosan bővülő, csinosodó, présházzal, borpincével, háromszáz férőhelyes lakodalmas teremmel, nyolcvan főt befogadó közösségi helyiséggel, hangulatos vendégszobákkal, szabadtéri és benti foglalkozások, nyári táborok, különféle rendezvények és találkozók megtartására alkalmas épületekkel, konyhával és egyéb kísérőlétesítményekkel ellátott Túrú-tanyát. A horgásztóval és füves, sportolásra, szabadidő hasznos eltöltésére alkalmas, gondozott zöldövezettel ellátott tanyakomplexum a felhőtlen kikapcsolódás igazi fellegvárává vált az elmúlt néhány év alatt.
A tanya képe a bejárat felől (Fotó: Gergely Árpád)
A napokban tett tanyalátogatásunk alakalmával Túrú Károly és veje, Vörös Attila éppen az egyik vendégszoba berendezésén, a hagyományos paraszti bútorok beállításán serénykedett.
A tanya kinézete magán viseli a magyarkanizsai Valkay Zoltán és Tóth Vilmos építészek keze munkájának a nyomait. A három hektáron elterülő épületegyüttes az ő terveik alapján fokozatosan nyeri el az alföldi építészeti stílusnak megfelelő végső formáját.
– Unokanagynénémnek volt ezen a helyen tanyája. Az én családomnak valamikor három tanyája volt a közelben, ahol most a magyar határ húzódik. A határzónába estek, és eladták őket. Én még tanyán születtem, és visszakívánkoztam a tanyára. Állategészségügyi technikusként dolgoztam, de midig is tanyán szerettem volna élni. A régi tanya helyén új épületet kezdtünk építeni nyolc évvel ezelőtt. Igyekeztünk a népi építészet elemeire támaszkodni, a Horgoson valamikor fellelhető összes napsugaras tetőt lefotóztam, azok közül választottam a két építész szaki segítségével – mesélte Túrú Károly, majd így folytatta: – A nyolc év alatt három pályázaton nyertünk a mezőgazdasági minisztériumnál és titkárságnál, azt fektettük be, és saját erőből is sokat rádolgoztunk. Van tizenöt hektár földünk, ennek a jövedelmét is ide forgattuk be. Igyekszünk több lábon megállni, hogy ha az egyik dolog kevésbé sikerül, akkor pótoljuk a másikból. Egész Horgoson összevásároltam a régi hódfarkú cserepeket, azokból készült a tetőfedés. Az évek során rengeteg úgymond kidobott, de használható, felújítható parasztbútort szedtem össze, de természetesen sok padot, asztalt, széket kellett készíteni, meg egyéb berendezési tárgyat. Borospincét ástunk, megoldottuk a talajvíz elvezetését, mert a tanya mellett fut a Vöröskereszt–Madarász nemzetközi csatorna, amely a magyar oldalról vezeti le a felesleges csapadékvizet. Ástunk egy tavat is a tanya közelében, ahol a nyári tábor lakói horgászhatnak, fürödhetnek. Fásítottunk, ültettünk, ástunk, fúrtunk, faragtunk, és ma is naponta dolgozunk a tanya bővítésén mondta Károly.
– A lányom pedagógus, ő is benne van, a vejem a vízművekben dolgozik, de most már ő is egyre inkább a faluturizmusban dolgozik. A Prosperitati Alapítvány pályázatára most készítjük a dokumentumokat, jól jön minden támogatás, hiszen még nagyon sok a tennivaló a tanya körül, a berendezések terén. Az utolsó simításokat végezzük az istálló helyén kialakított háromszáz férőhelyes lakodalmas terem faszerkezetén, csiszoljuk a tartóoszlopokat, most érkeztek a padok. A nyárra hat lakodalom van már lefoglalva. A tanyaudvaron a bejárat közelében épült egy nagy jurta is, amely alatt díszes faragású asztalok és székek várják a vendégeket. Itt kézműves- és egyéb foglalkozásokat lehet tartani. Kicsit odébb a kemencéből mindig friss, ropogós kenyér kerülhet a vendégek asztalára. Lovakat és szürke marhát is szeretnénk tartani. Amolyan agroturisztikai központ lehetne a tanya, ahol a látogatók megismerkednének a környékünk ételeivel, szokás- és hagyományvilágával – mesélte beszélgetőtársunk, majd hozzátette:
– Ha még nem lenne elég elfoglaltságom, mellesleg a Bartók Béla Közművelődési Egyesület elnökeként is tevékenykedek Horgoson. Nyári népzenei táborokat szervezünk, gyerekek és felnőttek ellátására egyaránt berendezkedtünk, villany, víz van, minden igényt, higiéniai követelményt kielégítő ellátásban részesítjük vendégeinket, miközben zöld ligetben, csendes, nyugodt környezetben pihenhetnek – mutatta be a szépülő, bővülő tanyáját Túrú gazda.
