A magyarkanizsai Cantilena kamarakórus 15 évvel ezelőtt egy alkalmi fellépés apropóján állt össze énekelni az általános iskola tanáraiból, az iskola centenáriumi ünnepségére. Ahogyan Gutási Márta, az egyik alapító tag fogalmazott, olyannyira jól sikerült a dolog, hogy „úgy maradtak”, azóta is működik a kórus. Szombat este a városháza dísztermében ünnepelték fennállásuk 15. évfordulóját a vendég kórusokkal és a kanizsai zeneszerető közönséggel.
A jubileumi ünnepség résztvevői (Puskás Károly felvétele)
– 2001 augusztusában a tantestületi ülésen Péter Klára tanárnő indított egy cédulát, amelyre feliratkozhatott, aki szeret énekelni – mondta Gutási Márta. – Az iskola századik évfordulójára egy alkalmi produkciót terveztünk. Losoncz Piroska tanárnő készített fel bennünket erre az első fellépésre, és ő vezette a kórust a következő 12 évben. A pedagógusegyesület keretében működtünk mint szakosztály, egészen 2005-ig, amikor civil szervezetté alakultunk Cantilena kamarakórus néven. Bő repertoárral rendelkezünk, sok föllépésünk volt az elmúlt 15 évben. Kárpát-medencei nemzetközi kórustalálkozókon vettünk részt Tordaszentlászlón, Kiskunhalason, legutóbb Budapesten, ahonnan a szakmai zsűritől nagyon szép értékelést kaptunk. A legfontosabb mégis az, hogy ez a kórus egy baráti társaság, együtt vagyunk jóban-rosszban, közös a munkánk és a célunk, segítjük egymást, osztozunk az örömben, bánatban. A hivatalos fellépések mellett énekeltünk már a gyerekeink esküvőjén és a zentai kórház várójában, amikor az egyik társunk kislánya született, de temetésen is, amikor elkísértük szeretteinket az utolsó útjukra – mesélte a kórus múltjáról és jelenéről Gutási Márta.
A jubileumi ünnepségre két vendég kórus is érkezett, a Kiskunhalasi Városi Vegyes Kar Faddi Istvánné karnaggyal, akik szinte a kezdetek óta szoros barátságot ápolnak a magyarkanizsai énekesekkel, valamint a Magyar Országgyűlés képviselőinek Szená-Torok énekkara Iványi Tamás vezetésével.
A Cantilena kamarakórusban három éve a királyhalmi Tolnay Ilona végzi a karnagyi teendőket.
– Ehhez a kórushoz is fel kellett nőni, és bele kellett ebbe a munkába is szokni. Repes a szívem, amikor ennyi embert hallok együtt énekelni, ilyen nagy lelkesedéssel, ennyi mosollyal, könnyedén és jókedvűen. Nagyon nagy élmény, ezért érdemes élni és dolgozni. Az évek múlnak, fiatalabbak nem leszünk, arra jöttem rá, hogy azt tudom ajándékozni a kórusnak, ha a kapcsolataimat adom nekik: ezért lehetnek itt ma a Szená-Torok, ez egy régebbi barátság, amely szereteten és tiszteleten alapul – mondta Ilona.
– Van egy közhelyszámba menő jelmondatunk – mondta Iványi Tamás, a Szená-Torok karnagya –, mely szerint a kóruséneklésben és a többpárti demokráciában az a közös, hogy nem mindenki ugyanazt fújja, az a fontos, a maga szólamát mindenki tisztán énekelje, és akkor az egészből harmónia születik. Ezt próbáljuk zeneileg és a közéletben is megvalósítani. Ugyanakkor a civakodáson túl meg kell mutatni, hogy vannak olyan dolgok, amelyekben együtt is meg lehet szólalni, ilyenek a jótékony ügyek például.
