Naponta kijárok a zombori zöldségpiacra, akár szükségem van valamire, akár nincs. Elmegyek az újságért, ismerősökkel találkozom, de legtöbbször vásárolok is valamit. Mondhatnám, ismerem a piac helyrajzát.
Fölfigyeltem egy fiatal menyecskére, akinél mindig óriási a fejes saláta, csodálatosak a virágok, kínálatában ott a csalán, most meg a földieper, aminek se kinézetre, se ízre köze nincs az olcsó (?) import eperhez, ámítóan finom. Olykor láttam, nem egyedül árul, hol a férjével, hol a lányukkal, fiaikkal. Szemmel láthatóan családi vállalkozásról lehet szó, gondoltam és megszólítottam a menyecskét. Ezzel egy váratlan, különös, elgondolkodtató és megható történetbe csöppentem.
A vállalkozás valóban familiáris. A fiatalasszony Tósaki-Tarr Jányé, a férje Tósaki Ferenc, fiaik Ferenc és Zoltán, lányuk Ágnes. A család 2013-ig Nemesmiliticsen élt, attól fogva kétlakiak, egy tanyán is gazdálkodnak, dísznövény- és zöldségtermesztéssel foglalkoznak. Ám innét Jányé meséli tovább a történetet.
– 2013-ban megörököltük a családi vagyon egy részét, amihez egy szállás is tartozik, majdnem 5 km-re Nemesmiliticstől Sári (Aleksa Šantić) felé. Ez a kis birtokocska már az 1700-as években a család tulajdona volt. Az ősi épületek felújításra várnak. Itt van 2,5 hold vegyes erdő, túlnyomórészt akácos, az erdőn belül gyümölcsös és már sok fiatal fával és bogyós cserjével, amit azóta ültettünk. A család úgy döntött, hogy érdemes lenne ezt a kis birtokot megtartani – amit az ősök keserves kínok között őrizgettek – és felújítani ugyanolyan épületanyagból, amilyen eredetileg volt. Vertfal és vályogtégla. Bekerítettük az erdőt és még a szántóföldből valamennyit, így összesen 5 hold van bekerítve. Ez ideális környezet egy másfajta életstílushoz, mint amit a mai ember megszokott. Itt semmi sem működik gombnyomásra. Mindent kézzel kell megcsinálni.
Rusztikus körülmények közt a XXI. században? Szinte elképzelhetetlen.
– Öntözéshez áramfejlesztőt használunk. Négy fóliasátort állítottunk fel. Féltől egy holdnyi területen zöldségféléket termesztünk.
Semmiből sincs sok, mindenből egy kevés. Sok a fizikai munka, gyomlálás, kaszálás, még kevés a jószág, nem győzik a páskomot (a szállás udvarát) karbantartani. A kertben, amit csak lehet, szalmával takarunk, a faluban a virágágyásokat pedig fűnyesedékkel, így kevesebbet kell gyomlálni. A faluban van egy blokkfóliaházunk, 1500 négyzetméteres területű, erő és idő hiányában nem vittük ki a szállásra, valószínűleg befestjük és fóliát teszünk rá, majd újra termesztésbe vesszük. Jelenleg pihen a kert.
Tanulta a szakmát, vagy családi hagyomány?
– Kertészmérnök vagyok, 2008-ban diplomáztam Kecskeméten, a lányom újév körül végez a gödöllői Szent István Egyetem zentai kihelyezett tagozatán, szintén kertészmérnökit, Feri fiam első éves ugyanitt környezetvédő-agrármérnöki szakon, Zoli fiam a gimnáziumba készül, majd ő is Zentán fogja folytatni. Férjemnek nyolc osztálya van, de nagyon szeret kertészkedni. Úgy vélem, ezt a szakmát csak alapos szaktudás mellett lehet jól csinálni. Az elmélet sok gyakorlattal és szeretettel párosulva eredményes. Kis területen zöldségtermesztésből szerényen meg lehet élni. Nem siránkozunk azon, ami nincs, hanem örülünk annak, ami van.
Meg sem fordult a fejükben, hogy annyi máshoz hasonlóan külföldön keressenek boldogulást?
– Téma volt nálunk is a külföldre menés, de úgy gondoljuk, érdemesebb itt maradni.
