Szakértők szerint az észt bevándorlók gyermekeként Ausztriában született Alexander Van der Bellen személyiségéből fakadóan hídépítő szerepet tölthet be a rendkívül megosztott osztrák társadalomban.
Van der Bellen kilencedik a második köztársaság történetében megválasztott államfők sorában.
A 72 éves politikus 1944-ben született Bécsben, szülei Észtországból menekültek Németországba, majd Ausztriába. A tiroli Kaunertalban nőtt fel, az innsbrucki egyetemen gazdasági tanulmányokat folytatott. Bécsben közigazgatást tanult, majd a bécsi egyetem közgazdász professzora lett.
Politikai karrierjét az Osztrák Szociáldemokrata Pártban (SPÖ) kezdte. 1992-től a Zöldek pártjának képviselőjelöltje, majd elnöke lett. 2008-ig mintegy tizenegy éven át vezette az osztrák zöldeket, és ezalatt a párt Európa legsikeresebbjévé vált, megkétszerezve parlamenti mandátumaik számát. 2012-től három éven át a bécsi tartományi parlament képviselője volt.
2015 szeptemberében megjelent életrajzi könyvében még azt írta, az államfői tisztség számára alapjaiban nem egyeztethető össze magánéletével. Alexander Van der Bellen elvált, két gyermek apja. 2015 decemberében hosszú idő után összeházasodott élettársával.
Van der Bellen a kampányában arról beszélt: tudja, hogy sokan "kívülállóként" tekintenek rá, hiszen 1945 óta vagy néppárti vagy szociáldemokrata államfője volt az országnak. Sokak számára pont "kívülállósága" és professzori előadói stílusa miatt volt szimpatikus. Van der Bellen számos alkalommal pártfüggetlenként pozícionálta magát, ugyanakkor a Zöldek jelentős összeggel támogatták kampányát, a párt vezetése pedig több alkalommal is kiállt Van der Bellen mellett.
A politikus kampányindító sajtótájékoztatóján kifejtette: menekült család gyermekeként nagy esélyt kapott Ausztriában, így jövőbeli államfőként mindezeket a lehetőségeket szeretné meghálálni hazájának.
Van der Bellen hangsúlyozza a bevándorlók munkaerőpiaci integrációját, a befogadás kultúrája és a közös európai megoldás mellett áll ki, fontosnak tartja a menekültek megfelelő regisztrációját a határok mentén, azonban a kerítésépítést és a határok lezárását ellenzi. Jogellenesnek tartja és elutasítja továbbá az Ausztria által befogadható menekültek számának felső korlátját.
Kampányában igyekezett a jobboldali szavazók felé is nyitni, ugyanakkor többször is kijelentette, Heinz-Christian Strachét, az FPÖ vezetőjét nem iktatná be kancellári hivatalába.
