Balan Annamária nővér egy hátizsákból kulcsokat vesz elő. Azt mondja, ezek a gondozottak lakáskulcsai, és ezeket mindig abban a táskában tartják, amely annál a nővérnél van, aki éppen ügyeletes. Emellett vérnyomás- és cukorszint mérő és egézségügyi kesztyű van a táskában. Ha riasztás van, akkor kapja a hátizsákot és indul. A szabály szerint a riasztást követő fél órán belül meg kell érkeznie oda, ahol a pánikgombot megnyomták.
Azt, hogy ki, mikor és hol nyomta meg a segélyhívó gombot, azt számítógépen követni tudják, ezt már Halmai Tibor, a nagybecskereki Carits igazgatója mondja. Percre pontosan mindent rögzít a rendszer. A segélyhívás a nagybecskereki püspökség kikindai idősek otthonába elhelyezett diszpécseközpontba érkezik és onnan értesítik telefonon az ügyeletes nővért, hogy hol van a baj.
A nagybecskereki Caritas a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal együtt a magyar Külgazdasági- és Külügyminisztériumhoz fordult támogatásért, hogy magyar mintára Szerbiában is bevezessék a jelzőrendszeres idős gondozást. A pályázatuk sikerrel járt és idén februárban megkezdték az előkészületeket az jelzőberendezések telepítéséhez. Az Oraculum névre hallgató berendezés egy karórából vagy nyakba akasztható úgynevezett talizmánból, valamint egy tápegységből áll. A karóra és a talizmán vízhatlan, tehát viselője akár zuhanyozhat is vele, hatósugara pedig 25 méter.
Úgy működik, mint a mobil telefonok, SIM kártya alapján, s mivel minden készüléket megszámoztak, így pontosan lekövethető, hogy a tápegységen lévő gombot nyomta-e meg a gondozott vagy a kezén viselő óráról érkezett a hívás.
Halmai Tibortól megtudjuk, hogy a nagybecskereki Caritas már 13 éve működteti a házigondozó szolgálatát. Összesen 250 gondozottjuk van, s 8 nővérük állandó munkaviszonyba ápolja ezeket a rászorulókat. A jelzőberendezéseket most Nagybecsereken kívül Tóbán, Magyarcsernyén és Múzslyán élő idősek otthonában helyezték el. Az készülék egyhavi működtetési költsége 800 dinár, ám a szeretetszolgálat, ha úgy méri fel, hogy a gondozott nem tudja a teljes árat kifizetni, akkor beszáll a költségek fedezésébe. Egyelőre 20 készüléket helyeztek ki, most folyik a próbaüzemeltetése, s ha beválik a rendszer, további terveik vannak, de ehhez támogatásra van szükségük. A háziápolási szolgálat erős alapjaira lehet építeni, de a berendezéseket meg kell venni, s ha bővül a rendszer nyilván további munkaerőre is szükség lesz .
Visnyei Anna néni 90. évét tapossa. A fia Kanadában él, a lánya meg Magyarországon. Ő volt az első, aki igényelte a karórát. Mint mondja, amióta a kezén van, biztonságban érzi magát, tudja, ha baj lenne, akkor rövid időn belül megérkezne a segítség. Nem úgy, mint korábban történt, amikor elesett és a földön feküdt, addig amíg a szomszéd fel nem segítette, mert egyedül már nem tud felállni. Vagy egy másik alkalommal, amikor az udvaron esett el, akkor meg a szomszéd kisfiút hallotta, hogy matat az udvaron és neki kiabált át a kerítésen, hogy küldje át az anyukáját.
--Még nem kellett igazából riasztanom, de valahogy neki ütöttem az asztal sarkának a kezemet és beindult a riasztás. Szinte azonnal megszólalt a telefon és akkor elnézést kértem, hogy nincsen semmi bajom, csak véletlen riasztás volt, de azért jó volt, hogy ez megtörtént, mert valóban igaz, ha baj van, akkor pillanatok alatt itt van a segítség. – mondja Anna néni.
Azt meséli sokat olvas, a helyi lapban minden betűt elolvas, most éppen Torda történetéről kezdett olvasgatni, meg a virágait rendezgeti a kertben. És hát itt van még Ćiro is, a nimfa papagáj. Aztán arról is beszélt, hogy nemrégiben kidobta a szőnyeget az előszobából, mert már kétszer is megbotlott és elesett. Ha ez így van, mondja belenyugvással, akkor kifelé a szőnyeggel.
Megnéztük a gyermekei fényképeit. Szomorúan mondja, hogy menne Kanadába az unokája esküvőjére, de nem kapott vízumot. Csak akkor utazhatna, ha lenne kísérője. Így most itthon marad, pedig eligazodna ő egyedül is, teszi hozzá, mert már háromszor volt Torontóban.
Annamáriával és Halmai Tibor igazgatóval látogattuk meg Anna nénit, aki rendkívül vitális, egyedi humora van és sugárzik róla az életkedv.
Balan Annamária egészségügyi nővér. Nyolc éve dolgozik a Caritasban. Ő az egyike azoknak, akik részt vettek a jelzőberendezések telepítését követő képzésen, amit a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakemberei végeztek, ugyanis Magyarországon több mint 20 éve működik már ez a rendszer.
Annamária is arról beszél, hogy az elmúlt két hétben, amióta a jezőberendezéseket kihelyezte a Caritas, nem volt igazi riasztás, téves riasztás előfordult, de a kedves nővérke azt mondja, ez érthető is, hiszen az idős emberek először találkoznak ilyen szerkentyűvel.
– Amikor hozzám megérkezik a diszpécser központból a riasztás, azonnal telefonálok. Ha felveszik a telefont, akkor szóban meg tudjuk beszélni, hogy miről is van szó, miért riasztottak, ha azonban senki sem jelentkezik a telefonhívásra, akkor már nagyobb a baj, akkor azonnal indulok. Minden gondozottunk lakásához van kulcsunk. Igy nem történhet meg, hogy odaérünk a lakás elé és be kell törnünk az ajtót. Egyébként mi már ismerjük ezeket az idős embereket. Tudjuk mindegyikükről, hogy milyen gyógyszereket szednek, milyen betegségük van, s végeredményben arról is van valamilyen elképzelésünk, hogy mi lehet a riasztás oka. Én azt gondolom , hogy ez egy nagyon jó dolog, mert így az egyedül élő idősek 24 órás felügyelet alatt vannak.-- mondja Annamária.
Halmai Tibor pedig arról beszél, hogy ez nem a Caritas egyik szolgáltatása, hanem ez egy szolgálat, amely nagyfokú bizalmon alapul. Egyfelől a gondozottak rábízzák a lakásuk kulcsát a nővérekre, másfelől a nővérnek meg kell bízni a betegben, hogy csak akkor fogja használni a pánikgombot, ha erre tényleg szükség lesz. Krízishelyzetekben. Amikor a segítség megérkezik a gondozotthoz, ha tud ő maga segít, ha nem, akkor segítséget hív vagy ha olyan a helyzet, akkor akár mentőt is hívnia kell. Tehát azok, akik egyedül élnek így teljes biztonságban érezhetik magukat, mert a szolgálatuk 24 órás felügyeletet biztosít.
– Olyan munka ez, amit nem lehet elhivatottság nélkül végezni -- mondja Tibor s hozzáteszi ez szeretetszolgálat. Olyan embereket kíván, akik átérzik agondozásra szorulók helyzetét.