Itt van saját házunk és ez a kis, szeretettel teli birtokocska, ha mindent eladnánk, külföldön a kapott pénzből semmit sem vehetnénk. 1700 óta volt itt mindenféle jó és rossz időszak, őseink küzdöttek és itt maradtak, mi sem adjuk fel. Dolgozni mindenütt kell. Ha olyan keményen dolgozunk itthon, mint külföldön, itt is eredménye van. A faluban fél hold az egész porta, ennek a jövedelméből építkeztünk, fizettük a tanulmányaimat, a gyerekek iskoláztatását, kocsit vettünk, fóliaházakat építettünk. Igaz, mindent saját kezűleg csináltunk, így volt kifizetődő. Általában hajnali négykor kelünk és este tíz-tizenegyig dolgozunk, de nem ritka az sem, hogy az egész éjszakát is átdolgozzuk. Mikor a blokkra (több, egymáshoz kötött hajójú fóliasátor) a fóliát húztuk, 78 órát dolgoztunk egyhuzamban, mert sürgős volt a salátát palántázni. Amit megtermelünk, a zombori zöldpiacon adjuk el. Gyerekeink megszokták, hogy dolgozni kell, így nem is akarnak külföldre menni, itthon is van éppen elég dolog. Elégedetten és szabadon élünk, igaz, sokszor fáradtak vagyunk, de ez külföldön sem lenne jobb, a pihenésért sehol nem fizetnek.
Folyamodtak-e támogatásért, kaptak-e hitelt?
– Pályázatokon nem veszünk részt, hitelekért sem folyamodunk. Ameddig a takarónk ér, addig nyújtózkodunk. A termésre nem szabad hitelt felvenni, mert időjárásfüggő, jobb kivárni, mint hitelbe menni és elveszíteni azt is, ami van.
Voltaképpen mi mindent termesztenek?
– Foglalkoztunk krizantém-termesztéssel is még a faluban, vágott virágként és cserepesen is árusítottuk. Nagyon szerettem, de sajnos a piaci helyzet alacsony árakat diktál és nem igazán érdemes. Drága a palánta.
Mert a szaporítócégektől kellett megvenni, kell hozzá a cserép meg a virágföld, végtére nem gazdaságos. Így a zöldségek felé fordultunk. Legnagyobb menyiségben salátát és csemegeuborkát termesztünk, de van rukkola, spenót, rebarbara, feketegyökér, csicsóka, banánuborka, különböző fűszernövények és sokféle megszokott zöldség. Vannak gyümölcsfáink, igaz, fiatalok, de van, amelyik kezd termőre fordulni. A gyümölcsök közül jelenleg a földieper terem. Elsősorban saját szükségletre ültettünk egy keveset, a fölösleget eladjuk a piacon. Tartunk alpesi kecskéket is, és panírsajtot árulunk, vannak szárnyas állataink, és eladó szállási tojásunk. Ez a szállási életforma szinte minden élelemmel ellátja az embert, ahol természetes körülmények között egészséges élelmiszert lehet előállítani. Az itt termesztett zöldségek finomak, tele vannak tápértékkel és egészségesek.
n Kedvelik, keresik a vevők a permetszerek nélkül nevelt zöldségeket?
– Vevőink visszatérnek és hoznak új vevőket, mert elégedettek a termékeinkkel. Ez az igazi elismerés. A termesztés során csak szerves trágyát használunk, ezért tartunk állatokat. Az általunk alkalmazott termesztési technológia nem igényel műtrágyát és vegyszereket, igaz, kevesebbet terem egyelőre, mert a mi földünk bérbe volt adva és kihasználták agyonra, de amióta mi műveljük, szinte fellélegzett a talaj, boldog az „ételtől” amit adunk neki, és sokszorosan meghálálja gondos odafigyelésünket. Pár év múlva teljesen rendbe tudjuk hozni, és akkor megmutatja, mire képes. Ennyi szépség és szeretet mellett, amit a körülöttünk levő természet ad, szinte könyörög, hogy foglalkozzunk vele, és minden apró lépésért, amit érte teszünk, nagyon hálás, ellát tűzifával, gyümölccsel, zöldséggel, tejjel, tojással és hússal, kinek van kedve külföldre menni szalagmunkásnak és műkaját enni?
