Az Európai Unió az Egyesült Királyság nélkül anyagilag szegényebb, gazdaságilag kevésbé liberális, politikai irányultságát tekintve kevésbé atlantista lenne, s kevésbé lenne nyitott az unió további bővítésére - írja a Reuters hírügynökség.
Ha az Egyesült Királyság esetleg kiszavazza magát június 23-án az Európai Unióból, az nem csak az uniós öntudatra és az unió nemzetközi presztizsére mérne súlyos csapást, megfosztva a közösséget második legnagyobb gazdaságától és két fő katonai hatalmának egyikétől.
Lyuk keletkezne az unió közös költségvetésében, eltolódna a hangsúly, a Hollandia, Svédország, Írország, valamint a közép-európai államok által favorizált nyitott, versengő gazdasági modellről a protekcionizmus és a szigorúbb szabályozás irányába.
Még elkötelezett európai föderalisták is elismerik, hogy az Egyesült Királyság nagyban hozzájárult a közösség belső piacának megnyitásához, a nyílt szellemű külpolitikához, egyben megosztva másokkal a gyakorlatias brit közigazgatási kultúra tapasztalatait.
"Elveszítenénk az Egyesült Királyság értékeit, globális geopolitikai látásmódját, gazdasági józanságát, pénzügyi és jogi tapasztalatait" - közölte Sylvie Goulard, az Európai Parlament francia tagja a liberális képviselők csoportjából.
A politikai unió elmélyítését szorgalmazóknak sem lenne azonban okuk az örömre, mivel a brit kilépés az euroszkeptikusokat másutt is felbátorítaná referendumok rendezésére, különtárgyalások sürgetésére.
Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök szerint a brit kilépéssel tartóssá válhatna az Európai Unió szétesésének folyamata. A szilárd föderalista elveket valló Verhofstadt képviselte az Európai Parlamentet David Cameron brit miniszterelnök és az európai vezetők februári tárgyalásain, amelyeken felmentették az Egyesült Királyságot a tagállamok közötti "az egyre szorosabb egység" szerződésben rögzített céljának követésétől.
Egy dolog biztosnak tűnik: ha a brit választók a kilépésre szavaznak, az EU energiáit az elkövetkező két évben, vagy még tovább, a brit kiválás részleteinek vesződséges kidolgozása kötné le, illetve az, hogy milyen legyen a megmaradt unió és az Egyesült Királyság viszonya. Még a történelmi német-francia tengely is gyengének tűnik ahhoz, hogy egyetértés szülessen az euróövezet bárminemű jelentős erősítéséről, legalábbis 2017-ig, amikor mind Franciaországban, mind Németországban választások lesznek.
"Nem hiszem, hogy Európa képes lenne megváltozni és merész lépést tenni az integráció területén a jelenlegi politikai szereplőkkel. Talán az utódaikkal" - mondja Sylvie Goulard.
Európa irányításának hatalmi dinamikája megváltozna az Egyesült Királyság távozásával. Németország fontos ellensúlyt veszítene el a francia gazdasági dirigizmussal szemben. Franciaországnak nem lenne kire támaszkodnia az Afrikában, vagy más térségekben végrehajtandó uniós katonai vállalkozásokban. Európa kevésbé hajlana a szembeszegülésre Oroszországgal, vagy az Egyesült Államokkal való szoros együttműködésre.
Az Európai Unió két csoportra oszlana: a jelenlegi helyzettel megegyezően többséget alkotnának azok, ahol az euró a fizető eszköz, a kisebbséget pedig azok, ahol az eurót még nem vezették be, vagy lemondtak róla. Ám az euróövezeten kívüli országok - Svédország, Dánia, Lengyelország, Csehország, Magyarország, Bulgária, Románia, Horvátország - az Egyesült Királyság, mint az övezeten kívüli legfőbb pénzügyi központ nélkül kisebb ütőerőt képviselnének.
Guntram Wolff német közgazdász, a brüsszeli Bruegel gazdasági agytröszt vezetője azt mondja, a berlini politikai elit attól fél, hogy "egyedül maradunk ezekkel a pénzre rászoruló, az újraelosztást favorizáló mediterrán országokkal. Fizetni fogunk majd, s eltávolodunk a liberális, piacpárti TTIP-Európától". (TTIP - Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség, formálódó egyezség az Egyesült Államok és az Európai Unió között piacaik egybenyitásáról.)
Az EU-nak a többi között fejtörést okoz, hogy miként pótolják a brit hozzájárulást a közös európai költségvetésben, amelyből szubvencionálják a szegényebb régiókat és a parasztokat.
Az Egyesült Királyság Németország és Franciaország után a harmadik legnagyobb nettó befizető (egyes számítások szerint a második legnagyobb), az utóbbi időkben kilenc milliárd eurót fizetett be évente, többet, mint amennyihez európai juttatásokból 2010 és 2014 között hozzáfért, legalábbis az Európai Bizottság szerint. Legalább két évig azonban még fizetnie kell, s ez a kötelezettsége csak a két év elteltével szűnne meg.
Az Egyesült Királyság unión belüli barátai erős szövetségest veszítenének el olyan kérdésekben, mint a szabad verseny fennmaradása, az iparnak szánt állami szubvenciók visszaszorítása, az adóharmonizásálással szembeni ellenállás, kereskedelmi korlátok ellenzése Kínával és más feltörekvő országokkal szemben.
London volt az EU keleti bővítésének legnagyobb támogatója - 2004 és 2007 között tizenkét, volt kommunista országot és két egykori brit gyarmatot vettek fel az EU-ba -, részben abban a hitben, hogy egy nagyobb Európai Unió lassítja majd a központosítást.
