A szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola adott otthont májusban annak az egész napos műhelymunkának, amelyen a vajdasági kézimunkázó asszonyok elsajátíthatták az úri hímzés egyik ágának, a gömöri hímzésnek az első lépéseit, megismerkedhettek az ehhez kapcsolódó elméleti és gyakorlati tudnivalókkal. A tanfolyammal egybekötött stúdiófoglalkozás támogatója a Magyar Nemzeti Tanács, szervezője pedig a Vajdasági Magyar Folklórközpont és a szenttamási Arany János Magyar Művelődési Egyesület Ibolya kézimunkacsoportja volt.
Kolenák Ibolya fő szervező elmondta, Vajdaság több településéről 36 kézimunkázó jelentkezett, akiket érdekel a gömöri hímzés egyedi, sok türelmet és odafigyelést igénylő folyamata.
− Ez olyan szakmai tanácskozás, ahol nemcsak az oktatóval, hanem egymás között is kicseréljük véleményünket a munkákról és a többi anyagról meg a dolgokról, amivel foglalkozunk egész évben – hallottuk a fő szervezőtől.
Az egy napos tanfolyamon Eperjesi Lászlóné Paranai Mónika, a Gömöri csomós hímzés című könyv szerzője a résztvevőkkel először elméletileg, majd gyakorlatban ismertette a Bükk hegység és a Gömör-Szepesi Érchegység között elterülő hatalmas hegyi medence egyik jellegzetességét, a gömöri hímzést. Mint mondta, közel 30 éve foglalkozik ezzel a különleges technikával.
− Egy kiállításon ismerkedtem meg vele, még 18 éves koromban, és már akkor elvarázsolt ez a technika. Ezt így megtanultam, beletanultam. Elvégeztem egy hímzői, díszítőművészeti szakkörvezető képzést, ahol tulajdonképpen a Kárpát-medence összes tájegységével megismerkedtünk, megtanultuk azoknak az alapjait. Úgy érzem, hogy olyan szemléletmódot kaptam ezzel, ami nagyban segített a későbbiekben a gömöri csomós, és más tájegység megismerésében, kutatásában.
A háromgyermekes anya elmondta, a gyermekek nevelése szinte minden idejét lekötötte, de úgy érezte, szüksége van valami másra is. Ekkor vette elő újra a hímzést, és olyan darabokat, garnitúrákat készített, amelyekért 2000-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere elismerést, 2001-ben pedig a Népi Iparművész címet.
− Ami darabot elkészítettem, mind saját tervezésű munkám volt. A gömöri csomós hímzés felkeltette az emberek érdeklődését: megálltak, rácsodálkoztak, nem akarták elhinni, hogy ezek cérnacsomók, ezért darabokban, egyenként készülnek. Annyira megragadta az embereket, hogy elhatároztam, az elkészült mintákat, amik már zsűri által elfogadott minták, meg fogom jelentetni egy kiadványban.
A mintagyűjteményeket tartalmazó könyv 2005-ben jelent meg, és szinte azonnal el is fogyott. Fellendült a benne lévő hímzéstartalmak készítése, és mint a szakember elmondta, többen személyesen elhozták megmutatni neki, amit elkészítettek. Szerinte a művésznek ennél nem kell nagyobb elismerés.
A hímzés egyediségéről megtudtuk, hogy az úri hímzések közé tartozik, ami nem földrajzi egységhez kapcsolódó hímzésfajta, mint a kalocsai vagy a natúr hímzés, hanem egy néprétegnek vagy népcsoportnak a jellegzetes hímzése.
− Ezeket a darabokat az 1600-as évektől készítették az 1900-as évekig. Használtak arany hímzőfonalat is a készítésekor. Másik jellegzetessége, hogy a nyugati reneszánsz hatást és formavilágot is megtaláljuk benne, akár egy virágporos motívummal, amikor egy ún. olasz korsóból indul ki a virágcsokroknak a szimmetrikus ábrázolása, de megtaláljuk a keleti hatást is, például a motívumvilágban a tulipánnak az elterjedése, vagy az aszimmetrikus szerkesztésmód. Ebbe a csoportba illeszkedik bele a gömöri csomós hímzés.
A további tudnivalókhoz tartozik, hogy az úri hímzés egyik válfaja, a csomós hímzés, nem a hagyományos sima, lapos öltésekkel tölti ki a teret, hanem apró csomókkal, amelyek optikailag apró, felfűzött, vagy egymás mellé rakosgatott gyöngysorokká állnak össze. Bár a vegyes hímzéstechnikák között gyakran találkozhatunk a csomós hímzéssel is (például a vagdalásos vagy a vert csipke mellett), tiszta előfordulása meglehetősen ritka. Persze az sem mindegy, milyen motívumot akarunk a csomós hímzéssel kivarrni. A néha több száz órát is igénybe vevő alkotások elkészítésénél a leggyakrabban szegfű, gránátalma vagy a már említett tulipán jelenik meg. Aki viszont igazán hű akar lenni a mintakincs tisztaságához, annak ügyelnie kell arra is, hogy melyik motívumot tölti ki az apró „gyöngyökkel”. Ezért nyújtanak nagy segítséget a Gömöri csomós hímzés című könyv mellékletében található rajzok, hogy eredeti vagy a kutató által szakszerűen megtervezett mintát hímezhessünk.
Eperjesi Lászlóné hozzátette, az, hogy pontosan ki és mikor készítette az első gömöri hímzést, már kinyomozhatatlan, ugyanis az eredeti darabok, amelyek most forrásként szolgálnak, a Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum tulajdonában vannak, és már ide is egy magángyűjteményből kerültek be.
Szabó Gizella, a topolyai Orhidea kézimunka-egyesület elnöke ötödmagával érkezett a szombati hímzőtanfolyamra, és mint mondta, mindannyian nagyon elégedettek a látottakkal, hallottakkal. Személy szerint már kipróbálta a csomós hímzést, de teljesen más formában:
− Hallottunk már róla, van, aki csinálja is nálunk, de mindig jó új tapasztalatokat szerezni, mindig vannak új ötletek. Mintákat is kaphatunk, és átadhatjuk a többieknek, akik meg szeretnék tanulni.
A topolyai csoport vezetője hozzátette, az elméleti részben a gömöri hímzés eredetéről hallgattak beszámolót, és arról, hogy mivel lehet párosítani ezt a gyönyörű kézimunkát, a gyakorlati részben pedig a csomók kialakításáról, egybekötéséről volt szó.
A bácsfeketehegyi Hestia Nők Egyesületének elnöke, Major Márta szerint nem klasszikus műhelymunkáról van szó, hanem egy olyan összejövetelről, amelyen az elmélet és a gyakorlati rész szorosan összefőződik:
− A hímzésnek kicsit a történelmi részébe is beleláttunk, és nagyon is tetszik, hogy más módon próbálják megmutatni, vagy bevezetni bennünket egy-egy adott tájegységnek a hímzésébe.
A látogatók a tanfolyammal egybekötött műhelymunka, továbbá a délután folyamán az iskolában tartott Aranycitera kísérőrendezvényeként a Vajdasági Magyar Folklórközpont 2014/2015-ös évben végzett szövők és gölöncsérek vizsgamunkáiból láthattak egy nem mindennapi kiállítást.
