Harminc éve már, hogy a Desireless név mögött megbúvó, párizsi illetőségű Claudie Fritsch valósággal berobbant a világ popzenei színpadára a Voyage, Voyage (Utazás, utazás) című megaslágerével. 1986 az az év, amikor a Tour de France-ot az amerikai sztár, Greg LeMond először nyeri meg. Ugyanebben az évben rendezték a mexikói labdarúgó-világbajnokságot, amelyen utoljára szerepelt a magyar labdarúgó-válogatott. Sokak szerint, bár ne tette volna!
Desireless – habár még mindig aktív – azóta nem tudta megismételni a „vojázsvojázs” sikerét. A Touron LeMond még kétszer kerekezett be győztesen Champs-Elysées macskakövére (1989, 1990). A magyar nemzeti tizenegy utolsó világversenyen lejátszott mérkőzése, a franciák ellen elvesztett 3:0-s találkozó volt, amelyen Platiniék simán két vállra fektették a topolyai születésű Mezey György által dirigált magyar csapatot. Előtte Détáriék belefutottak egy szovjetek által elkövetett mészárlásba (0:6 a zbornajának) és legyőzték a gyengécske kanadaiakat. A világ szurkolói érzelmű magyarságára hosszú böjt köszöntött, olyan sötét időszak, amelyet a legpesszimistább jósok sem tudtak volna megjövendölni. Harminc év reménykedés – harminc év szakadatlan csalódás… Ha csak az Európa-bajnokságokat nézzük, akkor még hosszabb a várakozás: az 1972-es 4. hely óta negyvennégy év telt el. Azóta Eb ura fakó…
A magyar csapatnak jól jött a Michel Platini által támogatott Európa-bajnoki mezőnybővítés, hiszen a csoportjában csak harmadik gárda enélkül most aligha lehetne résztvevő a kontinensviadalon. A pótselejtezőket a kissé nagyképű norvégok bánták, azóta pedig a Storck-csapat soha nem látott magasságokba emelkedett a FIFA-ranglistán, s joggal reménykedhetünk a tisztes helytállásban a gallok földjén. Bon voyage, Magyarország! Milyen jó lenne a helyszínen átélni az európai labdarúgás felsőházának vetélkedését! Együtt vonulni a francia városok utcáin, amikor ezer torokból szól a Ria-Ria-Hungária!
Ott kell lenni! – motoszkált a fejekben, s a bizsergető gondolatot tett követi. Autóval? Az úgy nem az igazi. Repülővel? „Ki gépen száll fölébe…” – mondotta a költő, így hát ez a lehetőség is elvetve. Busszal? Egészen jól hangzik, ha jó a társaság, de majd legközelebb… Kerékpárral? Igen, így lesz a legjobb! Két keréken tart a legtovább eljutni francia honba, de egyben a legtöbb élménnyel is kecsegtet az utazás. Bordeaux? Nagyon messze van, és ott lesz az első, június 14-i osztrákok elleni meccs, nincs esély odaérni, esetleg ha elindultunk volna már egy hete. Marseille? Ott rendezik az Izland elleni összecsapást, közelebb van, a meccs pedig 4 nappal később. Tökéletesnek tűnő helyszín… Magyarország–Portugália Lyonban, június 22-én? Lehet róla szó, ha még rendben lesznek az erőnléti és pénzügyi mutatóink.
Az alaptáborunkat Tornyoson rendeztük be, mivel itt fogant meg a pihent agyakban az ötlet. A csapatot hárman alkotjuk Tripolszki Dalibor, 41 éves zentai vasutas, Domonkos Edvárd Magyarkanizsáról, aki 33 éves és az út kedvéért felmondott mosonmagyaróvári munkahelyén, és e sorok írója, a 40. esztendejébe lépő tornyosi tornatanár. A kalandtúra szombaton kezdődik, akkor indulunk a kontinensbajnokságra.
Kalandra fel! Hiszen „Indul az utazás, csak erre vártál” – énekelte egy azóta már-már elfeledett magyar együttes még a kilencvenes években, és a szurkolók énekében új értelmet nyer a kissé gagyinak tűnő slágerecske. Igen, erre várunk már három évtizede, hogy a nemzeti tizenegyünk ott legyen egy nagy világversenyen. Részünkről pedig indul a nagy utazás. Most már csak a Storck-fiúknak kell odatenniük magukat. A szurkolókon nem fog múlni…
