A napokban (ismét) bejárta a sajtót a hír, amit lényegében korábban is tudtunk: Szerbiában több mint tízezer jól képzett informatikusra lenne azonnal szükség. Tudtuk, hogy miközben viszonylag magas a munkanélküliség, képzett szakemberekből nagy hiány mutatkozik. Akik tehát már hosszabb ideje munkát keresnek, vagy alulképzettek, vagy nem megfelelő képzettséggel rendelkeznek, állapíthatjuk meg, ha a pártalapú foglalkoztatást nem vesszük figyelembe. Pedig évtizedek óta zajlik az informatikusképzés, sokan éltek is a lehetőséggel és ezen a szakon tanultak. Mi lehet akkor a hiba? Miért nincs elég IT-szakember? Egyrészt valószínűleg azért, mert sokan – nyilván a legtehetségesebbek – már régen külföldön dolgoznak, sok esetben jelentősen hozzájárulva más országok GDP-jének növeléséhez. Másrészt, vannak, akik itthon maradtak, de távmunkában külföldi cégeknek dolgoznak az internet adta lehetőségekkel élve és eszük ágában sincs minimálbérért, vagy akár még a szerbiai átlagbérért sem bejárni valamelyik hazai cégbe dolgozni. Lényegében tehát ők is külföldön dolgoznak, még úgy is, hogy közben itthon élnek. Ez talán még szerencsésebb verzió, hiszen ők a pénzt itthon költik el. Emellett, ha jól megfizetnék őket, akkor lehet, hogy hazai cégeknek hajlandóak lennének dolgozni. A probléma azonban valószínűleg még ennél is sokrétűbb: visszavezethető az oktatási rendszerünkig is, mely – valljuk be őszintén – jelentős reformokra szorulna. Az ilyen reformoknak pedig leghamarabb csak mintegy 10-12 év után érezhetőek a hatásai, minél jobban késlekedünk tehát, annál jobban lemaradunk. Miközben a világban már a negyedik ipari forradalom zajlik, és noha a világgazdaság növekedési üteme talán csillapodni látszik, a technika és a technológia soha nem látott ütemben fejlődik.
Negyedik ipari forradalom
A negyedik ipari forradalom alapja az Internet of Things (IoT). névre keresztelt rendszer, amely a folyamatos adatgyűjtés és elemzés következtében az élet számos területén jelentős hatékonyságnövekedést eredményez. Az Internet of Things a robotok és gépek olyan rendszerét jelenti, amelyet szenzorok és szoftverek kapcsolnak össze, és folyamatos adatgyűjtésre képesek, majd azok egymás közötti cseréjének lebonyolítására is. Az ilyen rendszereket a folyamatosan begyűjtött adatok alapján a lehető legoptimálisabban lehet irányítani. Talán felesleges ehhez hozzáfűzni, hogy mit jelent ez a gazdálkodás az ipari tevékenységek szempontjából. Valóban egy igazi forradalom zajlik. Az Internet of Things magyarul és a szabad fordításban a dolgok internete, tárgyak hálózatba kapcsolása. Segítségével a mindennapi használati eszközök is bárhonnan elérhetőek és irányíthatóvá válnak. Az ilyen kommunikáció alapja az M2M (machine-to-machine) technológia, amely olyan adatáramlást jelent, ami emberi beavatkozás nélkül, gépek között zajlik. A kommunikáció természetesen csak azok között a gépek között jöhet létre, melyek el vannak már eleve látva a megfelelő technológiával. Ez elsősorban érzékelők és chipek meglétét feltételezi, a szoftver jórészt már további „kütyükkel”, laptopokkal, okostelefonokkal is helyettesíthető akár. A riasztóval felszerelt térfigyelő kamerák, az intelligens parkolásvezérlők vagy az online pénztárgépek már ebbe a kategóriába tartoznak. Számtalan, mondhatnánk azt is, hogy korlátlan felhasználási lehetősége van az ilyen rendszereknek az élet minden területén. Ma már a világ fejlettebb államaiban például szenzort helyeznek el a szarvasmarhák gyomrában, hogy az állatok állapotáról kapjanak azonnali és pontos információkat a gazdák. Ezzel pedig a tejhozam mennyiségének és minőségének szabályozását lehet elérni. Vagy más gazdasági ágazatokban akár egész gyártósorok válnak távolról is üzemeltethetővé.
Ez már a jövő
A harmadik ipari forradalom a számítógépek elterjedésével vette kezdetét. A digitális kor még a múlt század közepén elkezdődött, a javában zajló negyedik ipari forradalom pedig már az olyan fejlesztésekről szól, mint a biotechnológia, a mesterséges intelligencia, a háromdimenziós nyomtatás és az IoT. A már említett felhasználási területek mellett az energiahatékonyság fejlesztéséhez is jelentősen hozzá tud járulni. Egy másik felhasználási lehetősége, hogy lehetővé teszi a proaktív karbantartást. Ennek köszönhetően a potenciális meghibásodások még az előtt kimutathatók, mielőtt azok megtörténnének. Az üzemzavarok 70 százaléka válik így megelőzhetővé. Az új ipari forradalomnak köszönhetően a szállítmányozó cégek a legaprólékosabban tudják felügyelni tevékenységüket földön, vízen és levegőben egyaránt. A dolgok internete egy robbanásszerű növekedés előtt áll. A parkolóórától a hűtőszekrényig mind több eszközt csatlakoztatnak a jövőben a világhálóra. Elemzések szerint a rendszer 2030-ra mintegy 14 000 milliárd dolláros bővülést eredményez globális szinten. A kérdés számunkra az lehet, hogy nálunk ebből mennyi fog megvalósulni.
